Vezérczikk: (A magyar dohány.)
Vezérczikk: (A magyar dohány.)
Amonnan a másik oldalról egy kis fortélyos előcsapata száguldoz a mézes madzag rendü inditványoknak. Mi kik a résen állást megszoktuk, el nem mulaszthatjuk, hogy egy kis tábori szemlét ne tartsunk, s a kémek vallomásait és az előcsapat fordulatait addig is mig a nehéz lovassággal kellend szembe szállanunk, komolyan megvizsgáljuk.
Magyar dohány-monopolium a jelszó és paiz-sfelirat az emlitett előcsapatnál, mellyet azon téren t. i. a B. P. Hiradóban az olcsó szivar után sovárgó kémek már megelőztek, egy uttal azt igen fennen magasztalván, milly jótétemény a magyar dohánytermesztőre, hogy az egyedárusban kész vevője van, s milly boldog állapot lesz, ha majd csupán csak e lesz egyedül vevője. A jelszó szép, szivrehatóan szép, és mint látszik hosszasan átgondolt tervnek rövid foglalata. – Multa tulit, fecitque puer sudavit et alsit, mig tizenegy darab zavaros czikken tüske és bokor között áthajhászva a vámügyi eligazodást, elvégre lélekszakadva e conclusiora vergődött: miután az országnak tömérdek investitiora van szüksége, mellyek financzia nélkül nem létesithetők, országos pénztár kell, és pedig olly kutforrásokkal ellátott, mellyek folytonosak, elég rugékonysággal birók, és senki megeröltetésére sem szolgálók legyenek, ergo: hozzuk be az Austriában divatozó dohány-monopoliumot. És lesz országos pénztár, mellyből jut is marad is. – A nevezetes conclusio minden tettetés nélkül legyen mondva, legalább részben, nyiltsága miatt nagyrabecsülést érdemel, s az argumentator vezért, először találkozván vele a nyilt politika terén, üdvezelnünk kell. De csupán a nyiltság, és korán sem az okoskodás és következtetés miatt, mert valamint amaz dicséretes: ugy emezek betegesek, s a rájok épitett inditvány mint a különben hasznos és szükséges indirect adózás képtelen neme gonoszka, gyakorlatiatlan, és törvény-ellenes. Vegyük egy kissé bonczkés alá.
Pénztár kell a hazának? Kell, igen is, és pedig mennél előbb, mennél biztosabb és mennél igazságosabb és tisztább forrásból. Ott van uraim egyedüli utunk az üdvességre a közös terherviselés, mellyet a természet törvényén kivül saját érdekünk is követel, ha hogy valahára a nyomoruságból kibontakozni őszinte szándékunk. E mellett a mi oldalunk megtette már a magáét emberül, s megteendi jövőben is mindenkor. És volt küzdelem viva. Kimutattok, hogy a magyar alkotmány alapelve épen nem az, hogy a szent korona tagjai minden tehertől mentek legyenek, sőt ellenkezőleg mint legfőbb jogokkal birókra a legnehezebb, legköltségesebb terhet vetette már a tisztes hajdan is. És oldalunk hatályos organuma a boldog emlékezetü Pesti Hirlap mit tőn e téren, valamint azt is, milly visszhang keletkezék a nemzet egy része kebelében ismétlenünk felesleges, azonban egyik neme az üdvezitő eszmétől fázóknak, fellázadt a modor és taktika ellen, mivelhogy másba kapaszkodnia nem lehetett, másika pedig az olmos botologiához folyamodva világos ellenszegüléssel állt ki a harcztérre, hogy erővel és a csábitás hathatós szereivel még csirájában megfojtsa az üdves tan nyilatkozványait, és a szebb jövendő remény-csemetéit. És épen ti urak, kik az országos közjövedelmet hordjátok most szinte nyelveteken, épen ti küzdöttetek a közteherviselés zászlója alá esküdtek ellen. Azért hozott isten immost benneteket az elvvel! s adja, hogy őszinteségtökre erősen épitkezhessünk. De hát miért nem tetszik az egyenes ut? Igen szép szavakban mondja el a dohány-monopolium inditványozója, miként ő a közteher-viselésnek barátja és előmozditója. Adja isten, hogy őszinteségére épithessünk! s teljesedjék annyiszor fájdalmasan tett fohászkodásunk: vajha volna már valamelly eszme, melly az egyesség kapcsául szolgálhatna! Majd meg lássuk. – De jól feljegyezzük magunknak azokat, kik magukat a közteherviselés barátinak vallják. –
Mind a mellett is mi őszintén szólva nem mernénk fogadni, valjon ezen nagyszerü inditványnak a közadózás iránti, vagy egyéb sympathia volt e szülője; mert ha veszszük, hogy – –
Különös tacticával van ez inditványban három elem összefüzve u. m. a közbenső vámvonalak, az adó és a dohány-monopolium, – Az összefüző okoskodás körülbelől ezen három tételen fordul meg; a) csak szabad kereskedés képes nemzeteket felvirágoztatni, tehát meg kell az austriai közbenső vámvonalat szüntetni. b) Hogy az ország az olly tömérdek invsetitiót, melly megkivántatik megtehesse, adóznunk kell. c) Azon tárgyak között, mellyek egy lehető magyar finacziának a jövedelmi forrásait képezhetik, nincs egy is, melly a dohánynyal mérközhetnék.
