A Balkán stratégiai szerepének felértékelődése
A Balkán stratégiai szerepének felértékelődése
A Molotov–Ribbentrop paktumnak köszönhetően Európa jelentős része német, illetve szovjet befolyás alá került. A stratégiai és taktikai okokból megkötött szerződést a szuperhatalomnak számító felek egyike sem vette hosszú távon komolyan, azt csupán pozíciószerzésre, erőgyűjtésre és a végső összecsapáshoz szükséges feltételek megteremtésére igyekeztek felhasználni. Az 1940/41-es év fordulóján már nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti nagyhatalmi és ideológiai ellentétek miatt a fegyveres összecsapás elkerülhetetlen. A kérdés csupán az volt, hogy mikor és közülük melyik lesz taktikusabb és gyorsabb.
Ebben a versenyfutásban az egyik szűk keresztmetszetet a Balkán jelentette, mivel sem a németeknek, sem a szovjeteknek nem volt jelentősebb befolyásuk ebben a régióban. A „nyitott 26szárny” megléte a kezdeményezést felvállaló Németország számára jelentett nagyobb veszélyt. Ezt még növelte az a tény is, hogy az olaszok 1940. október 2-án indított támadása Görögország ellen teljes kudarccal végződött. A görög kérdés megoldására a német vezérkar kidolgozta a „Marita” fedőnevű támadó tervet.
Hitler, hogy megelőzze a konfliktus kiszélesedését és biztosítsa a Wehrmacht zavartalan felvonulását a szovjet határra, Jugoszláviát diplomáciai úton kívánta a tengelyhez csatolni.
A német elképzelésekbe azonban hiba csúszott, annak ellenére, hogy kezdetben minden jól alakult számukra. 1941. március 4-5-én Pál herceg, Jugoszlávia régense Berghofban megígérte Hitlernek, hogy a kormány képviselői alá fogják írni a háromhatalmi szerződéshez való csatlakozást. Erre 25-én került sor Bécsben, miután Dragarisa Cvetković miniszterelnök és Alekszander Cincar-Markovics külügyminiszter kézjegyével látta el a németek által megfogalmazott és előterjesztett okmányt.
Hiábavaló volt azonban a nagy óvatosság és a titoktartás, a kormány magánakciójára hamar fény derült. Március 27-ére virradó éjszaka a légierő néhány tisztje által vezetett népfelkelés – amelyhez a hadsereg is csatlakozott – megdöntötte a kormányt.
Az új vezetés, Péter trónörökös és Dusan Simovics tábornok katonai rezsimje elhatárolódott a csatlakozástól, csupán megnemtámadási szerződés aláírására lettek volna hajlandók.
Hitler – nem először és nem utoljára – dührohamot kapott és felindultságában elrendelte, hogy a vezérkar a már meglévő Marita-tervet dolgozza át és terjessze ki Jugoszláviára is. A március 27-én összehívott vezetői értekezleten arra utasította a diplomáciai és a katonai vezetőket, hogy a Jugoszlávia feldarabolásában érdekelt országokat, mindenekelőtt Olaszországot, Bulgáriát, Romániát és Magyarországot területi ígéretekkel nyerjék meg az ügynek. Kijelentette, hogy ennek a háborúnak nagyon népszerűnek kell lennie az említett országokban. Ribbentropot utasította, győzze meg őket arról, hogy egy kisebb horvát bábállam kivételével minden területet felosztanak közöttük.
)
SZERBEK, HORVÁTOK ÉS SZLOVÉNOK!
Ebben a népünk számára nehéz pillanatban eldöntöttem, hogy kezembe veszem a királyi hatalmat.
Kormányzók (tisztviselők), akik megértették jogos indítékaimat, azonnal bejelentették lemondásukat. Hűséges hadseregem és haditengerészetem azonnal a rendelkezésemre állt, és mostantól feltétel nélkül teljesítik parancsaimat. Hívok tehát minden Szerbet, Horvátot és Szlovént, hogy egységesen álljanak a Trón mellé. Ez a legbiztosabb megoldás arra, hogy ezekben a nehéz időkben megtartsuk a belső rendet és a békét. Kormányalakítással Dusán T. Szimovityu tábornokot bíztam meg. Hittel Istenben és Jugoszlávia jövőjében, felszólítok minden polgárt és pártot, hogy teljesítse kötelességét a Király és a Haza felé. II. PÉTER s.k. _______________________________________ Nyomtatta Jugoszláv Királyság Állami nyomdája Beográd 1941 |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
