Zsoldos
Zsoldos A kánaáni kis népek és a filiszteusok idegen zsoldos hadsereget tartottak fenn. Ez a katonai szervezet az izráeli törzsi szövetség szellemével összeegyeztethetetlen volt. Ennek ellenére zsoldosai már Abimeleknek is voltak (Bír 9,4), igazából azonban csak Saul kezdett el zsoldosokat toborozni (1Sám 14,52). Elsősorban Benjámin törzséből válogatta ki embereit, de más törzsekből is fogadott fel harcosokat (1Sám 16,18kk; 18,2; 21,8; 22,7). Számuk nem lehetett nagy, mivel Saulnak kellett őket eltartania (vö. Bír 9,4). Dávid volt az, aki a kánaáni és a filiszteus fejedelemségek katonai szervezetének mintájára hivatásos zsoldos hadsereget szervezett (2Sám 8,18; 15,18kk; 23,24-39 stb.). Ez a zsoldos hadsereg a királyi hatalom legfőbb támaszának bizonyult. A király a zsoldosokat mentesítette az adózástól és a robotterhektől. Birtokokat kaphattak, sőt a tizedre is igényt tarthattak (1Sám 8,14k). Mindig a király közvetlen közelében tartózkodtak (2Sám 11,9; 11,13). Zsoldosokból állt a királyi testőrség is (1Sám 22,14; 2Sám 23,23). Saul korában Dávid volt a testőrgárda vezetője, Dávid idejében pedig Benájá (2Sám 8,18; 20,23). Különösen híres volt Dávid »három kiváló vitéze« (2Sám 23,8-12) és a »harminc vitéz« (2Sám 23,18.24-39). A hivatásos katonaság intézménye sokáig fennmaradt. Roboámnak (1Kir 14,27k), Jéhúnak (2Kir 10,25) és Ataljának (2Kir 11,4) is voltak hivatásos katonái. A Roboám által létrehozott erődrendszer védelmét zsoldosok látták el (2Krón 11,11k). Amacjá júdai király is toborzott zsoldosokat (2Krón 25,6kk). Szanhérib asszír király annálesze megemlíti Ezékiás király segédcsapatait, akik Jeruzsálem ostromakor (Kr. e. 701) megfutamodtak az asszír csapatok elől. Zsoldos hadseregről ekkor hallunk utoljára, ezután a költséges zsoldosok helyére sorkötelesekből behívott hadsereg került (vö. Jer 40,10). (Ld. még KATONA; ZSOLD)
VG
