kígyó
kígyó: I. A Bibliában 9 különféle szó jelöli a ~ fogalmát. A legáltalánosabb a héb. nahas elnevezés; hogy a különféle elnevezések milyen ~fajtát jelölnek, az kérdéses. Palesztinában és a Sinai-félszigeten számos ~fajta él, köztük több mérges ~ is, amelynek marása halálos (® epe, ® méreg ® vipera). A ~k zöme kövek között (vö. Ám 5,19), sziklák hasadékában (vö. Péld 30,19) v. a pusztában a meleg homokban tanyázik; némely ~fajták azonban nedves vidéket keresnek. Így érthető, hogy a szemiták tudatában a ~ olykor összekapcsolódott a forrás fogalmával (vö. Neh 2,13: Sárkány-forrás Jeruzsálem közelében). Népi elképzelés szerint a ~ a föld porát, a homokot eszi (Ter 3,14; Iz 65,25; Mik 7,17). Mivel ravasznak (Ter 3,1) tartották, és tudták róla, hogy mérges (Zsolt 140,4), féltek tőle (Bölcs 17,9), és a becstelenség (Ter 49,17), a rágalom (Zsolt 140,4), a halálos veszedelem (Péld 23,32; Sir 21,2), az álnokság (Mt 3,7; 23,33) képét látták benne, de 10,16: „legyetek okosak, mint a kígyók”. – II. Izraelben voltak ~bűvölők (Zsolt 58,5 kk.; Préd 10,11; Sir 12,13; Jer 8,17), amint még napjainkban is vannak Palesztinában, Egyiptomban és Júdeában; a ~bűvölők képesek rá, hogy a ~kat (elsősorban a szemüveges ~t, a kobrát) katalepsziás állapotba hozzák, úgyhogy megmerevednek és bothoz hasonlítanak. A népies hagyományban a bot ~vá változtatása (Kiv 4,2–4; 7,8–13) vsz. az egyiptomi ábrázolások hatására vezethető vissza: ezeken a fáraó ~ formájú botot tartott a kezében. – III. A ~ a K-i mitológiában és sok más nép folklórjában nagy szerepet játszik: baj okozója v. ellenkezőleg: éltető állat. Izr. fiai, valamint a babilóniaiak és az arabok körében a ~k és a gonosz démonok együvé tartoztak (Ter 3,1–5); ® leviatán, az óriási hétfejű tengeri ~ Izr.-ben és Föníciában az istenellenesség, a rossz megtestesítője (Jób 3,8; Zsolt 74,13 kk.; Iz 21,1; vö. 9,13). Ugyanakkor pl. Egyiptomban, Babilóniában, Kánaánban és Görögországban szt. állatnak tekintették, és jelképe volt sok istennek, mindenekelőtt az életet v. gyógyulást adó isteneknek, pl. Anathnak, Aszklépiosznak és másoknak. A ~t kultikus tiszteletben részesítették: Babilóniában (Sahan ~isten), Kánaánban és Kréta szigetén. Minthogy a ~ Baalnak és termékenységi kultuszának a szimbóluma, a ® bűnbeesés próf.-i ihletésű tört.-ében Jahve ellensége: nem életet ad, amint ígéri, hanem halált hoz az emberre. A korai zsidóságban az ® ördög megtestesítője (Bölcs 2,24; Lk 10,19; Jel 12,9). ® protoevangélium, ® Sátán. – IV. A rézkígyó (héb. nehustan) kultikus tárgy, ~bálvány, amely vsz. még a salamoni Templomban is ott állt; Izr. fiai illatáldozatot bemutatva tiszteletben részesítették; Hiszkija király összezúzta (2Kir 18,4). Talán az életet és gyógyulást adó Jahve képmását látták benne, ezért tisztelték (Oz 6,1 kk.). A neve egyszerűen ’érckép’-ként értelmezhető v. a ’~’ értelmű nahas héb. szóval függ össze. Szám 21,4b–9: itt a réz~val kapcsolatos kultikus etiológia szintén azon az elképzelésen alapszik, hogy a ~ életadó állat; amikor ui. Izr. fiait a pusztában mérges (szó szerint: tüzes; vö. Iz 30,6 és ® szeráf) ~k marták halálra, Mózes egy mérges (= tüzes) ~ képmását egy póznára erősítette; akit a ~ megmart, de felnézett a réz~ra, az életben maradt. A póznára erősített ~ arra a régi sumer ~botra emlékeztet, amelyre 2 ~ tekeredik, valamint Aszklépiosz ~botjára, a róm. korból. Az eredetileg vsz. mágikus jellegű hatást később szellemibben értelmezték (vö. Bölcs 16,7). Hogy Mózes a ~bálványt a midianitáktól vette-e át (így H. Gressmann), v. hogy a régi kánaáni Jeruzsálem fönnmaradt, ill. átvett kultikus tárgyainak állományához tartozott-e (M. Noth), azt nem lehet egyértelműen eldönteni. Jn 3,14 kk. előképi értelemben utal a Szám 21,8 kk.-re.
