I.
I.
Akik nem undoron vagy szereteten, hanem higgadt és fölényes meggondoláson keresztül óhajtanak Ady novellaköltészetéhez közelférkőzni, gondolják meg, hogy lírai költemény és novella között csak fejlődésfokozati különbségek vannak, és hogy a novella csakúgy egy későbbi hajtása a lírai törzsnek, mint minden más művészet. – Ha e kétségen felülálló igazságot kritikai szemlélődésük alapján elfogadják, nem fogják többé komplikációnak érezni és tekinteni Ady novelláinak sajátosan bensőséges természetét, és hagyományos elbeszélő formákhoz szoktatott szemeik nem fogják érezni azt a zavaró káprázatot, amit a közömbös természetűnek vélt elbeszélő sorok lírai túlfűtöttsége a naiv szemlélőben okvetlen felidéz. – Hanem mindet egyszerűbben és tisztábban fognak látni és titokban megköszönik Adynak, hogy túláradó lírájával ennyire közelvitte őket a megértéshez.
Meg fogják érteni. hogy bár lírikus és novellista között szintén megvan az a fejlődésfokozati különbség, ami lírai költemény és novella között, sőt megállapítható, hogy lírikus és novellista közül feltétlenül az előbbi a primitívebb lény, mégis olyannyira jelentéktelen s egy valóban magas kritikai értékelés szempontjából annyira elhanyagolható ez a különbség, hogy észrevétele csak közelebb hozza őket – novellistát és lírikust – egymáshoz, különösen abban a naiv szemléletben, mely kettőjüket teljesen különböző, csaknem minden viszonyosság nélküli, mert egymásra át nem számítható mértékegységekkel méregeti.
Ugyanaz a lírai lendület, ugyanaz a szubjektív melegség, mely művészi érték Ady költeményeiben, a novelláiban már a teherlapon szerepel a naiv szemlélet emberei előtt, kik a műfajszerűség kicsinyes szempontjaitól sohase tudtak a genetikus egyetemlegesség látásáig felemelkedni. Holott a valóság, a művészi igazság nem ez, s a novelláknak ez a lírai meztelensége legfeljebb bizonyos primitivitást jelent, de egyáltalában nem bizonyos, hogy ez a műfaj-primitivitás kisebb esztétikai értékeket takar.
Mindezt a könnyebben érthetőség kedvéért mondtam el, és korántsem Ady mentegetésére, aki erre egyáltalán nem szorult rá. S akit olvasóknak, kritikusoknak ugyanazt az utat jelölte ki az „Így is történhetik” előszavában, amit én itt csak bőségesebben utánaírtam: én csak azt érzem, hogy ezúttal más formájú versekkel állok azok elé, akik olvasnak, szeretnek, utálnak vagy megszoktak.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
