Dunántúli-középhegység
Dunántúli-középhegység
A Dunántúli-középhegység területe az alsó-miocén során nagyrészt szárazulat volt. Az ottnangi-kárpáti korszakban csak a Várpalotai-medence területe került tengerelöntés alá. Itt rakódtak le a Bántapusztai formáció kőzetei.
A formáció alsó tagozata biogén mészkőből, vörösalgás (lithothamniumos) mészhomokkőből, kavicsos mészkőből áll. Korjelző ősmaradványai a Pecten fotensis és a Chlamys submalvinae, 30 további puhatestű faj mellett.
Az ottnangi képződményekre üledékhézaggal a felső tagozatot képviselő 100 m vastag kárpáti rétegsor települ, amely nagyon hasonlít a formáció alsó tagozatához (meszes konglomerátum, meszes homokkő, ritkábban mészkő, Chlamys alpinával, Anomia ephippiummal, Ostrea karpaticával). Ez a tagozat sok Balanus- és Bryozoa-, sőt tengeri sün- (Scutella-) maradványt is tartalmaz, némileg a Fóti Formációra emlékeztet. A várpalotai alsó-miocén képződmények egy nagyobb tengermedence öblében rakódhattak le, azonban ennek a nyílt tengernek másutt nyomát sem találjuk: a Bántapusztai rétegek sehol sem érintkeznek más hazai ottnangi és kárpáti korú képződménnyel. A várpalotai molluszkafauna egyébként szoros kapcsolatokat mutat az egykorú olaszországi mediterrán molluszkafaunákkal.
A bántapusztai ottnangi-kárpáti képződmények szelvénye és a Várpalotai-medence miocén rétegsora (Kókay József nyomán)
