Zsolt. 42
Zsolt. 42
Zsolt. 42.1
Az éneklőmesternek; * Kóráh fiainak tanítása.
Zsolt. 42.2
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
Zsolt. 42.3
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
Zsolt. 42.4
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van * a te Istened?”
Zsolt. 42.5
Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással * vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
Zsolt. 42.6
Miért csüggedsz el * lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
Zsolt. 42.7
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
Zsolt. 42.8
Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap * fölöttem!
Zsolt. 42.9
Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
Zsolt. 42.10
Hadd mondjam Istennek, az * én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
Zsolt. 42.11
Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
Zsolt. 42.12
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még * hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.
