Földpátdús kőzetek lelőhelyei
Földpátdús kőzetek lelőhelyei
1. Magmás aplittelepek. A Velencei-hegység karbon gránitintrúziójának kupolarészében néhány méter széles, több száz méter hosszú ortoklászgazdag aplit- és gránitporfír kőzettelérek húzódnak. A székesfehérvári városi gránitfejtőben 1950–1963 között vékony aplit kőzetteléreket fejtettek. Az aplit 5% feletti kálium- és 1% alatti vastartalmú kőzet, amelyet a kerámiaiparban földpátpótlóként alkalmaztak. A velencei-hegységi földpát-pegmatitoknak nincs gazdasági jelentőségük.
2. Hidrotermális kálimetaszomatikus testek. A Tokaji-hegységben Telkibányán a Kánya-hegy és Gyepü-hegy körzetének szarmata andezit-kalderájába szubvulkáni test nyomult, amely fő tömegében hidrotermálisan adulárosodott. Ez az ún. „kálitrachit”-test a Kánya-hegy tetőrészén 10–13% K2O-t és 1%-nál több Fe2O3-t tartalmaz, így durvakerámiai földpátpótlónak alkalmas. A szerencsi Fekete-hegy felső-szarmata riolit-kristálytufáját a hidrotermás feláramlási zónában másodlagos adulárosodás, majd kaolinos-alunitos átalakulás érte. Így képződött a 7% feletti K2O-tartalmú ún. „kálitufa”, amelyet földpátpótlóként használtak a kerámiaiparban.
3. Üledékes földpátos homoktelepek. A Mecsek nyugati és déli előterében a felső-pannon tenger laposparti területén magas, 20% káliföldpát-tartalmú homok képződött, amelyet Pécsváradon, ahol több tíz méter vastagságú, helyben bányásznak és dúsítanak.
