Ignotus: Petőfi-társaság
Ignotus: Petőfi-társaság
Fölteszem, hogy úgy Kosztolányi Dezső, mint Szép Ernő elfelejtette már erre a hétre, hogy múlt héten a Petőfi-társaság nem választotta őket tagjává. S szeretem hinni, hogy ők a Petőfi-társaság e szigorúságán nem háborodtak föl annyira, mint az újságok, melyek e kiváló költőket méltán nagyra tartják. Nem pedig ugyanazért, amiből a felháborodás származott: hogy nyilván ők maguk is tartják magukat valamire – ám ha igen, bizonyára akkor sem kevesebbre, ha a Petőfi-társaság többsége fitymálja is jelentőségüket. Hogy íme a derék és jámbor Petőfi-társaság is ugyanazon szűkkeblűségbe esik, ami annak idején az Akadémia s a Kisfaludy-társaság hivatalosságában fájt volt alapítóinak s ami ellen alapították volt mintegy ellenakadémia gyanánt: az mutatja legjobban, hogy nem az emberekben van a hiba, hanem az intézményben – még pontosabban magában az irodalomban, magában a művészetben, mely nem fér bele intézménybe. Annak idején az Akadémia s a Kisfaludy-társaság szép hivatást töltött be, de már nem tudott értő s igazságos lenni olyan génié iránt, mint Jókai. A féltehetségek, kiket viszont igazsággal nem ismert el, dühösen bújtak meg a félreismert tehetség szárnya alatt s ebből a szecesszióból lett a Petőfi-társaság. De természetes, hogy a féltehetségek még kevésbé türelmesek, mint az egészek, s legyünk készek egy újabb szecesszióra, melyben a tehetséges emberek vonulnak ki a Petőfi-társaságból. Minek? Hogy harmadik társaságot alakítsanak? Kár volna. Ami valaha a társaságok s az akadémiák rendeltetése volt, azt a mai világban átvették a kiadók s átvette a közönség, s mivel az élet megvan a társaságok nélkül, át is halad felettük, akármint választanak vagy exklúzívkodnak. Az irodalom már nem szorul akadémiákra, melyek vagy másképp ítélnek, mint az élet, s akkor mondom, az élettől lefütyültetnek, vagy azt cselekszik, ami amúgy is megtörténik, s akkor legjobb esetben felesleges lógósok. Írói társaságokra azért volna szükség – de nem hogy az írók egymást bírálják és osztályozzák, hanem hogy pótolják azt, amit a piac s a társadalom nem ad meg az íróknak s az irodalomnak. Tehát jó volna írói szakszervezet, szemben a kiadók s a nyomtatók szindikátusaival. Jó volna írói nyugdíjegyesület. Jó volna írói társaság régi jó írók kiadására s elismert nagy ősök tudományos új kiadására. Jó volna írói társaság fiatal írók felfedezésére s megsegítésére, pályázatokkal, könyvkiadással, utazási s tanulmányi segélypénzekkel. S még sok egyébre – de arra meg az írók túlságos jók, hogy mint akadémiai s nem akadémiai társaságainkban: beléjük csimpajkodván a féltehetségek, kollektívul olyan értetlenek és ízetlenek legyenek, amilyenek egyenként bizonyára nem volnának.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
