NASZÁD
NASZÁD, NÁSZÁD, fn. tt. naszád-ot, harm. szr. ~ja. Könnyü, karcsu, sudar hajó neme (Szabó Dávid, Molnár Albert; ez utóbbi szerént latinul liburna, navis liburnica). „Az therekek (törökök) reám jövének naszádokkal és az hajókat mind elvivék.“ (Levél 1551-ből. Szalay Ágoston 400. m. l.). „Mert immár az naszádok es mind kiszállottanak.“ (Ugyanott). Így nevezték különösen a dunai határőrök hajóit, honnan a naszádosok, máskép: sajkások neve. Eléjön már Heltainál is. Kenessey Albert szerént osztálynév, mely magában foglalja a dereglyéket, ladikokat, csónakokat. (Boot, kleines Fahrzeug). E szó a görög ναυς, latin, navis szókkal látszik viszonyban állani; noha régiesen náva is eléjön a magyarban, de talán ez ismét a latin navis-ból eredett, s megvan a lengyelben is: nava, az olaszban: nave. Egyébiránt különös az ád végezet, melyet puszta toldaléknak alig tekinthetünk.
