Angolkór
Angolkór az állatoknál bonctanilag és kórtanilag teljesen azonos az ember angolkórjával, jellemző tünetei itt is a csontok különböző elgörbülései, ízületi végeik megvastagodása, a hátgerinc, bordák és medence különféle elferdülései, minek következtében a beteg állatok járása nehézkessé, néha teljesen lehetetlenné válik. A bántalom kizárólag fiatal állatokat lep meg és leginkább sertéseken és kutyákon, de szarvasmarhákon, lovakon és szárnyasokon (csirkéken, ritkán libán, kacsán, galambon) észlelhető; a csontrendszerbeli elváltozásokat a különböző állatoknál más jellemző melléktünetek kisérhetik, igy lovaknál és malacoknál izzag (ekzema), gyomor-, bélhurut, a pajzsmirigy duzzadása, fölfekvés. A betegség a legtöbb esetben kevéssé tápláló, főleg pedig mészsókban szegény élelmezésre vezethető vissza; bár az állatok kedvező viszonyok között későbbi korukban kiheverhetik a bajt, nem ritkán mégis satnyák, vagy törpék maradnak. Az angolkór ellen való gyógyeljárás az életviszonyok és táplálás javításán kivül mésznek és foszfornak adagolásában áll; előbbit csontliszt alakjában keverik a takarmánynyal, utóbbit igen kicsiny adagokban (0,005-0,100 g.) olajjal keverve adják; mészben bővelkedő növényi magvak ilyenkor jó tápot képviselnek, kivált madaraknál. Az A.-t emberorvosi tekintetből l. Rachitisz.
