Bácsból, octoberben.
Bácsból, octoberben.
Mióta a fenevadak megyénket dúlják, többször irtak már e lapokban ennek gyászos helyzetéről, de még egyik közlőnek sem jutott, – vagy tán nem is akart eszébe jutni az, hogy e világhirű szent-tamási sánczok eredetét és teremtőjét leirta volna, miután a dolog itt megyénkben úgysem titok többé!
Mi tehát azon dicső (?) férfiút, a hazának bemutatni, főkötelességűl tüzők ki magunknak: ki a szent-tamási sánczok létrejöhetésében, segédeszköze volt a vérebeknek. Minthogy két kormánybiztosunk egyikének sem jutott még eddig eszébe erről tudakozódni, im tehát hallja meg e tényt a nemzet, s itélje meg részrehajlatlanúl és lelkiösmeretesen, mit érdemel az illy ember és czimborái!
A ráczlázadás első havában, t. i. junius 22-én, Sz.-Tamáson bent egy krawall történt, minek következtében a vadráczok csupa emberszeretetből ottani zsidó polgártárainkat kiűzték a városból, és már ekkor nem kevésbbé tanusíták a magyarok iránti gyűlöletöket is. E valóban szennyes tettök után, valamint már az előbbi napokban is néhányszor a szent-tamási szegény árva magyarok, az őket fenyegető veszedelemről az első alispánnak, mint e megyei legfőbb birájuknak, többször panaszt tettek; de mindannyiszor szidalmakkal illettettek általa, sőt mi több, őket vasra veretéssel és bebörtönöztetéssel is fenyegeté, többszöri megjelenésök esetére – a szeretve tisztelt (?) alispán úr!!
Igy hát szegény magyar testvéreinknek mit volt mást tenniök, mint borzasztó pillanataikkal kisérni a vadak sánczolásait, minthogy a kiköltözni akarókat agyonlövéssel, és még mi borzasztóbb! megnyúzással fenyegették a kegyetlen viperák?!!!
Néhány napokig mindig csak a szent-tamásiak embertelen gaztetteikről szárnyalt a hír, mig jun. 24-kén este az ókéri tábor tiszti üléseiből, felkéretvén kiküldetett nagytekintetű s tekintetes Knézi Antal első alispán úr a szent-tamási dolgok és hangulatok bővebb megvizsgálására. El is ment ugyan a tekintetes polgártárs, hanem kiküldetése fontosságát mellőzvén, mit tett? more consveto pobratináival – rácz barátaival – leitta magát! s e közben egy pár kétségbe esett magyart, néhány mámoros ráczczal össze csókoltatott, s a mint szemtanúk mondják, bizonyos jót álló levelet is iratott volna, mellyben a vadak minden bent lakó magyart sértetlenül hagyni igértek!! Nevetséges dolog! de különben is újra valósult a monda: graeca fides .... Knézi úr visszatérte után ismét elterjedt a hír, hogy Sz.-Tamáson „békével vannak” de csak hamar kitűnt a szeg a zsákból. Eljötte után alig három nap mult el, midőn a táborból arra felé haza menőket kaszákkal és puskákkal fenyegették a csatornán levő hidnál a vadak, és valóban csupán lovaik gyorsaságának köszönhették a keresztűlmenni szándékozók, hogy ott nem hagyták fogaikat a becsületes (?) embernyúzók és sütögetők között!!
A mi részünkről, így folytak tétlenűl tovább is a napok, mialatt a bent levő vadak, szerencsétlen magyar testvéreink kényszerített segítségével a reactionarius roszlelkű megyei tisztviselők, és gonosz schwarzgelb szellemű katona tisztek kegyelméből sánczaikat csakugyan tökéletesen elkészítették!! Annyi igaz mégis, hogy a sz.-tamásiak eme nagyszerű és roppant erősségű munkájuk csendességbeni működéseikhez b. Jóvics István ő nagysága (!) s akkori főparancsnoka azon vidéki nemzeti őröknek, később pedig bokros érdemeiért eszéki várparancsnok (!) Csernovics Péter akkori királyi biztos, nagy részben segítségűl szolgálván a vadaknak, annyiból, hogy a római és egyéb rabló sánczbeli vérebeknek, hol 10, hol pedig 16 napi fegyverszüneteket osztogattak kegyelmesen, mialatt magokat mind a római sánczbeli csürhe, mind pedig a derék szenttamásiak (!?) igen jól ellátták mindennel bőven!! valaminthogy sánczaik erősségét eléggé igazolták a julius 14., aug. 19. és sept. 21-ki napok, jóllehet hogy a két előbbinél szinte ármány működött; igazolják ezt a fenebb mondott napokban Földvár, Turia és Szent-Tamásnál ártatlanúl baromilag lemészároltatott derék s lelkes harczosaink majd két ezerre menő száma! Ugy-e borzasztó s kebelrázó dolgok ezek? pedig igy van; csakhogy ez utóbbit, a schvarzgelb szellemű generál uraknak mindig jól sikerült, kevesebb számban előadni, mint volt; de mi, kik mindenütt jelen valánk e csatákban, praeter propter ki tudjuk számitani.
Ez itt leirottak, mindannyi tények, s véghezvitt gaz tettek, s ha valaki ezek valóságán kétkednék, vagy hogy tán részrehajlólag irattak e sorok, úgy szólítsa fel bár mellyiket, azon szerencsétlen kenyér s hajlék nélküli, de a jól tevő sors keze által kiszabadult, szegény ügyefogyott szent-tamási magyarok közől. Azok minden esetre könyhullatások között fogják nekik is sorsukat elbeszélni, de aligha elmulasztandják Knézi alispánnak fejére szórni a boszuló istennek átkát!! De bizván is istenben, és a magyarügy szentségében, a vész elhárultával, majd neki is ütend a számolás órája, úgy a többi reactionarius megyei tiszttársaival együtt fog lakolni! – Több nemzetőri csatárok.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
