Dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy megnyitó beszéde
Dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy megnyitó beszéde
Elnök úr, főigazgató úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves bajtársak!
Ez utóbbi szót azért mondom ki, mert amit Szakály főigazgató úr elmondott, az azt hiszem erre egy picit feljogosít. Késői utódként nagyon nagy tisztelője vagyok azoknak a kitűnő katonatiszteknek, tiszthelyetteseknek és közkatonáknak, akik életüket áldozták a hazáért, akik a Kárpátokban a hegyek különböző nehézségeit legyőzve Magyarországot kitűnően szolgálták. A havasi gyopár, az Edelweiss egy gyönyörű szimbólum, amelyik egyfajta egységet, egyfajta tiszteletet és egyfajta elitséget is kölcsönöz nekünk, mert bevallom őszintén, tíz éve már – hála Istennek – kijárunk Ausztriába, s az első világháborúban apáink, nagyapáink által épített harcárkokat állítjuk helyre néhány tiszt kollegámmal együtt és bizony én mindenkor, ha szabálytalan is, hozok egy havasi gyopárt. Ez nekem nem csak egy emlék, ez nekem egyfajta kötelezettséget is jelent, és egyfajta emlékezést is jelent az első világháborúra, Isonzóra, az Alpok láncain vívott különböző csatákra, a Plöcken-hágóra és az ott kiépített állásokra, de szívemhez nagyon közel a Kárpátok, ahol a még ma is élő tisztek, tiszthelyettesek, közkatonák igazi hírnevet szereztek ennek az országnak. Egy alakulatként, Önök olyat tettek, amit nem képzelhet el olyan katona, aki a hegyekben nem járt. Azokat a hatalmas nehézségeket, megpróbáltatásokat, 17amelyek a fizikai és a pszichikai állóképességet teljességgel igénybe vették, Önök kibírták, s én azt hiszem, hogy ez a helytállás átörökítendő, a mai Magyar Honvédségnek is mindenképp át kell vennie! Ugyanis nem eshetnek össze a katonák! Bírniuk kell a fizikai és pszichikai megterheléseket, hiszen a magyar katona mindig kitett magáért. Bármilyen feladatot, bárhol kapott, képes volt tudása legjavát adva igenis továbblépni és szívvel-lélekkel végrehajtani a parancsot, végrehajtani az utasításokat és értelmesen, okosan, mindig számítva, pontosan, ezt meg is tette.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a felkérés megérkezett felém, hogy ezt a kiállítást megnyissam, szívből örültem neki és ezúttal is megköszönöm. Őszinte örömmel tettem eleget a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Honvéd Hegyivadász Alapítvány megtisztelő felkérésének. Engedjék meg, hogy a mai kiállítás apropóján, a múltat idéző emlékezésre is hívjam önöket. Emlékezni és ünnepelni a ritka és felemelően nagyszerű pillanatok egyike. Még inkább így van ez most, hisz’ a neves jubileumi évfordulók sorában ez a csodálatos kiállítás, de az egész rendezvénysorozat a Magyar 18Királyi Honvédség hegyicsapatainak hatvan évvel ezelőtti megalapítását idézi. Kiállításunkkal, a konferencia előadásaival egy olyan, méltatlanul elfeledett elit csapat létrehozására, megszervezésére és a második világháború harcaiban való részvételére emlékezhetünk, amelyre az méltó, s amelyre emlékezni kell és amelyet tovább kell vinni a mai ifjúságnak, a mai Magyar Honvédségnek. A vitrinekben elhelyezett, tárgyak, levéltári anyagok, térképek, a korabeli fotók, a különböző kitüntetések, fegyverek segítségével történelmünk háborús korszakát elevenítjük meg, amelyről nagyon sokáig hallgattunk. Én úgy érzékelem, hogy ez majd segít történelmi „rendezésünkben” is. Most hitet teszünk amellett, hogy katonamúltunk fél évszázados történéseiből a második világháború némelyek által kevésbé csillogónak hitt történelmi örökségét igenis felvállaljuk és nyíltan vállaljuk, s tisztelettel adózva emlékezünk az 1939 októberében elsőnek megalakult m. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandárról, majd az azt követő hegyi határvadász alakulatok katonáiról és bajtársi együttérzéssel idézzük fel a múltat a ma még élő egykori hegyiek társaságában.
