Anna Karenina
Anna Karenina – lánynevén Anna Arkagyijevna Oblonszkaja, Lev Tolsztoj azonos című regényének központi alakja. Pétervárott élt mint Alekszej Alekszandrovics Karenin felesége. Egy moszkvai útja alkalmával, amikor bátyja, Sztyepan Arkagyics és sógornője, Dolly házastársi viszályát kellett elsimítania, megismerkedett Vronszkij gróffal. A daliás és megnyerő gárdatiszt azonnal hevesen udvarolni kezdett neki. ~, aki nyolc éve élt érzelmi kielégítetlenségben száraz és öntelt férje oldalán, boldogan adta át magát a szerelemnek, s idővel férjének is szemébe vágta, hogy gyűlöli, és hogy szeretője van, akitől gyermeket vár. A férj válni akart, s magának követelte fiukat, Szerjózsát, akihez ~ ragaszkodott. A szülés után, súlyos gyermekágyi lázban ~ férje bocsánatát kérte, s hajlott rá, hogy visszatérjen hozzá, de Vronszkij öngyilkossági kísérlete felrázta, és hosszabb nyugat-európai útra ment szeretőjével, majd utóbb a társasági körök megvetése elől falusi birtokukra költözött a gróffal; férje újból felkínálta a válást, de ő nem akart gyermekéről lemondani. Csak szerelmének élt, és a reménynek, hogy fiát, akit az apa elhódított tőle, még visszaszerezheti. Vronszkij változatlanul szerette, de kezdte terhesnek érezni ~ túlfűtött érzelmeit, oktalan féltékenykedését és kizárólagossági igényeit. Egyre többet és egyre keserűbben civakodtak. Egy heves összeszólalkozás után ~ kétségbeesésében a vonat alá vetette magát. – Tolsztoj eleinte egy közönséges és lelketlen nő házasságtörési históriáját akarta megírni, de a mű írása közben beleszeretett hősnőjébe, aki a mű újabb és újabb változataiban egyre szebb nő és egyre emelkedettebb lélek lett. Külsejét a szerző Puskin lánya, Marija Hartung alapján írta le. Erős és őszinte egyéniség ~, szerelmének megalkuvás nélkül adja át magát, átlépve a konvenciókon, az álszent társadalmi morál korlátain. De érző anya is, fia elvesztése megbénítja, ezért nem hajlandó az új családot vállalni, azaz válni. Tragédiája részint ebből ered, részint abból, hogy érzelmeiben nem ismeri a középutat, olyan szüntelenül lángoló szerelmet vár el kedvesétől, amit az nem nyújthat neki.