Már most beszéljünk tulipán nélkül. – Nekünk magyaroknak, kiknek kormányzati dolgainkban a világ minden nemzeténél szemesebbeknek kell lennünk, alkotmányi szempontból nem kivánatos, hogy a fenálló, ámbár érdekeink ellen intézett vámsorompók, mellyek mind a mellett is alkotmányos létünket igazolják, egy oldalu hatalomszóval megszüntessenek, mert félős, hogy örökre elzárjuk magunk elől a lehetséget, szükség esetében törvény utján egy olly vámrendszerrel környezni az országot, melly hazánk körülményeinek és 1546alkotmányának megfelel. – Értsük jól egymást, a szabad kereskedést a nemzetnek kereskedelmi politikájában mi is végczél gyanánt tekintjük, s hogy ennek áldásai egykoron élvezhetőkké válhassanak a többi eszközök közé helyezzük a nemzeti védvámrendszert is, mellyet csekély, ki nem kerekitett tartománykában felállitani balgaság volna ugyan, de olly területü és népességü országban mint hazánk, mellynek topographiai helyzete a legtetemesebb forgalomra nyit utat nyugotra és keletre, olly országban hol a földmivelés már a tökélyesbülés utján jár, csecsemő iparunk megvédését igénylő körülmények között nemzeti kötelesség. Mi ennek egy oldalu hatalomszóval a gyakorlatra olly szivesen hivatkozó epochánkban utja szegését, miután a vámrendezés alkotmányos jogainkhoz tartozik, semmi esetre sem helyeselhetjük. Még ha hogy alkotmányos nemzettel eszközlendő egyesülésünkről volna szó, kevesebb aggodalommal lehetne a hajlandóságnak helyt adnunk, de mivel erről szó sincs, és mivel az anyagi összeolvadás más olvadást is von közönségesen maga után, mellyet ohajtani az argumentator vezéren kivül kétség kivül csak szép kevesen ohajtanak, e hajlandóság ellen szót emelni több mint kötelesség. És ez annál inkább igy van, minthogy a közbenső vámvonalaknak nem alkotmányos, hanem egyoldalu megszüntetése után Austria és Magyarország közötti kereskedést, melly a hazánkban felállitandó dohány-monopoliumon vásároltatnék meg, szabad kereskedésnek keresztelni a szabad kereskedés magas eszméjének valóságos profanatiója. –
De különben is ez egyesülés által jelen körülményeink között mi csak vesztenénk; mert hol a műipar megtelepedett és megszilárdult, mellette pedig mindazon kényelem, rögtöni segitség, vásár, pártfogás, több gyárak összemunkálása, gyártó szellem és képesség, mellyek a vállalkozókat mindinkább biztosabb lábra állitják, öszpontositva vannak: onnan a gyárosak csekély különségért el nem vándorolnak más országba, hol kevesebb biztonságban*, s kevesebb elősegélésben részesülnek, s olly törvények alá esnének, mellyek mindent inkább pártolnak mint a gyáripart.
Biztonság = securitás. Jó e?
Gondoljuk csak két, terjedtségére csak nem egyenlő, alkotmányában, adórendszerében pedig egészen különböző félrészét egy politikai és socialis tekintetben soha össze nem olvadható egésznek különbözőleg organizálva: a német tartományokat 32 millió telekadóval, 30 millió fogyasztási adóval, 32 millió egyedárussági jövedelemmel, és 40 millióra rugó különféle u. m. bélyeg, halálozás, ház, személy, kereset, ipar-adó, – továbbá vám, posta és sorsjáték-jövedelemmel és mind e mellett 1000 millió adóssággal, és a monarchiának másik (magyar) részét, melly az egész czélra csak 16 millióval járul, – hol az a status, melly illy elkülönözött állapotot megszüntetne? hol az a pénztár, melly a különség kiegyenlitését megbirná? Főkép ha még betudjuk az őszinte számadásba, hogy a közbenső vámsorompók megszüntetésével következő differentialis összegek fedezése is kérdésbe jő, u. m. sóért 22 millió, dohányért 12 millió, fogyasztási adózás csökkentéseért 3 millió, az egyedárusság megszüntetése által a statusra háramló teherért 4 millió, a magyar harminczadért 2 millió, összvesen 43,000,000.
