EGY ZSIDÓ HITSORSOSIHOZ.
EGY ZSIDÓ HITSORSOSIHOZ.
Testvéreim Izraelben! mi nekünk, a hajdani Izrael dicső nemzete maradékainak, két megbecsűlhetlen kincsünk maradt fönn az őskorból.
Egyik a vallás, másik a szabadság érzete, vagyis a megváltatás reménye.
S vallásunk gyöngyei között ezen utóbbi gyémánt gyanánt tündöklik két évezred óta.
Ezen gyémánt keblünkben még most is tiszta, megtörhetlen, megkarczolhatlan!
Avagy nem elég tanúbizonyság erre az európai csaknem minden szabadságharczbani tettleges részvételünk? Nem mutatja-e ez, hogy a szabadság érzete keblünkben még el nem halt? Nem bizonyítja-e ez, hogy a szivünk mélyéből rég utált zsarnoki hatalom jármát széttörni, annak lánczait szétzúzni, annak békóit széttiprani, buzgó óhajtásunk?
Buzgó óhajtásunk pedig azért, mert valódi szabadságunk csak annak romjain virágozhatik fel, jóllétünk csak az átalános népszabadság kertében verhet erős gyökeret; mert mig a zsarnoki hatalom főnáll, addig mi e föld hátán idegenek vagyunk; mig a királyi vaspálcza a nemzeteket ostorozza, addig nekünk férgekként porban kell másznunk!
Oh Izrael fia, nyúlj kebledbe, térj magadba, s ha még egészen el nem fajúltál érezni fogod, a mit elmondtam, érezni, nem csak érteni!
Üssd fel imakönyvedet, olvassd el akármelly lapját, s látni fogod, mi legájtatosb fohászid főtárgya; mi az, a miért istenednek minduntalan könyörögsz, a miért kebled sohajt, lelked epedez.
A szabadság az, miután olly igen igen vágyódol; a szabadság érzete az, mi szives hurjait olly búskomor hangokra pengeti, mi kedélyedet olly igen lehangolja; a szabadság utáni vágy az, a miért szemed olly gyakran könybe lábbad!
Itt az idő, hogy ezen óhajtásunk valósággá váljék, itt az alkalom, hogy ezen érzelmeink tetté olvadjanak; kelj fel tehát Izrael, rázd le porodat; öltsd fel a szabadság ékszerét, – a kardot, mert ime közelg már a megváltás órája, s ha mindnyájan akarjuk, s akaratunk tetté válik, ütni fog, ütnie kell.
Légy ember, elhatározott élni, vagy halni a hazáért – s élni fogsz!
Légy elhatározott élni, vagy halni a szabadságért – s szabad lészsz!
Légy elhatározott családod, nőd, gyermekeidet védeni – s védve lesznek!
Tettre tehát, édeseim, buzdítsanak bennünket azon testvéreink dicső nevei, kik a harcz mezején elvéreztek, s kik Windischgrätz hóhérpallosa által kivégeztettek.
Föld, föld! el ne takard véröket, föl ne fogd kis tere Austriának jajveszéklésök s halálhörgésöket; zúgjon az keletről nyugotra, délről éjszakra; harsogjon az minduntalan a zsarnokság fülébe iszonyú megréműlése, s megsemmisűlésére, harsogjon az az egész emberiség fülébe, irtózatos álmábóli fölébresztésére!
Tettre fivéreim s nővéreim, gyámolítsuk a szabadságérti harczot, melly épen hazánkban központosúl, s mellynek kedvező vagy nem kedvező kimenetelétől nemcsak az egész monarchia, hanem talán egész Európa szabadsága, jólléte s üdve függ, gyámolítsuk ezen szabadságharczot, a mennyire tőlünk telik, szellemileg s anyagilag.
Szellemileg ugyanis: hasson mindenki körében; buzdítsa a népet; terjeszsze a szabadság eszméjét; gyámolítsa a roskadó térdet, s riaszsza fel az alvót; kösse szivére mindenkinek a haza, az emberiség s a míveltség iránti kötelességét; tisztítsa a fogalmakat, vezesse jóra a tévedőt s ostorozza az árúlót; terjeszsze a hazaszeretetet, a nemzeti kormány iránti engedelmesség, kötelesség érzetét; rombolja le a nép s nép, nemzet s nemzet, faj s fajt, osztály s osztály közt fönálló választó falakat; szóval: teremtsen lelket a holt anyagba, mert ha valaha, most van szükségünk szellemi nagyságra, lélekéberségre, egységre, haza- s emberiségszeretetre, buzgalomra s tettre.
