Vízen úszó lávakőzet, avagy az ezerarcú riolit
Vízen úszó lávakőzet, avagy az ezerarcú riolit
A riolit változékonysága egészen különleges, és ez nem véletlen. A riolitlávát ugyanis a nagy szilícium-dioxid-tartalom (> 64%) folytán hosszú láncokba összekapcsolódó SiO4 tetraéderek annyira viszkózussá, sűrűvé teszik, hogy a láva egyes részei közötti hő- és anyagcsere minimálisra csökken. Ha pedig az ionok nem tudnak a megfelelő helyre eljutni, nem képződnek kristályok, a láva üvegessé dermed. Víztartalmától függően vagy áttetsző, fekete, tömör, sima felületű, kagylós törésű obszidián, vagy kissé egyenetlenebb felüleű szurokkő, netán üveggömböcskékből álló kékesszürke perlit keletkezik. Robbanásos vulkánkitöréskor a nagy illótartalmú lávából finomszálasan porózus, nagyon kis sűrűségű (általában a vízen is fennmaradó), fehér horzsakő keletkezik. A víztartalom, a színező iontartalom, a korábban képződött kristálytartalom és más tulajdonságoknak a magmán belüli, egyenetlen eloszlása szinte belefagy a kőzetbe, így a különböző riolittípusok egymással keverten is megjelenhetnek. A Tokaji-hegység Nagybozsva és Pálháza közötti területén (pl. a pálházai perlitbányában) igen sokféle, főleg üveges riolitváltozat található. Fő kőzetalkotó elegyrészei, az üvegszerűen átlátszó, táblás szandin, a szintén átlátszó, de kissé szürkés árnyalatú, zsírfényű, kerekded kvarc és a szurokfekete, pikkelyes biotit ritkán láthatók. A Sárospataktól északra eső Megyer-hegy jól kristályos, mégis porózus, erősen átkovásodott riolitjából egykor malomkövet faragtak. A felhagyott bánya simára faragott falai között ma kis tó bújik meg.
