Ó-Arad, nov. 15-én.
Ó-Arad, nov. 15-én.
Lippai csata. Jelen levelem nem hirdetendi az igaz ügy bajnokainak, a kárhozat ördögein nyert új győzelmét; csak egy jelentékeny ütközetnek leend hű tolmácsa, mellyet, fájdalom, elveszténk. Nem árulás szőtte ármányok, nem bátortalanság s gyávaság következménye volt, szinte két napi eredménytelen csatázásunk, hanem a poklok ördögeinek roppant serege túlhaladta gyenge erőnket. Soraim hitelességéről jót állok, itéljen felettünk a közvélemény. E hónap 10-én Ábrahám őrnagy, a debreczeni mozgó nemzetőrsereg osztályával s 100 aradi kaszás újonczczal Lippára érkezett. Egyesűlt seregünk ekkor mintegy 900 főből állott. A debreczeni verespántlikások genialis kapitány a Zurics, a lippai parancsnokságot ekkor Ábrahám kezeibe tevé le s maga mint térparancsnok hatályosan intézkedett. Lippa megtámadtatása már ekkor minden órán várható volt, mert nov. 9-én Zurics egy oláh bujtogatót Sistarovecz helységben elfogatván, az ennél talált lázító oláh placátokból kitűnt, hogy e szép madár a lugosi térparancsnokságtól volt kiküldve, a környékbeli oláh falvakban népfölkelést rendezni. Ezen iratokból az is kiderűlt, hogy 16 oláh helység lakosai kötelezék már magokat, nov. 10-ikén, Hosszuszó helységében összegyűlni, hol a Lugos és Temesvár felől érkezendő rendes katonaságot bevárva, azokkal egyesűlten, Lippát 3 oldalról támadandják meg. Ellenségeink tervét tehát előre megtudtuk, az oláhot pedig egy hegytetőn fölakasztottuk. A Radnán szállásoló Hannover-huszárok, nov. 11-én éjfélkor hozzák a hírt, hogy a környékben őrjárás alkalmával, Hosszuszón, mintegy 3000 oláh felkelőt találtak, kiktől igen nehezen menekűlhetének meg. Más nap, 12 órakor délbe, riadót vernek, a lippát környező hegyek tetejéről, mintegy 8000-nyi oláhság közeledik felénk, kiket egy osztály Schwarzenberb dsidás, egy zászlóalj granicsár, 3 ágyú kiséretében hajtanak maguk előtt. Ágyúnk néhányszor, 6 fontos szivességgel üdvözli az oláhokat, mire ők, egész alázatossággal, mindannyiszor földig borúlnak, néhányan közőlök azonnal búcsút akarnak venni, de az uhlanusok hátúlról kardlapokkal marasztják a buta vedégeket. A granicsárok is elkezdék a tüzelést, mieink viszont; ágyúnk ismét durrant; erre az erdőből kiüti fejét vagy 3 ágyú, s ugyancsak durrog felénk. Képzelni sem lehet szerencsétlenebb fekvésű várost, védelmi tekintetben, mint Lippa. Hegyek környezik mindenfelől, s ha hegytetőre érsz, a hegyek szoros lánczulata siksággá terűl előtted. Ellenségeink a tetőről, seregünk minden mozdulatát, embereink állásait jól felvehették; mi azonban őket a völgyből csak akkor láthatánk, midőn folytonos tüzelés közt előrenyomúlva, már a hegyoldalon mutatkoztak. A ficzkók, mikor a völgybe értek, víg újongással rohanák meg embereinket, mire még az oláhoknak is kedvök kerekedett, s hosszú csatárlánczban nyomúlának felénk. Most azonban a lippai szénáskertből szűnni nem akaró puskaropogás üdvözli őket, melly szakadatlanúl tartott esteli 6 óra utánig, midőn az ellenség jónak látta visszavonúlni. És igy e napon, bár kicsiny seregünket több felé kellett osztani, mienk lőn a győzelem. Az éjet ébren őrködve virasztók át. Más nap reggel Máriássy alezredes, 600 főnyi segédsereggel megérkezett. Ekkor már 4 ágyúnk volt. Zurics 40 ezer töltönyt osztatott ki emberein között, Máriássyval is érkezett néhány ezer töltés, úgy, hogy e napon teljesen biztosítva hittük magunkat, a mi meg is történhetik, ha Máriássy jókor nem kezdi a csatát. A lugosi útfelől jókor megkezdetik a csata, ágyúink hatalmas durranásait százszorosan viszhangozzák a hegyek boltjai. A harcz kezdetével mindjárt szemünkbe tűnik, hogy ellenségünk serege, az elmult éjjel, egy zászlóalj granicsárokkal, egy zászlóalj Zsivkovics és 4 század Leiningen gyalogokkal, ezenfelűl egy osztály dsidásokkal tetemesen megszaporodott. Ezen segédsereg, 8 ágyú és temérdek töltönyök kiséretében Temesvárról érkezett. Seregünk e napon a temesvári út felől is megtámadtatott. Kis csapatunk, mind e mellett is, reggeltől d. u. 2 óráig vitézűl megtartá helyét, sőt az ellenség 12 ezernyi seregét, több oldalról győzelmesen vissza is verte. Elvégre mégis, töltéseink s ágyúlőszereink elfogyván, kényszerítve láttuk magunkat, visszavonulni, annyival inkább, mert az Aradon megrendelt lőszermennyiség a kellő időre meg nem érkezett, az ellenség 11 ágyúja azonban folyvást dörgött. Kevés veszteségünk szinte meglep. Szinte 2 napig tartó legtüzesebb csatában 5 halottat s 7 sebesültet számlálunk. Ellenségünk vesztesége kissé többecske. Egész bizonyossággal irhatom, hogy több mint 80 oláh hagyta fogát a csatatéren, a rendes katonaság összes vesztesége, legkisebb számítással, 60-at tesz. Megjegyzendő, hogy emberre czélozni, a tájék különös természeténél fogva, csak ritkán lehetett. Azonban még is igaz marad, hogy mi visszavonúltunk, az ellenség pedig elfoglalta Lippát. És most nyitva a közlekedés Temevár előtt, egy felől Erdélylyel, másfelől az aradi várral. A Marosoni sószállítás, kincstári jószágok pénztárai, terményei mind ellenséges kezekben vannak. Vegyük ehhez, hogy Új-Aradot Máriássy az ellenségnek átengedni kényteleníttetett, s csupán Ó-Arad van kezűnkben; vegyük ehez, hogy nekünk Lippát visszafoglalni százszorta nehezebb leend, mert a paulisi szoros útat az ellenség 2 ágyúval elfoglalva tartja; vegyük ehhez Ó-Arad veszélyes állását s látni fogjuk hányadán vagyunk. Nem akarok rémíteni, de illy zimankós körülmények között pessimistának vallom magamat. – Marjalaky Károly.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
