Álteknős és dinoszaurusz
Álteknős és dinoszaurusz
A századforduló évei jelentős leletekkel gyarapították az őslénytant. A leghíresebb magyar kövületet, a kavicsfogú álteknőst 1899-ben találta meg Laczkó Dezső. Az értékes leletet Placochelys placodonta néven a híres Lóczy-féle Balaton-monográfia keretein belül publikálták. Ugyanekkor találtak rá a később Mesocetus hungaricus néven leírt bálnaleletre is. A csontváz a ma Ausztria területére eső Borbolya (Welbersdorf) település középső-miocén agyagfejtőjéből származik. A lelet feldolgozásának érdemi részét az ismert paleontológus és barlangszakértő, Kadič Ottokár végezte. Mint arról a Budapesti Közlöny 1900. július 14-i száma beszámolt, az akkor még paraffinba foglalt balaenopterida csontvázat őfelsége is megtekintette, s Prost Jánosnak, akinek bányájából a becses lelet származott, „önzetlen ajándékáért a koronás arany érdemrendet ajándékozta”.
Az ősmaradványgyűjtés nemes szenvedélyének olyan kiválóságok is hódoltak, mint Kossuth Lajos. Az itt bemutatott kagylókövületet (Isognomon) olaszországi száműzetése során gyűjtötte az idős államférfi
A Placochelys és a Mesocetus megtalálásának évében a Bécsi Akadémián hangzott el az első tudományos előadás az azóta híressé lett hátszegi (Haţeg, Románia) dinoszauruszokról is. Az előadó, a fiatal báró Nopcsa Ferenc (1877–1933) rövid idő alatt európai hírű paleontológussá lett. Nopcsát, a magyar tudományos és politikai közélet különc alakját a Kárpát-medence dinoszauruszairól szóló részben külön is bemutatjuk.
Báró Nopcsa Ferenc vázlatrajza a dinoszauruszok mozgásáról
A kavicsfogú álteknős rekonstruált képe (G. Konecny század eleji metszetén)
A századforduló dinamikus geológiai-paleontológiai kutatásairól nehéz lenne szólni a magyar földtan legnagyobb mecénásának, Semsey Andornak (1833–1923) a felidézése nélkül. Páratlan bőkezűsége révén az őslénytani gyűjtemények is felbecsülhetetlen értékekkel gyarapodtak. Becslések szerint összesen mintegy 2,5 millió aranykoronányi összeget költött a földtudományok támogatására.
