Soproni-hegység
Soproni-hegység
A Soproni-hegység miocén képződményei nem a szomszédos Kisalföldhöz kapcsolódnak, amelytől az alsó-miocénban a kiemelt Mihályi-hát választotta el, hanem a Bécsi-medence egykorú víztömegeihez, amelyek a Kismartoni- (Eisenstadti-) öböl révén egészen Sopronig nyúltak.
A soproni metamorf kristályos palákra az ottnangi korszakban először a brennbergi mocsári-lápi barnakőszéntelepes rétegek rakódtak le. Ezek a néhol 10–15 m vastag kőszénlencsék és -rétegek voltak az elsők, amelyeket hazánkban már a 18. században ipari céllal bányásztak. A kőszenet beágyazó homokos-agyagos rétegekben édesvízi molluszkafaunát és meleg klímára utaló növényi maradványokat találunk.
A kőszéntelepes rétegek fölött 300–400 m vastag, kárpáti korú folyóvízi konglomerátum és kavics következik (Ligeterdei formáció). A kavicsok jól kerekítettek, kalcittal cementáltak. Anyaguk metamorf gneisz, kristályos mészkő és dolomit, metahomokkő. A konglomerátum homokrétegekkel, -lencsékkel váltakozik. A ligeterdei kavics anyaga az Északi-Alpok kőzeteiből származik, folyóvízi szállítással került a soproni üledékgyűjtőbe. A formáció felfelé aleuritos finomhomokkőbe megy át, amelybe visszatérően újabb és újabb kavicsszintek települnek (pl. Brennbergi blokk-kavics). A Ligeterdei formáció csak szárazföldi és édesvízi fosszíliákat tartalmaz.
