vándormonda
vándormonda: több helyen elterjedt → monda, vándorolhat nyelvhatáron belül, de különböző nyelvű népekhez is eljuthat, esetleg igen hosszú ideig is élhet s újra és újra felbukkan. A mindig → fabulat, azaz kialakult epikus történet s a → memorat fok gyakran hiányzik elterjedésének néhány pontján. Bár a monda, ha a meséhez hasonlítjuk, lokálisabb elterjedésűnek nevezhető, mégis az európai népek mondáinak jelentős része vándormonda. Ha a vándormonda új környezetbe kerül, szereplőinek és színterének neve megváltozik. Tipikus vándormonda pl. a → halhatatlan hősről szóló. A hős visszatér majd, ha népének szüksége lesz rá: mesélték az angolok Artus királyról, a németek Rőtszakállú Frigyesről, hazánkban Csaba királyfiról, a szlovének Corvin Mátyásról stb. Ugyancsak vándormonda a → gyógyító a mondában; a → csodaszarvasról szóló monda, az → eredetmagyarázó mondák nagy része, s még a földrajzi jelenségeket magyarázó mondák tekintélyes része is. Kivételt képeznek a → címermondák és → névmagyarázó mondák melyek csak kis közösség számára érthetők. A kifejezés maga régen ismert, de Reidar Th. Christiansen nyomán lett egyértelmű szakszó. – Irod. Christiansen. Reidar Th.: The Migratory Legend (FFC 175, Helsinki, 1958).
Dömötör Tekla
