kommenció <lat. conventio ’megegyezés, egyezség’>
kommenció <lat. conventio ’megegyezés, egyezség’>: a mezőgazdasági → cselédek szóbeli vagy írásbeli szerződésben megállapított szegődménye, természetbeni és pénzjárandósága. A Székelyföldön premonda. Elsősorban az uradalmi cselédeket nevezték kommenciósoknak, ők rendszerint saját háztartást vezettek és élelemjárandóságukból önmagukat kosztolták. Gyermekeiket is elszegődtették, amint azok munkaképesek lettek, ezek fél kommenciót kaptak. – A kialkudott kommenció még egy tájegységen belül sem volt egységes, pl. a Hajdúságban a debreceni cívisgazda 16 q tiszta búzát és 1600 négyszögöl tengeriföldet adott kommencióba, míg az uradalom 12 q búzát és 1 q rozsot, de 220 négyszögöl tengeriföldet. Az élelmezés ezenkívül a → napszámosmunkán, → részesmunkán és → summásmunkán volt a leggyakoribb; jóval ritkább viszont pénzért végzett → szakmánymunkán. A birtokos parasztok rendszerint maguk készítették el a főtt ételt, míg a nagybirtokosok inkább kommenciót mértek: pl. a → summások a húst alkalmanként, a kenyeret hetenként, egyéb főznivalókat (zsír, liszt, bab, borsó, lencse stb.) pedig havonta kapták az uradalomtól. A bér szempontjából más volt az átszámítása a főtt és a nyersen adott élelemnek, ez természetesen hatott a bér nagyságára. – A bérmunka csaknem valamennyi korai formájára jellemző a munkásnak a munkaadóhoz való láncolása, többek között az élelmezés révén is; itt még alapvető ok a tőkehiány, a bérmunka fejlődésének tehát alacsonyabb fokával van dolgunk. Fejlettebb fokon mindez másként jelentkezik: a → vállalkozók az élelmiszerek árusításával, a kunyhóbérletekkel stb. kétszeres haszonra igyekeztek szert tenni. (→ még: aratómunkás, → mezei munkás)
Katona Imre–Morvay Judit
