4. fejezet: A Cegléd és Kecskemét környéki bevetések
464. fejezet: A Cegléd és Kecskemét környéki bevetések
Styemenko hadseregtábornok visszaemlékezései szerint Mehlisz vezérezredes, a 4. Ukrán Front politikai csoportfőnöke által a magyar 1. hadsereg gyenge állapotáról készített – s a magyar haderő egészére érvényesnek tekintett – jelentései győzték meg Sztálint Budapest gyors elfoglalásának lehetőségéről. Sztálin kérdésére a szovjet vezérkar válaszában „mit sem sejtve” kifejtette: ”…a Duna-Tisza közén a 2. Ukrán Front balszárnyán elfoglalt, jól kiszélesített hídfőállásból lenne célszerű támadni. Hiszen nem kellett átkelni a folyón és az ellenségnek kevesebb csapata volt itt, mint más irányokban.”128 A vezérkarnál hozzáfűzték továbbá, hogy a Duna-Tisza közén lévő szovjet 46. hadsereg a front többi seregtestéhez képest viszonylag érintetlen és az áttörés után segíteni tudná a 7. gárdahadsereg és a román 1. hadsereg keleti irányból indított Budapest elleni csapását.
Idézi Tóth Sándor: Budapest felszabadítása (Budapest, 1975.; a továbbiakban: Tóth) 22. o.
Ennek tudatában Sztálin minden egyéb tájékoztatást és árnyaltabb értékelést figyelmen kívül hagyva 1944. október 28-án este rádión utasította R. J. Malinovszkij marsallt, a 2. Ukrán Front parancsnokát, hogy a 2. és 4. gárda-gépesítetthadtestekkel129 megerősített 46. hadsereggel haladéktalanul indítson támadást Budapest gyors elfoglalása céljából. Malinovszkij katonai ellenvetéseit Sztálin politikai okokra hivatkozva utasította el. A szovjet marsall attól tartott, hogy a meglévő erőkkel végrehajtott támadás üteme lassú lesz és elhúzódó, veszteségterhes harcok alakulhatnak ki. Öt napot kért a további felkészülésre és a 4. gárda-gépesítetthadtest bevárására. Nem kapta meg: másnap meg kellett indítani a 46. hadsereget Budapest ellen.130 Ezzel megkezdődött a 108 napig tartóbudapesti csata.
Az alföldi páncéloscsatában a 2. Ukrán Front harckocsizó, gépesített és lovas kötelékeit olyan súlyos veszteségek érték, hogy a Budapest elleni támadás első fázisában érdemben semmiképpen nem vehettek részt. Ezért a frontot a szovjet főparancsnokság tartalékából kellett megerősíteni a 2. gárda-gépesítetthadtest (állományában 206 harckocsival és 42 rohamlöveggel) és a 23. lövészhadtest csapataival. A 4. gárda-gépesítetthadtestet (állományában 73 harckocsival és rohamlöveggel) a 3. Ukrán Fronttól vonták el. Lásd erről Tóth 15-16. o.
Tóth 22-23. o.
471944. október 29-én 14.00 órakor rövid tüzérségi előkészítés után megkezdődött a szovjet 46. hadsereg támadása. Az Alpár – Kiskunfélegyháza – Rém vonalon támadó szovjet csapatokkal szemben a magyar 3. hadsereg (parancsnoka Heszlényi József vezérezredes) alárendeltségében Markóczy János altábornagy VII. hadteste (10. gyaloghadosztály, 23. tartalékhadosztály) és Lengyel Béla altábornagy VIII. hadteste (20. gyaloghadosztály, 8. és 5. póthadosztály) volt védelemben. A szovjet lövészcsapatok hamarosan áttörték a magyar csapatok harcászati védelmét és a keletkezett résen át az Alpár – Kiskunfélegyháza közötti terepszakaszról Kecskemét feléütközetbe vetették a 2. gárda-gépesítetthadtestet is.
Ettől kezdve az alföldi páncéloscsata kapcsán már ismertetett furcsa jelenség ismétlődött meg. A szovjet gépesített csapatok az 5. légihadsereg támogatásával megkísérelték gyorsított ütemben, a mély hadművelet elméletének normáitól és eszközeitől eltérő módon menetből elérni és birtokukba venni Budapestet. Csakhogy a gyors támadási ütemmel – amit több helyütt, így Kecskemétnél is sikeresen lassítottak a német-magyar ellenlökések – nem tudtak lépést tartani a feladat végrehajtására kijelölt lövészerők. Csupán a 68. gárda-lövészhadosztály követte a gépesített erőket gépkocsiszállítással. A többi lövészhadosztály gyalog menetelt, vagy szekereken vonult Budapest irányába.131 Emiatt a gépesítetthadtestek jelentősebb gyalogsági támogatás nélkül voltak kénytelenek felvenni a harcot a Budapest és Kecskemét között hirtelenjében létesített német-magyar támpontokkal és az Attila-vonalat megszálló csapatokkal, ami súlyos veszteségekkel járt, nem is beszélve az elvesztegetett idő jelentőségéről.132 Ugyanis miután az alföldi páncéloscsata záró szakasza Nyíregyháza körül befejeződött, az ott 48bevetett német páncélos erőket október 30-tól átdobták a Budapest előterében támadó szovjet csoportosítás feltartóztatására. Megkezdődött a versenyfutás Budapestért.
