A második katonai (Franciskánus) felmérés
A második katonai (Franciskánus) felmérés
A napóleoni háborúk új és jobb térképek készítésére késztették a hadvezetőséget. 1806-ban létrehozták a katonai háromszögelési intézetet, majd ezzel egyidejűleg hozzákezdtek a Habsburg birodalom tíz önálló tartományi háromszögelési láncra támaszkodó újabb felméréséhez. A II. katonai felmérés szintén 1:28 800 méretarányban, de lényegesen magasabb műszaki színvonalon folyt hazánk területén, 1819–1866 között. A koordináta-kezdőpont a bécsi Szent István templom (Stephansdom) tornya volt. Vetületként a Cassini-Soldner féle hengervetületet alkalmazták. Ez egy transzverzális (egyenlítői) elhelyezésű hengervetület, melynél az északi pólustól a déli pólusig terjedő ún. vetületi sávot képezik le a középmeridián mentén érintő hengerre. A kezdőmeridián torzulásmentes, és az erre merőleges irányokban nem lép fel hossztorzulás.
1817-ben Ausztriában, 1849-ben Magyarországon az udvar elrendelte a kataszteri felmérést. E felmérés alapjaként a régebbi katonai háromszögelés, a Dunántúlon pedig a kataszter polgári mérnökei által kialakított új, pontosabb háromszögelési hálózat szolgált. Az alapvonalhosszak hálózati felhasználásához és a felsőbbrendű háromszögelési munkákhoz már egyfajta „célműszert”, majd az 1820-as évektől teodolitot használtak. A domborzat ábrázolásához – bár még szintezési hálózat nélkül – trigonometriai magasságméréseket is végeztek, majd 1860-tól aneroidos (barometrikus) magasságmérések is történtek. A lejtőszögek mérésére speciális műszert alkalmaztak, bár a hegyes vidékeken még mindig divatban volt az „ŕ la vue” térképezés. A térképeken a Lehmann-féle lejtőcsíkozást alkalmazták (a meredekebb lejtőket vastagabb vonalazással jelölve).
A vetületi sáv leképezési elve transzverzális (egyenlítői) hengervetületeknél és a poliéder-vetület foktrapézai
A térképezés terepi mérőasztal és iránytű segítségével folyt (a sűrűn lakott területeken 1:14 400 méretarányban). A felmérési lapokból 1:144 000-es méretarányú „Spezialkarte”-t és 1:288 000 méretarányú „Generalkarte”-t szerkesztettek. Csak a Spezialkartét és a Generalkartét sokszorosították, eleinte rézmetszetről, majd 1818-tól áttértek a Senefelder-féle kőnyomásra (litográfia). A terepi szelvényeket 1864-től kezdték sokszorosítani.
A második felmérés során a bécsi térképészeti, háromszögelési és térkép-sokszorosítási részlegeknek, valamint a Napóleon által alapított milánói katonai térképező intézetnek az összevonásával 1839-ben létrehozták a bécsi Katonai Földrajzi Intézetet. Ez végezte a katonai felméréseket az Osztrák-Magyar Monarchia területén az 1918-as összeomlásig.
