Igénytelen szózat a georgiconból és mellette.
Igénytelen szózat a georgiconból és mellette.
Jelen soraimat azon kivánsággal küldöm a Hetilapba, hogy hazám tudja meg, valjon alaposak e a Magyar Gazdában több izben megjelent azon vádak, mellyeket a fenlevő gazdasági intézetek ellen nyilvánitania tetszett legujabban szerkesztőjének. Hetilapnak a közgazdászatra jótékonyan hatni, egyik feladata lévén, feladatához hiven méltányosnak fogja találni hogy a több izben, s több oldalról igen is ellenirányu Magyar Gazda méltatlan rágalmai itten czáfoltassanak meg. – Minden koholt rágalmaiból az tetszik ki, hogy a Magyar Gazda speculativus magány-nézeteit követvén, nem a legjobb, s észszerü uton mintegy kényszeriteni kivánja hazánk birtokosait arra, hogy minél előbb létesüljön egy országos nagyszerü Gazdasági Intézet. Létesüljön igen is; azt fogja kivánni minden jóra törekvő hazánkfia, abból azonban nem következik, hogy e szent czél az intézet létesülését siettető minden módot, s eszközt képes szentesiteni. Egyébiránt a Magyar Gazda nem is azért sorolja elő hazánk intézeteinek hiányait, mert annyira hiányosak, mint ő mondja, hanem azért, hogy azoknál ő neki hasznosabb, s egyuttal kamatozóbb intézetek kellenek. Az kitetszik abból is, hogy az óvári intézet nyilatkozatát organumába felvevén, publicuma előtt némileg visszavette sértő szavait, s azzal már is megczáfolva maga magát egy részről; mert kérdem szabad lett volna-e rágalmaznia a létező intézeteket, miután amaz egyikére már is be kellett vallania, hogy rosz fába vágta fejszéjét. Alig felfogható minő következeteséggel léphetett fel, mint intézetek rágalmazója, a rágalmazótól csak lealacsonyitólag ható ama hizelgéseivel, és panegyriconával, mellyek olvashatók valának 598nem régiben organumában, azon hizelgésével, mellyel az általa lealacsonyitott egyik intézetnek megalapitója boldogult Festetits György iránt viseltetett, azon panegyriconával, mellyet annak fia boldogult gr. László halála alkalmával mondott: Valljon nem emlékezik-e a Magvar Gazda tns szerkesztője, mit irt az 1837-dik évi gazdasági tudósitá sokban? Mondja meg mikép panegyrizálhatott a felett, és azon érdemben, kit épen azon érdemben méltatlanul, s valóban hivatlanul megbántott! Megbántott? közelebbről tekintve épen nem, mert a boldogult gróf minden tekintetben sokkal inkább állott felette, mintsem hogy ő képes lett volna, azt megbántani, s itt kitünőleg moralis, éshaza iránti jó indulatát kívánom értetni. Lássa ugy e anomáliába keveredett itt is? mert tudja hazánk, hogy tiz év előtt az intézet hiányát kereste ön az ifjuságnak évről évre kevesedő számában, most pedig abban, hogy szaporodik, s szerinte sokat rajoztat az intézet. Sok ember között, kivált a midőn azok különböző vérüek, s kivált a midőn még fiatalok, van sok jobb, sok kevésbé jó, és pedig hol azoknak eszét, hol szivét tekintve; feltünő tehát, hogy épen csak azon roszakra talált tns uraságod, s intézetünk növendékjeinek jobbjai nem jöttek eleibe. Igaz, ezek mindig szerényebbek, nem tolakodók, s intézetünk is anynyiban szerény, hogy nem kürtöli jótéteményeit, de szivesen osztja azok között, kik szivesen, s a köz haza javára fogadják azokat. De menjünk tovább; köztudomásu dolog, miként a Magyar Gazda nemcsak hazánk közgazdászatával ellenirányu, nemcsak egyes jeles, s érdemes hazánkfiai irányában rágalmazó, hanem rágalmazó közintézetünk iránt is, s e részben moraliter kiölni szándékozik a gazdasági képzettségre törekedő ifjuságban a tanulási ösztönt, elriasztván azt az okulási pálya eszközeitől. 1839-dik évtől jelen évig több mint 600 növendék nyert oktatást a Georgiconban. Ezek között ha nem is két harmada, de fele kétség kivül annyira kiképezte magát, hogy itt létét soha sem fogja megbánni, s nem azon csekély költséget, mellyet tőkeként elocált szellemi kiképzettségeért. A növendékeknek többi része igen különböző, mint mindenütt, de mióta a világ áll, az mindig ugy volt. A gyengébb ifju érezvén maga szellemi gyengeségét, utóbb jó közvitéz, s jó ugynevezett effectuans, azaz szófogadó gazdatiszt válik belőle, s ez igy is jól van: nevetséges dolog azt kivánni, hogy mindenki könyvet kezében tartván, szerinte ültessen káposztát, rakjon dohányt, vessen buzát, stb., de ezekre nézve is jó ha nem egészen avatatlanul lépnek a szak-életbe. Igaz, erről sokat lehetne pro et contra irni, és mondani, de az nem ide való. – A Magyar Gazdának azon állitására, „miként legalább három évi tanfolyam kell a megkivántató gazdasági tárgyak megtanulására,” azt jegyzem meg, hogy az igen egyoldalu állitás, mert három évben három annyi a költség, s akkor is csak az a végső kérdés „az elköltött pénzért mennyire rakodott meg tudománynyal az illető egyén?” A ki egyben nem tanul semmit, az háromban sem nyer sokat, de sokat veszt t. i. pénzt s időt. S a ki georgiconban végezvén gazdasági tanfolyamát, a mint végbevihetőnek találja egy vagy két év alatt, s még sem ismerkedett meg az ekével, a Magyar Gazda állitásaként, az lépjen bár a Szőkehalom tetőpontjára, bizony ott sem válik belőle Varró, és Columella. Miért a M. Gazda szerkesztőjét a fondorkodás és gyalázás mezejéről a hiányokat jó indulattal és javitást czélzó tiszta szándékkal 599felmutató férfias hazafiui térre kérjük, hogy átmenjen. – Keszthelyen, april 25-kén 1847. –
Reischer, georgiconi tanár.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
