Még valami a fiumei-vasutról.
Még valami a fiumei-vasutról.
A Preszburger Zeitung ismét köv. alapos czikket közöl a fiumei vasutról: az olvasó közönség bizonyosan fog emlékezni, miszerint a tervezett pest-fiumei vasut ellenei annak létesitését az által akarták hátráltatni, hogy technicai kivitelét lehetetlennek hirdették. Ezen állitás ellenébe kétségbevonhatatlan erősségeket szegeztek, és most az ellenség más térre vonult, hogy az által czélját elérhesse.
A magyar nemesség félelme e szótul „fizessünk” eléggé ismeretes. E félelemre épitik most a fiumei vasut megsemmisitési tervét, mert azért az országnak 5 pctes biztositékot kellene elvállalni, holott azon társaság, melly gabonatárainkat Bácskát és a Bánságot, és a pest-debreczeni vasut által a Szolnokkal összekötött Tiszamellékét Triesttel akarja összekötni, semmi biztositékot, semmi percentet, s tehát semmi adót nem kiván, és igy a gonosz „fizetést” programmjából kihagyja.
Ezen ok, t. i. a nemfizetés, ugyan csak megingatná a fiumei vasutat, ha más okok is nem volnának a mérlegben, mellyek közt legkitünőbb az, hogy az csak látszólagos adó, s erkölcsi fizetés, mellyet az országnak e nagyszerü terv kivitelére és gyámolitására el kell vállalnia.
Két esetet veszünk fel. Először, hogy a vámvonal valóban eltöröltetik; másodszor, hogy az megmarad. Maradjunk azon valószinüség mellett, hogy mig ezen bonyolodott vámkérdés megoldatik, még néhány évtized elmulik. Az illy viszonyokat minden buzgalom, minden készség mellett, még hol az elmélet az elvvel rég risztában van, ott sem lehet gyakorlatilag egy éjszaka megoldani. A magyar termények vevője még évekig fogja a kiviteli vámot a határon fizetni, 1549és azért itt kevesebbet igérthet, hogy ott kün a versenyt kiállhassa. A termesztőnek ellenben, ki áruit vámmentesen a tengerhez viheti, a hazai piaczon jobb árra s többet igérésre leend kilátásra. A jobb ár, nagyobb bevétel azonban csak a fiumei-vasut segedelmével lehető, és ennek jövedelmezése a jobb árra van számitva.
E valószinüségi számitással sokan foglalkoztak. Nálunk kellő adatokat a kereskedelmi forgalomrul nem igen kaphatni, és csak a leghiányosabb kutfőkkel kell az embernek magán segitni. – Azonban mind a mellett is abban csak nem mindnyájan megegyeznek, hogy a fiumei vasutba fektetett tőke 3 pctet jövedelmezni fog. A költséget, melly a papiroson 30 millió ftra van téve, mi mivel a tapasztalás mást tanit, 50 millió ftra teszszük. Ellenben azt nem fogja senki kétségbe hozni, hogy a forgalom ezen uj, kényelmes, szabályszerü, időnyerő és már ennél fogva olcsó közlekedési uton tetemesen növekedik. A hol csak vaspályát épitnek, ott az utasok s szállitandó áruk mintegy a földből teremnek. E tekintetben minden számitás annyira a valóság megett marad, mint csak nem mindig a költségvetés. E szerint igazunk van, ha a 3 pctes jövedelmet az egész, 50 milliót semmi esetre nem haladó tőkére kiterjesztjük. E szerint az országnak csak 2 pct biztositni valója marad; tehát 1 1/2-el kevesebb mint eredetileg kivántak, átalában évenkint 1 millió ft kamat fejében.
Tegyük most, hogy nem több mint 5 millió mérő buza és rozs szállitatik a tengerhez. Mivel ezen gabona semmi vámvonalon nem megy keresztül (s azért talán több vitelbérrel is megrovatik), és mérőnkint csak 12 krt fizet, igy az egész biztositék 1 millióra száll le.