Véleményem szerint ennek leginkább az alföldi páncéloscsata során szállítójárművek terén elszenvedett szovjet veszteségek lehetnek az okai, illetve az a körülmény, hogy ekkor a szovjet hadsereg állományában csupán elvétve voltak megtalálhatók alaprendeltetésükben a lövészeket szállító páncélozott szállító járművek (német viszonylatban lövészpáncélosok), amelyekről gyengébb ellenséges védelem esetén leszállás nélkül(!) is vívhatók harccselekmények. A szovjetek a második világháborúban ilyen harcjárművet nem is gyártottak, az angolszászoktól kapott mintegy 3 808 darab M2 és M3 típusú járművek különböző változatait pedig főleg mozgó vezetési pontokként, önjáró páncéltörő eszközként és önjáró légvédelmi eszközként alkalmazták a harckocsizóés gépesített csapatoknál. Utóbbihoz lásd Zaloga, Steven J.: US Half-Track of the World War II. (London, 1991.) 21-31. o.
A szovjet gépesített hadtestek 1944. október 30. és november 3. között a Fretter-Pico-seregcsoport arcvonalán 71 harckocsit és rohamlöveget veszítettek. Ebből 67 jármű megsemmisült, 4 mozgásképtelenné vált. Lásd ehhez HL VKF 1944. 1. oszt. hadműveleti napló (304/a doboz) térképmellékletét a 402. számú irathoz.
A németek voltak a gyorsabbak. November 1-ig a német 13. páncéloshadosztály a Dunakeszi – Ócsa, a német 1. páncéloshadosztály a Tatárszentgyörgy – Örkény – Pilis terepszakaszt, a német 23. páncéloshadosztály pedig a Cegléd térségét érte el, ahol a német 24. páncéloshadosztály is tartózkodott. Ezek a viszonylag gyenge harcértékű, de mozgékony és nagy harci tapasztalatokkal rendelkező páncéloscsoportok ellenlökései, valamint egyéb német és magyar csapattöredékek ellenállása elég időt biztosított a német hadvezetésnek ahhoz, hogy jelentősebb német (főleg lovas, illetve páncélos) kötelékekkel és magyar erőkkel megszállja és hatásosan védje az Attila-vonal külső védőövét. A megszilárduló védelem ellen november 4-én indított újabb szovjet frontális támadás csak újabb jelentős veszteséget eredményezett. A szovjetek ekkor már belátták, hogy a menetből való bevétel megvalósíthatatlan.133
Tóth 31-36. o.
Október legvégén az 503. nehézpáncélos-osztály Cegléden gyülekezett, majd Nagykőrösre vezényelték, ahol szovjet csatarepülőgépek támadása miatt kisebb veszteségeket szenvedett. Ekkor a 3. századnak 7 darab bevethető nehézharckocsija volt.134A német hadvezetés október 31-re azt tervezte, hogy a német LVII. páncéloshadtest a 23. páncéloshadosztállyal és az 503. nehézpáncélos-osztállyal, valamint a 24. páncéloshadosztállyal és a magyar 1. páncéloshadosztállyal megtisztítja Kecskemét térségét és manőverező harccal meggátolja a szovjet csapatok további térnyerését Kecskeméttől északra.135
Rubbel 321. o.
KTB/HGr. Süd 626. tekercs 7 209602. felvétel.
Az osztály október havi tevékenysége során elesett 6 főnyi altiszt és legénység; megsebesült 2 tiszt, 14 főnyi altiszt és legénység; eltűnt 2 főnyi altiszt és legénység; beteget jelentett 23 főnyi altiszt és legénység. Kijavíthatatlan Tiger B nehézharckocsit nem veszítettek. Az osztályparancsnok értékelése szerint a katonák jól elsajátították az új harceszközök kezelését, lelkesek és harcra készek voltak. Vontatóeszközökből viszont – a korábbiakhoz hasonlóan – továbbra is hiány mutatkozott csakúgy, mint téli ruházatból, amiből az alakulat még nem kapott ellátmányt.136
Az osztály október hónapról készített havi jelentése. Abt. Ia 328/44 geh. (Másolata a szerző birtokában.)
49November 1-én reggel 08.00 órakor egy szovjet-román hadoszlop betört Nagykőrös délkeleti felébe. A német 23. páncéloshadosztály páncélos-felderítőosztálya 5 darab Pz.V Panther támogatásával kiverte ugyan a támadókat a helységből, de részeik a környező bokros terepen megkapaszkodtak.
