kút
kút (héb. beér): Vize a ® ciszternáétól eltérően rendszerint a talajvízből fakadt, de volt olyan is, amelyet ® forrás táplált. Így érthető, hogy a héb.-ben a 2 kifejezést (beér és ajin) olykor különbségtétel nélkül használták (Ter 24); a forrásból táplálkozó ~ak, helyesebben: ’élő vizű ~ak’ (26,19; Én 4,15; vö. Jn 4,11 kk.). A ~ak a vízben szegény Palesztinában roppant fontosak, kivált a nomádoknak; így érthető, hogy ~ásáskor munkadalt énekeltek (kútének; ® ének), amiben a törzsek vezetői is részt vettek (Szám 21,17 kk.); hogy a pásztorok közt vita támadt azon, hogy kié a (Ter 21,25; 26,18–22), és hogy sok olyan helységnév keletkezett, amely ’~’ értelmű, v. amelynek előtagja ’~’ jelentésű: Beer, Beer-Elim, Beer-Lachaj-Roi, Beerseba, Beerot, Beerot-Bne-Jaakan; a Biblián kívül ® Bejrút. A ~ak kb. 20 m mélyek lehettek (® Jákob kútja 32 m mély); nyílásukat kőlappal fedték be (29,2 kk.; Én 4,12: lepecsételt forrás). Ter 24,16–20; 29,10 kk.; Kiv 2,16 kk.; 1Sám 9,11: lányok jártak vízért a ~ra. Képes értelemben a ~ a kedves (Én 4,12–15), a feleség (Péld 5,15) jelképe; a szűk ~ az idegen asszony (23,27). Iz 36,16: a saját ~ vizét inni a békét és bőséget jelenti; vö. Jer 6,7: „Amint a kút frissen tartja vizét, úgy tartja ő (= a város) is frissen a gonoszságát."