Más terményeket, mint a bort, gubacsot, bőrt, dohányt, kender, gyapjut készakarva hagytuk ki a játékból, és a behozandó gyarmati czikkeket sem veszszük tekintetbe. –
Ezen előadásból nem világos-e, hogy csupán a magunk terményeiből évenkint azt nyerjük, a mit biztositék fejében fizetnünk kell? mi mellett még azon lehetőség is felmarad, hogy a vasut jövedelmezése az ország minden pótléksegitségét szükségtelenné teszi, és mi nemcsak egy magát a jövedelemből feltartó vasutat birunk, hanem a földet, munkát és terményt is értékében tetemesen emeljük.
Egy valaki kiszámitotta, hogy az Esterházy, Pálffy, Grassalkovics, Battyhány, Koburg, Breczenheim nagy földbirtokosok és a 3 érsek jószágai, mellyek e vonal körébe esnek, többet jövedelmeznének, mint a mennyit az egész ország fizetne. És ezen uraságok legfölebb az ország 9-ed részét birják, és igy az öszves jövedelem, mellyet a fiumei vasut hajt, 9-szer olly nagy volna mint az adandó biztositék, vagy szárazon mondva, a melly termesztő 1 ftot fizet, azért jövedelme emelkedése által 9 ftot nyer. Hol vannak most a fizetés ellenei?!
Végre a vasut 32 esztendő mulva a status tulajdona leend.
Tegyük (a mit azonban kétlünk) hogy a fiumei vasut 5 pctet jövedelmez, akkor a statusnak belőle évenkint 1 1/2 millió jövedelme lesz, mivel az előleges kölcsön is rövid idő mulva ismét vissza lenne pótolva.
Térjünk vissza most az első esethez, hogy t. i. az országos RR. végzése és a kormány jóváhagyása által a vámvonal csak hamar eltörültetik.
1550Ha ez megtörténik, akkor a financzia hiányát más oldalról minden esetre fedezni kell.
De tegyük fel a kormány jó szándokáról, hogy a mostani bevétel egy része el fog engedtetni; akkor az Austriába való kivitelből ezen vám megváltását is fedezni kell. A nagyobb kelendőség azt lehetővé fogja tenni. Ez azonban a fiumei forgalmat nem zavarhatja, ennek a terményeink után tudakozódás körül csak jótékony verseny leend következése. De ha nem lesz vasut a tengerhez, a vámsorompó pedig ledöntetik, ez esetben a gazdag Tiszavidék minden terményei Austriába szorulnak, hol az éjszaki vasuton Csehország, Galliczia és Morva szállitványival találkozván, minthogy Bécs csak maga a fogyasztó, terményeiket nem mint kelletet, hanem mint fölösleget vásárolja.
Mi sem nem szük, sem nem bő esztendőre épitjük nézeteinket, hanem középszerü aratást veszünk sinórmértékül, és ekkor Magyarország még ha a vámsorompó ledöntetik is, semmit sem fog nyerni, mindaddig mig áruinak piacza csak Austria lesz, és a világkereskedési ut előtte zárva marad. A statusgazda nem is szoritja láthatárát olly szükre mint egyes nyerészkedő. A Fiume és Triest közti féltékenység nem határozó a dologban egy ország java, egy birodalom emelkedésére nézve. Nevetséges illy okot egy hatóságnál hangadóul fölvenni. Ezek csak egyes érdekek, kalmári előnyök, mellyeket figyelembe kell ugyan venni, de sinórmértékül az előkészitendő rendezéshez teljességgel nem vetethetik. Magyarország itt a nagy forgalomba való beléphetéseért harczol, Magyarország czikkeit a világpiaczra, a tengerre akarja vinni, még pedig a legrövidebb uton, a legkevesebb költséggel.
És azért mi, maradjon vagy döljön a vámsorompó, a fiumei vasut mellett szavazunk, és kivánjuk hogy Magyarország a fizetéstőli félelmet maga javáért legyőzze, és a kamatbiztositást elvállalja.
R.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
