Szathmár, nov. 29.
Szathmár, nov. 29.
Folyó hó 18-kán indultunk Magyar-Láposról Dézs felé mintegy 3000-en, Andics őrnagy alatt. Az nap estve Pecsétszegen tudósítást vettünk, hogy Katona vezérőrnagy úr is megérkezik Kaczkóra, Dézs szomszédságában. Másnap 11 óra tájban seregünk Al-Őrre, Dézs közelébe jött s tábort ütött, dél tájban jött Katona futárja Haray százados 24 sváb lovassal, a végett küldetvén Dézsre, hogy szólítsa fel a várost a fegyver letételére, olly feltétellel, hogy katonáinkat élelmezze s a szükséges lábbelivel lássa el. Válaszúl adatott, hogy a város katonai hatalom alatt állván, magát meg sem adhatja. Midőn Dézs alá értünk, a szabolcsi és ugocsai önkénytesek erősen kérték Andicsot, hogy a vezérlete alatti sereggel támadja meg Dézst, mellyet hír szerint 700 fegyveres határőr védett, de ő, parancsa erre nem levén, százada e kivánatát nem teljesité.
Ez nap századaink Al-Őrbe s Alsó-Kosájba rendeltettek éji szállásra, de csakhamar riadó veretett, 7 óra tájban elkezdők az ágyúzást s önkénytes huszáraink a lövöldözést, mit a Szamos partján felállított határőrök viszonoztak. Itt egy tüzérünk s egy huszárunk kapott sebet. Mintegy fél óra mulva visszavonúlván Alsó-Őrnél táborba szálltunk.
Hajnalban (20-kán) előőreink jelenték, hogy a szomszéd faluban riadó veretik, vezérőrnagyunkat Török Kajetan százados azonnal tudósíttatá lovas futár által, (mert egyik őrnagy sem volt a táborban, Andics Alsó-Kosajban, Katona Kaczkóra vonúlt) e futár késvén, másik is küldetett, de válasz ismét nem jövén, előőreink visszavonattak.
Reggel 7 óra tájban az oláh tábor az Alsó-Őr fölötti dombokat kezdé elfoglalni, mire mi egész Alsó-Kosajig visszavonultunk; 10 óra tájban bevonúlt az ellenség Dézsre. Ekkor érkezett táborunkba Katona Miklós s hogy mai napról elmaradt a szerencsés csata, a tisztikart okolá, részint, mert az őrsereg állomásait meg nem tartotta, részint mert ő későn tudósíttatott.
21-kén reggel tudósíttatván, hogy az ellenség Dézset oda hagyta, mi bevonúltunk; estve 11-kor hir jővén, hogy az ellenség a szomszéd oláh falvakban gyűl, egész éjet kint fegyverben töltöttük.
22-kén délben ismét fölriasztatván, a városból ki, estve visszaszállottunk.
23-kán érkezett hozzánk Zemplénből 60 lovas, Hevesből két század gyalog 8 ágyúval s igen jó lőszerszekerekkel. Ezek után csak hamar érkeztek a bécsi Aula lelkes ifjai mintegy 80-an. Ezekkel egész táborunk állt 28 század nemzetőrből; 2 század szathmármegyei önkénytesből, egy század ugocsai, egy század szabolcsi önkénytes gyalogból, 140 Vilmos huszárból, egy század szathmári önkénytes és 60 zempléni lovasból, egy csapat sváb lovasból és 17 ágyúból.
A nemzetőrséget azonban a sok szolgálat és sanyarúság már ekkor igen lehangolás ehhez járúlt, hogy mi az ellenség állásáról hitelesen mit sem tudtunk, mig az minden mozdulatunkról értesűlt; s mi több, az oláhság, azon falvakban is, mellyekben átjöttünkkor fejér zászlót lobogtatott, azt le kezdte szedni s igy helyzetünk kellemetlenebbé vált.
24-kén „fegyverre! Urbán jő!” e szavak hangzottak mindenfelől, mire mi fegyverben a piaczra sereglénk. Parancsnokunk a szathmári önkénytesek másfél századát, az ugocsai önkénytes századot, s a bécsi légiót 2 ágyúval és a sváb lovasok egy részével a szamosújvári útra rendelte, a sereg többi részét 4 ágyúval a Szamos innenső partjára vezényelte, Kozárfalu felé, 11 ágyú pedig a piaczon maradt.