Tisztelt vendégeink! Az első világháború hazánk történelmére, és a második világháború alatti időszakra gyakorolt hatása mindannyiunk előtt ismert. Tudjuk, hogy a második világháborút megelőző magyarországi katonapolitikai események között kiemelt fontossággal bírt az 1938 márciusában meghirdetett „győri program“, amely a Magyar Királyi Honvédség technikai fejlesztéséhez, szervezeti bővítéséhez és létszáma növeléséhez szolgált alapul. A nemzetközi politikai élet és az európai változások hazánkban gyakorolt hatásaként, 1939 tavaszán, a magyar csapatok átlépték az akkori ország keleti határát. A politikai és katonai vezetés kifejezett célja ezzel a lépéssel az volt, hogy a hadműveletek eredményeképpen térjenek vissza Kárpátalja azon területei, amelyet az első bécsi döntés nem juttatott vissza Magyarországnak. Ezt a feladatot a magyar csapatok 1939. március 18-ra megoldották, és mindenütt elérték az Uzsoki- és Tatárhágó közötti területen lévő ezeréves határokat. A hatalmas változás azt is jelentette, hogy Magyarország olyan területekkel gyarapodott, ahol a közép- és magashegység volt a jellemző. Így speciális felszereltségű, speciális kiképzettségű katonai alakulatok hadrendbe állítására volt szükség. Az ország megvédéséhez, és a határőrizeti feladatok ellátására a Magyar Királyi Honvédség vezérkara egy hegyidandár és határvadász alakulatok felállítását 19határozta el. Ez az elhatározás az 1939. október 1-jével hadrendbe állt m. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandárban testet is öltött. A hegyicsapatok felállítása nagy kihívást jelentett a sorozott és a hivatásos állomány részére. Az újfajta szolgálatot teljesítő katonáknak, az átlagosnál sokkal nagyobb és jobb fizikai állóképességgel kellett rendelkeznie, komoly erőnléttel és pszichikummal. A teljes felszereléssel történő hegyi menetek, a sziklamászás és a hegyvidéki hadrendi elemek alkalmazása, komoly fizikai erőnlétet és kiképzettséget, valamint egyéb speciális felkészültséget igényel. Mint hegyi ember, nagyon jól tudom, hogy mit jelent a felszerelést, a logisztikai eszközöket, a különböző tartozékokat, a fegyvereket felvinni és a csapatokat ilyen magasságban ellátni. Mindezek mellett a feladatteljesítés megkövetelte a katonáktól – a közlegénytől egészen a legmagasabb rendfokozatú tisztekig – a terepismeretet, a mindenkori önállóságot és a határozott helyzetfelismeréssel együtt járó azonnali döntési képességet. A tisztikarral szemben a magas szintű vezető tulajdonságok mellett hasonló elvárások fogalmazódtak meg.
Jellegzetes, a rendszeresítettől eltérő az ezen alakulatokban szolgálók ruhája, melyet egyébként itt a kiállításon is megtekinthetünk majd, és természetesen a speciális felszerelést. Ma már elhangzott egy utánozhatatlanul szép beszédben, a táblaavatásnál az, hogy milyen eszközöket is használtak, milyen jelentősége is volt a jégsarkantyúnak, a jégsarunak, vagy éppen a jégcsákánynak. Tehát a rendszeresítettől eltérő felszerelést hordtak, mely így a dupláját nyomta az előbb említettnek. Mindezek mellett a sajátos rendeltetésű, elitnek minősíthető csapatok önérzetének növelésére, olyan határozat született, hogy a kérdéses alakulatok megkülönböztető jelvényekkel, zubbony és köpenyjelzésekkel legyenek ellátva. A követelményeknek, a kiválogatásnak és a jó kiképzésnek köszönhetően, ezek a csapatok a Magyar Királyi Honvédség elit alakulatai voltak.
A háború során több komoly átszervezés és létszámváltozás történt a hegyicsapatoknál. Az 1943. év végéig a kisebb bevetések mellett, zömmel kiképzési és erődítési feladatot láttak el. A későbbiekben jött az igazi megpróbáltatás, a valódi megmérettetés, a komoly hadműveleti alkalmazás. 1944 tavaszától kezdődően ez a háború végéig tartott, s ezek az alakulatok kitűnően helytálltak. A fennmaradt dokumentumok alapján bátran állíthatom, hogy a hegyi alakulatok katonái, mindenütt példát mutattak és 20megállták a helyüket. Végigharcolták a Kárpátokat, ott voltak a Hunyadi-állásban, a Tatárhágó térségében. Ungvártól keletre tíz napon keresztül tartották magukat, s feltartóztatták a szovjet 18. gárda-lövészhadtest négy lövészhadosztályát, ami óriási teljesítménynek, komoly harci sikernek számított. A túlerőben levő ellenséggel vívott harcban sajnos sokan hősi halált haltak. Rájuk és a közel ötvenezer szolgálatot teljesítő hegyikatonára emlékezünk, az erdélyi 1. és kárpátaljai 2. hegyidandár, a 9. székely határvadászdandár, az 1939 és 1945 között felállított hegyicsapatok minden katonájára, bajtársiasságuk és óriási teljesítményük tiszteleteként. Egyúttal megköszönöm a Hadtörténeti Intézet és Múzeum összes munkatársának, hogy ez a kiállítás ilyen színvonalon létrejöhetett. E gondolatok jegyében engedjék meg, hogy mindenkinek hosszú életet, jó egészséget kívánva megnyissam a kiállítást, és örömmel ajánljam az Önök figyelmébe, hogy emlékezzünk! Nézzük meg az eszközöket, az okmányokat, a fotókat, amelyek a fiatalságnak is jelentős és mély nyomot hagyó élményt jelenthetnek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
