A napokban sok oldalról panaszt hallottunk, a budapesti katonai kórházakbani rendetlenség és hanyagság ellen.
És fájdalommal kell bevallanunk, hogy e panaszok alaposak valának, s a katonai kórházakbani hanyagság kebellázító volt.
A halandóság rendkivűli lőn, s minthogy az orvosi hanyagsághoz még az inspections tiszteké is járúlt, s a legénység sok helyen minden felügyelet nélkül volt, a betegség, jelesen a cholera, aggálygerjesztő módon elhatalmazott.
És az országnak van országos fő orvosi hivatala!
Kérdők: miért van e hivatal, ha illyenek történhetnek?
Kérdésünk ismételve lőn a panaszok hallatára s valósúltára.
Ki e kérdést ismétlé, a kormány-elnök volt.
Rögtön rendeletet bocsátott az ország főorvosához, mellyben, a történteknek legkomolyabb roszalása mellett, megparancsolá, hogy, ha még az nap, minden Budapesten találtató kórházakban mind az, mi a kórházakban, hogy legyen, szükséges, elrendelve s a betegek orvosi tekintetben tökéletesen ellátva nem leendenek, az ország főorvosának hivatala azonnal megüresűlt.
És ma – 48 óra mulva a rendelet kelte után – büszke megelégedéssel hivunk fel minden honpolgárt, tekintse meg a katonai kórházakat, és látni fogja, hogy mindenikében egy igazgató, fő- s több szükséges orvos, kellő tisztaság és rend van, s a betegek tökéletesen ellátvák mindennel, mire helyzetöknél fogva igényök lehet.
A kormány-elnök megtudta, hogy rendetlenség van – akarta határozottan minden tétova és félretekintés nélkűl, hogy legyen rend, igazság és méltányosság.
Az érdemet kivétel nélkül rögtön jutalmazni, a hanyagságot rögtön kérlelhetetlenűl büntetni, a ki tisztének meg nem felel, el vele, minden szó nélkűl, ha maga az isten fia volna is; igy lesz rend és igazság!
Igy lesz a kormány tisztelve, bizalommal, szeretettel támogatva, igy lesz erős, erősebb, mintha zsoldosok ezrei őriznék.
– A hazának Pozsony körűl táborozó vitéz bajnokai roszúl levén ruházva e miatt sokat szenvedtek; az eddigi schlendrián rendszernél s a Mondurs-Commission elrendezésénél fogva vajmi ólom-lábon haladt a felruházás!
A kormány-elnök azt mondá, hogy a kik a haza védelmére életöket vivék a Lajtha partjára, azoknak fázniok nem szabad, mert ez hálátlanság volna, a haza részéről, vitéz bajnokai irányában.
Megvizsgálta a Mondurs-Commisiót, megnyerte Nyáry Pált, a nemzet minden seregeinek ruházattali ellátására felügyelni, és ma két hajó ment felruházattal terhelve, a lajthai táborban lévő vitézek számára.
És legyen biztosítva a közönség, hogy ezentúl nem fog ruházatban seregünk hiányt szenvedni.
Tökéletes biztosság e részben Nyáry Pál neve, ki a főfelügyeletet elvállalni hazafiúi kötelességének tartá.
– Figyelmeztetjük a közönséget a Közlönyben kijött és ezen lapban is kijövendő rendeletére kormányunknak, mellyben kijelenti, mikép gondjai legelsőbbikének s kötelességei legédesebbikének ismeri, egy intézetnek Budapesteni felállításával, arról gondoskodni, hogy a haza függetlenségének harczában megsérűlt vagy megcsonkúlt bajnokok az élelemrőli gondtól menten, érdemlett nyugalmukat felleljék.
– Biztos kútfőkből tudjuk azt, hogy felső táborunk parancsnok-vezére az ottani sereg fölszereletlensége ellen a honvédelmi bizottmány elnökéhez panaszt tevén, s innen e tárgyban a szükséges 540rendelet nyomban kiadatván, a nemzetőrségi haditanács ennek teljesítésében olly erélyességgel járt el, hogy rövid egy pár nap alatt a kivánt tárgyak nagy részben már elkészíttettek, s a tábor számára fel is szállíttattak. Névszerint:
Igaz, hogy ezzel lelkes fővezérünk óhajtása nincs még egészen teljesítve, de a mik legszükségesbek valának, u. m. 3000 köpeny, s 15,132 pár fehérruha, nemcsak teljes számmal felküldetett, sőt különösen ez utóbbiakból 16,000 pár lőn fölszállítva, mind a mellett, hogy hasonló szükségek fedezése végett az ország minden részeiből érkező fölhívások is igénybe veszik a haditanács munkásságát.
– Még egyet. Tudomására jött a kormány-elnöknek, hogy a Csepelen honárúlási bűn miatt kivégzett, egykori fehérmegyei adminiarator, Zíchy Ödönnek kálozdi uradalma egy kissé furcsa, de Fehérmegye akkori igazságot szolgáltató tisztikarának Hübne-réből könnyen megmagyarázható módon nyert kiterjedésében, jelesűl úgy, hogy úrbériség ürügye alatt több nemes családoknak birtokát, amúgy more patrio, a volt administrator, creaturáinak, természetesen, igenlése mellett, elvette, s állodizálta.
A kormány-elnök vizsgálatot rendelt az iránt, ha valljon ezen gyönyörű igazágra a megboldogúlt administratori rendszer ismértető jelét, t. i. a parancsolt többség enunciálta itéletet – rá ütötték-e, vagy sem?
Hihetőleg oda itéltette, vagy is oda itélte ön magának a boldog emlékezetű úr a szegény nemes családok telkeit.
De semmi baj! Mert el van rendelve, miszerint ez esetben is a status, mint jelenlegi birtokosa Kálozdnak, legyen birtokon kivűl, s pereljen, ha igazsága volna; – a birtok-vesztett családoknak azonban a birtok mindenesetre rögtön visszaadassék.