Kecskemét, nov. 26-kán.
Kecskemét, nov. 26-kán.
A főiskolai műkedvelő társulat által f. hó 19-kén fehértemplomi polgártársaink javára rendezett színi előadás tiszta jövedelmét, az itt küldött 38 pft, a társulat megbizásából e lapok szerkesztőségénél van szerencsém letenni.* Jelenleg Szigligeti „egy szekrény rejtelm”-ében szerepelt hölgyeink ujból és tapsviharral koszorúzottan hagyák el szinpadunkat. Köszönet nekik, a lelkes honleányoknak; reményljük máskorra is becses föllépésöket!!
Vettük és kézhez szolgáltatjuk. – A szerk.
Városunk harczias szelleme mind inkább terjed. A lelkes hazánkfia gr. Károlyi István által felállítandó lovas ezredbe máig is 230–250-en csaptak fel, köztük többen a még multkor szerepelt műkedvelők közől. Közőlök volt csendbiztosunk a derék Varga százados vezénylete alatt 200-an tegnapelőtt indíttattak ki téli szállásra N, Kátára. E lelkes csapat vigan távozott körünkből, s láttukra a nép minden rétegén lelkesedés czikázott keresztűl. Lehetett látni egyes nők, anyák és gyermekek könyűit; de ezek nem a vesztés, hanem a hazaszeretet örömkönyűi voltak. Ki a kecskeméti népet ismeri, városunkból még sok katonára számíthat. „Van – s ha kell, lesz katona – így beszél Kecskeméten még a tanyai ember is, csak fegyver legyen, mert biz a kasza nem sűl el.” Igazság! kaszák forradalmi fegyvereknek nem valók, azok csak a Battyáni-féle jámbor politicához illhettek.
Mint mondám, városunk harczias szelleme hova tovább terjed; azonban nem ártana e szerencsés szellemet erélyes intézkedések által még inkább éleszteni. Szinte pirúlva kell említenem, hogy negyvenezer népességű városunknak csak egyetlen ágyúja sincs; de van ám harangja annyi, hogy fele is elég az embert megsüketíteni. Városi képviselő urak! ne várakozzatok magasb helyekről jövő nógatásokra, mig holmi oeconomicumok fölött hevesen vitáztok, nem volna-e jobb arról gondoskodnotok, hogy kellene minél gyorsabban pár fölszerelt ágyút kiállítani? Ha épen szerelmesek vagytok a hatalmas harangok zúgásaiba, ne sajnáljatok mindegyikünk zsebébe nyúlni, negyvenezer ember egy pár ágyú fölszerelésébe csak bele nem hal. Ifjaink vannak, kikből néhány hét alatt haszonvehető tüzérek képeztethetnek. Istenem! vajmi erős lenne nemzetünk, mennyivel bátrabban nézhetnénk elleneink szemébe, ha minden népesebb városnak legalább egyegy önfölszerelte ágyúja volna. E tekintet csakugyan a honvéd bizottmány figyelmét is megérdemelné, annyival inkább, mivel nem egy városi községen tapasztalható az, hogy nem mozog, hacsak nem mozgattatik.
Itt akaratom ellen is eszembe jut az érdemes városi előljáróság. Uraim! ne vegyétek rosz néven, ha megsugom nektek, hogy mi nemzetőrök maholnap a „jobbra fordúlj”-t is elfelejtjük, s nem azért, mintha örömmel nem sietnénk gyakorlatokra, hanem tán azért, mivel gyertyások kissé homályosan ég. Pápaszemre nem hiszem, hogy szükségtek volna; hiszen többnyire új csemeték vagytok az úr kertjében. Munkálkodjatok, mig nappal vagyon sat. – Filo Lajos ny. tanító.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
