Hab. 3
Hab. 3
Hab. 3.1
Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
Hab. 3.2
Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről!
Hab. 3.3
Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán * hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
Hab. 3.4
Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke.
Hab. 3.5
Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
Hab. 3.6
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók!
Hab. 3.7
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
Hab. 3.8
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
Hab. 3.9
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld * folyókat ömleszt.
Hab. 3.10
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
Hab. 3.11
A nap és hold megállnak helyökön * czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától.
Hab. 3.12
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Hab. 3.13
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
Hab. 3.14
Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Hab. 3.15
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
Hab. 3.16
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
Hab. 3.17
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
Hab. 3.18
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
Hab. 3.19
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, * és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.