Alig értünk ki a városból, a tüzelés a szamosújvári úton megkezdetett, s mintegy fél óráig tartott. Önkényteseink eleinte derekasan viselték magokat, de miután az ellenség ágyúkkal kezdett rájok tüzelni, ágyúink 3 lövése után, a fedezetre rendelt sváb lovassággal megfutamodott. Erre Katona Miklós a városban levő ágyúkat, lovasokat s a város innenső oldalán felállított seregét is visszavonúlni parancsolta, s az egész tábor parancsszára futásnak eredt.
Eleinte azt gondoltuk, hogy Dézsen innen alkalmas helyen meg fogunk állani, s rendbe szedvén magunkat az ellenséget meg fogjuk támadni, de mind ez nem történt, mert a vezér kimondá, hogy szaladjon kiki, a merre tud. Igy nemzetőreink meg sem állapodtak hazáig.
Az ellenség lovassága a városba vonúlván, oda szorúlt néhány nemzetőreinket, kik a szamosújvári oldalon előőrsökön állottak, erősen szabdalta s a hídon átnyomúlva futó seregünkben iszonyú pusztítást vitt volna végbe, ha a bécsiek őket a hidnál föl nem tartóztatják, kiknek maroknyi csapata a hidfőnél csatarendbe állva olly keményen tüzelt a száguldó cheveaux-leversekre, hogy ezek háromszor kényteleníttettek hátrálni.
Illy gyalázatos futásról historiánkban még nincs emlékezet, mert mi futottunk vezéri parancsszóra, a nélkűl, hogy ellenséget láttunk, nem hogy vele megütköztünk volna. Ennélfogva összes táborunk azon meggyőződésben van, hogy itt a vezérség részéről árúlásnak kellett közbe jőni, mi tisztán kiviláglik e következőkből:
1. Ha vezérünk az ellenséggel egyet nem értett, úgy 20-án a tábort nem hagyta volna magára, hanem rendezte volna az ütközetre.
2. Az egész sereg kétszeri ok nélkűli kint hálatása csak arra volt számítva, hogy az őrsereget kifáraszsza s haza térésre birja, a minthogy 22-kén tartott haditanácsban el is határoztatott, hogy visszavonulunk, s ha más nap a zempléniek és hevesiek 8 ágyúval segélyünkre nem jőnek, a visszavonúlás meg is történt volna.
3. Midőn 24-kén tudósítást vőn Katonai Miklós, az ellenség mozgalmairól, semmi intézkedést nem tett, hanem akkor az ellenség már nyakunkon volt, csak akkor veretett riadót, akkor is csak mintegy 600 embert rendelt az ellenség elébe, a legnagyobb részt pedig a város azon részére rendelte, hol ellenségnek híre sem volt, s a helyett hogy a viaskodóknak innen segítséget rendelt volna, az egész tábort ő maga futamtatta meg. Pedig ha Désznek Szamosujvár felőli 2 dombjára csak 6 ágyút, az országútra egy párt állít, s az út melletti erdőt gyalog fegyveres erővel 594megtölti, 1000 emberrel úgy megvédheti Dézs várost ezen oldalról, hogy ott sokszorta nagyobb erő sem törhet keresztűl, föltéve, hogy minden ember elég töltéssel van ellátva, nem úgy mint megyénk nemzetőrei, kiknek vezérünk csak 2–3 töltést osztatott, azzal biztatván őket, hogy majd az ütközet napján többet kapnak; mire azonban idő nem lett. A Szathmár városiaknak 10 töltésök volt.
Mindezekből ki Katona Miklós árulásáról meg nem győződik, mindenesetre részrehajló; ellene az ingerűltség a legnagyobb fokra is hágott, annyira, hogy az önkénytesek kijelenték, hogy vezénylete alatt fegyvert nem fognak, a nemzetőrök mind elszéledtek, s most a bányavárosok a legnagyobb veszedelemnek vannak kitéve.
Katona Miklós a vezérséget letette, mire Zsurmai huszárkapitány kéretett föl, de ő kinyilatkoztatván, hogy a dolgok illy terhes állásában a vezérséget el nem vállalja, hanem közremunkálását ajánlja, kénytelenek voltak Katonát a vezérség elvállalására kényszeríteni, mellé egy több tagból álló választmányt rendelvén.
A Szatmár városi hon maradt 3 század tegnap, 28-án indúlt N.-Bányára, hová a még többi honn maradt megyei századok is ki lesznek rendelve.
Tegnapelőtt érkezett városunkba 800 horvát rab, közőlök 200 holnapután szállíttatik Ugocsába.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
