A felső-köpeny hírhozója: a bazalt
A felső-köpeny hírhozója: a bazalt
A szubdukciós eredetű bazaltos olvadék általában a két találkozó kőzetlemez ütközési zónájától távolabb, a lehajlott óceáni lemez még mélyebbre került része fölött megállás nélkül tör felszínre, mégpedig a felül lévő kőzetlemezen áthatoló törésvonalak mentén. Ugyanez érvényes az egyéb köpenyeredetű bazaltos olvadékokra is. A belőlük képződött bazalt ezért általában egyveretű. Színe fekete vagy sötétszürke, esetenként hólyagüreges vagy mandulaköves (ez ásványokkal, leggyakrabban kalcittal kitöltött hólyagüreget jelent). Fenokristályként megjelenhet benne az 1–2 mm-es, átlátszó, palackzöld, kerekded, üde olivin, és a kissé nagyobb méretű, fekete, zömök augit is. A felső-köpenyből gyorsan felszínre kerülő, nagy hőmérsékletű bazaltláva kis viszkozitású és hőtartóképessége is kicsi, ezért kiömölve könnyen szétterül és gyorsan finomkristályossá dermed. Alapanyaga mindig mikroholokristályos; mikroszkóp alatt jól látható, hogy plagioklászlécek kusza, sűrű hálózatából és közöttük augitkristályokból áll. Bazaltjaink és ezek piroklasztitjai nagyon sok, felső-köpenyből származó ásvány- (pl. akár több cm-es amfibol vagy piroxén xenokristályt) és kőzetzárványt (pl. dunit, lherzolit, piroxenit xenolitot) tartalmaznak. A bazaltok gyakori kihűlési formája az oszlopos elválás. Ennek leglátványosabb példái a Tapolcai- és Káli-medence bazaltvulkánjain (pl. Hegyestű, Szent György-hegy), a nógrádi bazaltterületen a Somoskőn, vagy az Erdélyi-Érchegységben a talán mindegyiküknél látványosabb Detunátán vannak.
Lherzolitzárvány balatonfelvidéki bazaltban
Kagylós törésű fekete obszidián