Imádkozzunk a nemzeti kormány fenállása, üdve s boldogságaért, s a zsarnokság, s annak hatalma legyőzetése, letipratása, s kiirtatásaért, s vessük félre ama régibb imádságunkat.*
Az ima szerintem most következő lehet: Népek istene! Nemzetek ura! Te, ki egyedűl intézed el az emberiség ügyét, ki az emberi nem javát, boldogságát örök idők óta előmozdítod, ki az igazságnak diadalt, s az erénynek győzedelmet szerzesz, tekints le irgalomteljesen szent mennyedből e szenvedő hazára, az igaztalanság fiai által feldúlt Magyarországra.
Oh atyánk teremtőnk! Tégy semmivé minden e haza ellen koholt ármányt s cselszövényt; tedd tönkre minden nyilt s alattomos elleneit; irtsd ki e zsarnokságot, s annak minden kezelőit.
Bátorítsd fel, oh mindenható! szívünket; légy mellettünk, ha igazság s szabadságért vívunk; légy istápunk, támaszunk, ha megbotlunk, s légy, mint valaha, megváltónk a haza e nehéz perczeiben.
Áldd meg, oh isten, nemzeti kormányunkat észszel, s tehetséggel, hogy a törvényt s igazságot védje, hogy a haza békéjét helyre állítsa, hogy a nemzet javát előmozdítsa, s azt minden bel s kül ellenségeitől megmentse, s megszabadítsa. Amen!
Anyagilag: 1) Gyakorolja magát mindenki fegyverforgatásban; tanúlja tűzhelyét, családját, lakhelyét, környékét, s ha szükséges, hazáját védeni; ebben a vallás nem akadályozhatja, mert a haza iránti kötelességek előtt a vallási kötelességeknek hátrálni kell; szenteljen tehát mindenki a hazának, a közjónak minden napon egykét órát, vagy minden héten egykét napot; foglalkodjék most inkább, mint valaha, a közérdekkel, melly ellenében a magánérdeknek elnémúlnia kell; szóval: áldozzon mindenki erejéből, tehetségéből annyit, a mennyit lehet, a haza megmentésére s a szabadság kivívására.
2) Meggondolván, miszerint rendkivűli időben rendkivűli segítséget igényel a haza vagyonunkblól is, tegyen mindenki a haza oltárára annyi pénzt, ruhát vagy élelmi szereket, a mennyi tőle telik, mert bizony, ha meggondoljuk, hogy atyánkfiai, felebarátink érettünk harczolnak, érettünk az idő viszontagságai által mennyit szenvednek, s érettünk magukat élet-halálra kiteszik; ha szemügyre veszszük a katonai kórházakat s a sebesűlteket szemléljük; ha meggondoljuk végre azon számos családokat, mellyeket az ellenség kirabolt, mellyeknek hajlékait leégette, s mellyeket éhhalálra kitett, lehetetlen, hogy szivünk meg ne indúljon az emberiség, atyánkfiai annyi fájdalmain, hogy azoknak enyhítésére valami csekélységet ne áldozzunk, hogy a túlfeszített, szenyes önérdeket keblünkben háttérbe ne szorítsuk.
S e részben ti rátok, Izrael hölgyei, sokat számolok, rátok e tekintetben a haza igen sokat számol, mert a nő gyöngéd lelkületével össze nem fér ugyan a fegyver gyilkoló vasa, de annál inkább öszszefér a könyörület, a betegek ápolása s az emberiség sebeinek enyhítése!
Valamint tehát minden erős férfi karát, ugy minden nő gyönge kezét is igényli a haza; amazt védelmére, ezt ápolására.
S ha, a mint nem kétlem, szavaim viszhangra találnak kebleitekben, tegyük most e pillanatban, ezen órában, mert hogy mit hoz a jövő óra, ez keresztény testvéreinkével együtt akaratunk, erőnk s tetteinktől függ. – Róth Hermann, papjelölt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