Tisztelet becsület, de igazság is, ha itt az összeolvadás 1547következményeivel járó érdekek tekintetbe nem vétetnek, az argumentator vezérnek arithmetikájától a mienk tetemesen elüt. Ámde ez talan csak azért – mert mi hetilapi oeconomisták vagyunk: Igen is, mi az alkotmányos magyar nemzet érdekében tanultuk és hirdetjük az országgazdászatot. –
Ezekből világosan kitetszik, hogy a magyar dohány-monopoliumi inditványt két szempontból kell megvitatni. Először mint a közbenső vámvonalak megszüntetéseért járó kárpótlást; és másodszor mind az indirect adózás egy nemét.
Ha már kárpótlásról kell szólani, valjon teljességgel nevetséges e egy egyszerü falusi magyar embernek minap tett észrevétele: miként inkább mi állhatnánk elé követeléssel a századokon át gyakorlott vámrendszerért. – Mi ez észrevételt korán sem tartjuk olly nevetségesnek. – De különben is az imént elősorozott számok szerint ezen uton ajánlott kárpótlása a dohány-monopolium inditványozójának legfölebb ugy tekinthető, mint midőn veszett fejszének nyele fordul. –
És igy oda reincidál a dolog, hogy az egész magyar dohány-monopolium, mellynek olly nagy feneket keritettek, ámbár az inditványozó calculusa szerint 6 1/2 milliót jövedelmezne az indokul felemlitett tisztek tartására, a vámsorompókért kellő kárpótlásra, a haza végtelen investitiójára majdnem semmi.
Hogy az inditvány gonoszka már ezen összefüggő gondolat-lánczozat is mutatja; de hogy gr. Sz. tekintélyére ne hivatkozzunk, ki Stadiumában a monopoliumról azt mondja, hogy az minden szorgalomágra halál-lepleget von, még onnan is kitetszik, mert ez eszme nálunk közelebbről csak mintegy tizenkét dohánytermesztő megyét tölthet el közvetlenül aggodalommal, ámbár teszünk fel annyi belátást és honszeretetet a többiben is, hogy többség szerzésére segéd-kezet nem nyujtandnak; de leginkább onnan tetszik ki, hogy az urak a másik oldalon látván, hogy a közteherviselés alól isten szava és emberi érzelem, meg honpolgári jogosság utmutatásánál fogva már ne menekülhenek, az indirect adózás olly neméhez fordulnak, melly mind a szabadságot a statu-érdekek irányában mind az iparüzhetési személyes jogot korlátolja, talán hogy az elv ellen ujabb antipathiákat ébreszthessenek. De kinek isten észt adott soha sem hiend azoknak, kik a monopoliumot adónak predikálják; és kik a kormány érdekeit a honpolgárok érdekével ellentébe állitják.
Végezetül mennyire beteges a dohánymonopoliumi inditvány, ha ki a hires öt alap-okot megolvass a B. P. Hiradó 487 számában, azonnal meggyőződhetik. És ez okok?
1. Közkezelés alatt állván a dohány dolga, nem szükség többé az austriai határszélen vámsorompónak a dohány bevitelének akadályozása végett fenállani. – Nem! hanem talán kutató rendszert kell behozni.
2. A dohánynak, mint financz-forrásnak jövedelmébűl könnyen megfizethetjük azon summát, melly a harminczad megszüntetéseért járand, s e felett szép összeget megtakarithatunk és közczélokra fordithatunk. Oh financiereknek utolsó Mohikánja! 6 1/2 millióval 43 millió rövidséget pótolni! – és még szép összeget megtakaritani, és közczélokra forditani! Ez már – feltévén a szavakban 1548az őszinteséget, – valóságos hiradói nemzeti oeconomia! Ide járjunk iskolába!
3. Dohány-termesztésünk fejlődését biztosithatjuk, mert a termesztőségnek az austriai dohány-kormányzóságon kivül, még egy bizonyos vevője volna t. i. a magyar dohány-igazgatóság, és még e felett meg maradna a külföld vevő is. Vajmi szép sokasága a vevőknek! Ezek már csakugyan hatalmas ösztönt támsztanának a termelésre! Ez eszme képmássa a Hiradó szabad kereskedésrőli fogalmának stb.
4. Köz-kezelés alá vétetvén a dohány, nagyszerü dohány-, szivar- és burnót-gyáraknak kellene országosan felállitatni, mi által a dolgozó osztályból számosaknak keresete jobban biztositatnék, mint a hogy az most van magán-kezelés mellett biztositva. – Köszönjétek meg a jó szándékot, és mondjátok, hogy nektek elég édes az önszorgalom termesztette gyümölcs.
5. A dohánynak közkezelés alá vétele miatt, számos uj hivatalt kellene rendszerezni, minélfogva számos honlakosnak biztos, állandó és becsületes kenyérkeresetre – minek nemléte miatt van annyi elégedetlen és nyughatatlan, s másé után sovárgó ember – nyittatnék ut. – Ime itt van az i-re nyomott pont. Itt vannak a veres posztó-darabok, csak béka kell, mint Széchenyi gr. szokta mondani. – stb. –
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
