Zene a késő középkorban
Zene a késő középkorban
Azok a nagy társadalmi változások, melyek az Anjou-királyok, majd Zsigmond, később Mátyás és utódai alatt végbementek, a zenei életre, még a régi gregorián zenekultúrára is hatottak. A zenei írás-olvasás a műveltség szerves részévé vált.
Zenélő angyalok a csegöldi (Szatmár megye) oltárról, 1494
A középkori magyar hangjegyírás legjobb tanúja: az esztergomi hangjegyes missale (Missale Notatum) a 14. század elejéről
A régi városok és egyházi központok mellett most új városok virágzanak fel és jutnak nagyobb szerephez, a főként kereskedelemből, iparból, bányászatból élő peremvidéken (részben vegyes nyelvű lakossággal: Pozsony, Körmöcbánya, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kassa, Kolozsvár). Kialakul egy erősödő polgárréteg, mind szélesebb körökre terjed és világi foglalkozásokra is előkészít az iskolázás, a hadi erények mellett növekszik a jólét és kultúra megbecsülése a királyi és főúri udvarokban. Az egyházi műveltség utat talál a kicsiny falvakba is, másrészt viszont megjelennek a külföldi hatásokat közvetítő új, "városi" szerzetesrendek (ferencesek, domonkosok).
Az átalakulás még a régi gregorián zenekultúrát is érinti. A város polgársága maga gondoskodik templomáról, a benne folyó liturgiáról és zenéről: alapítványokat tesznek énekes misékre, díszes kóruskönyveket rendelnek és fizetnek, 1300 után mind több város készíttet orgonát gótikus stílusban átépített és megnövelt templomai számára. Peremvidéki helyzetük és külföldi kapcsolataik a templomaikban művelt gregorián zenén is nyomot hagynak: külföldről befogadnak új, divatos darabokat (pl. népszerű szentek új stílusú zsolozsmáit, új, dallamosabb allelujákat stb.), olykor külföldön megrendelt kóruskönyveik a régi dallamokat nálunk eddig ismeretlen változatokban közvetítik. A megváltozott érdeklődés még a kotta külalakjában is tükröződik: új, külföldi eredetű, modernebb kottaírások kerülnek a magyar énekes szeme elé. A képet színesítik az új szerzetesrendek, akik olasz, francia gregoriánváltozatokat telepítenek hazánkba, s behozzák Magyarországra az ugyanezen vidékre jellemző kvadrát, négyzetes gregorián kottaírást. A régi hagyomány békésen megfér az új áramlatokkal: míg az előbbit a régi templomok és iskolák őrzik és fejlesztik, addig az utóbbit a ferences, domonkos szerzetesek, s a most felvirágzó városok művelik.
A kétféle hagyomány ritkán keveredik. De a kottaírás terén mégis volt hatása az új áramlatoknak a régi szokásokra, mert jobban összhangban álltak a kor követelményeivel. Díszes, művészi értékű kódexek írására, a messzebbről is ]ól olvasható, nagyalakú karkönyvek készítésére alkalmasabb volt az importált német-osztrák vagy cseh írás. Megismerésük mégsem vezetett a hagyományos magyar notáció elhalásához. Ellesve az új írások előnyös tulajdonságait a hagyományőrző könyvfestő műhelyek átalakították a hagyományos magyar hangjegyírást s egy új, praktikus keverék notációt hoztak létre. Mellette tovább élt, sőt terjedt az eredeti magyar notáció is, de új funkcióban: a magán jellegű ("kurzív") zenei feljegyzések eszköze lett. A 15. század elejétől kezdve ilyen "kurzív" kottafeljegyzések tömege mutatja, hogy az iskolázottak széles körében a zenei írás-olvasás a műveltség szerves részévé vált.
A korszak legjelesebb emlékei: a 14. század elejéről való, szép írású esztergomi kottás misekönyv, a 15. századból való budai, esztergomi díszkódexek (pl. a Bakócz-graduál) a hagyományos magyar dallamanyaggal; a kassai, kolozsvári, brassói stb. graduálok a peremvárosok szokásait tükrözik. A kurzív kottaírás gyakorlatának tanúja – számos zenei feljegyzés, lapszéli kotta mellett – néhány kis egyház karkönyve (pl. nyitrai, gyöngyöspatai graduál), vagy még szemléletesebben egy sárospataki, 13-14 éves diákgyerek, Szalkai László nagyszerűen kottázott zenei jegyzetfüzete Mátyás király idejéből.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