Nem sokkal később a szovjet csapatok páncélos kötelékekkel sikeresen áttörtek Budapest irányába, ennek következtében a 24. páncéloshadosztály részeit Kecskemétnél elvágták a német főerőktől.137 Ezért a németek kiürítették Jászladányt, ahol az osztály szerelői addig a sérült harcjárművek rendbehozatalán dolgoztak. A még mindig harcképtelen páncélosokat Ceglédre vontatták, illetve azok „saját lábon” is odavonultak, már amennyire műszakilag erre képesek voltak. A Jászladánytól Abony felé vezetőút heves szovjet tüzérségi tűz alatt állt.
Rebentisch, Ernst: Zum Kaukasus und zu den Tauern. Die Geschichte der 23. Panzer-Division 1941-1945. (Stuttgart, 1982 <Nachdruck>; a továbbiakban: Rebentisch) 434-436. o.
Az 503. nehézpáncélos osztály napi létszáma 29 tiszt és hivatalnok tiszti rendfokozattal, 279 altiszt, 598 főnyi legénység és 31 főnyi segítő személyzet („Hiwi”) volt; aznap 18 darab bevethetőés 19 darab rövid időn belül javítható Tiger B nehézharckocsival, 4 darab bevethetőés 4 darab rövid időn belül javítható légvédelmi páncélossal, 3 darab bevethetőés 3 darab rövid időn belül javítható lövészpáncélossal, 2 darab 20 mm-es önjáró négycsövű légvédelmi gépágyúval, 115 darab 7,92 mm-es MG34 és 8 darab MG42 géppuskával és 940 darab egyéb kézifegyverrel rendelkezett138.
Lásd az osztály október havi jelentését. Abt. Ia Nr. 328/44 geh.
Délután 15.00 körül az osztály a 126. páncélgránátos-ezreddel (a 23. páncéloshadosztály része, a hadosztály parancsnoka Josef von Radowitz vezérőrnagy, később altábornagy) közösen Nagykőrös délnyugati körzetéből keleti irányba támadást indított, hogy a Kecskemétnél elvágott 24. páncéloshadosztály részeivel kapcsolatot teremtsen.
Az élen Wiegand százados 2. százada haladt, mögötte sorrendben a 3. század, a törzs és végül az 1. század. Az osztály hamarosan ellenséges csoportosításba ütközött, amely az egység támadási sávjára merőlegesen a Budapest felé igyekvő szovjet csapatokat követte. A szovjeteket sikerült meglepni. Tovább haladva azonban hamarosan páncélelhárító körletbe ütköztek. Az élharckocsit, melynek parancsnoka Brodhagen főhadnagy volt, telibe 50találta és felgyújtotta egy páncéltörő löveg. A terep megkerülő manőverekre a sok szőlőés kert miatt alkalmatlan volt. A látási viszonyok is a jól álcázott szovjeteknek kedveztek. Frontális támadásra gondolni sem lehetett, ezért Fromme százados a 3. századnak azt a parancsot adta, hogy széles jobbra kanyarodással átkarolva az állást, támadja oldalba azt.
A terep az út mindkét oldalán erősen felázott volt, két Tiger B azonnal meg is süllyedt. A sáron keresztül lehetetlen lett volna a további előrenyomulás, ezért páncélgránátos rohamosztagokat állítottak össze, amelyek a harckocsik tűztámogatása mellett az állásokat „kiemelték”, az ellenállást letörték. A továbbiakban sikerült kapcsolatot létesíteniük a Kecskemét körül harcoló egységekkel. Éjszaka kemény munkával kivontatták a megsüllyedt harckocsikat is.139
Rubbel 321-322. o., Tiger 248. o., Rebentisch 435-436. o.
Mivel szovjet harckocsizó egységek Lajosmizsétől északnyugatra mélyen betörtek a német vonalakba, a német hadvezetés a 23. páncéloshadosztállyal – amely ekkor a német LVII. páncéloshadtest alárendeltségében volt – ezen csoportosítás jobbszárnya ellen egy ellenlökést tervezett. A másnapra tervezett támadás támogatására az osztályt az este folyamán a hadosztály 23. páncélosezredének rendelték alá ( parancsnoka Waldeck und Pyrmont alezredes), és annak részeivel együtt az osztály a Ceglédtől nyolc kilométerre délnyugatra lévő Sashalom körül foglalta el megindulási állásait.140
Rebentisch 336. o.
A november 2-án reggel 09.40-kor induló támadás fő célja a Budapest irányába előrenyomult szovjet erők elvágása volt utánpótlási vonalaiktól oly módon, hogy a harccsoport az Örkény felöl északkelet felé támadó német 1. páncéloshadosztály ékeivel egyesülve kettévágja az ellenséges hadoszlopot.
A nehézpáncélos-osztályból, a 23. páncélosezredből, a 24. páncéloshadosztály 5 darab Pz.IV harckocsijából, valamint a 126. páncélgránátos-ezredből összeállított harccsoport röviddel a támadás megkezdése után szívós szovjet ellenállásba ütközött. Az élen haladó Pz.V Panther harckocsiknak rövidesen meggyűlt a bajuk egy ingoványos terep szélén igen jól álcázott szovjet páncélelhárítóállás precíz tüzével, s úgy tűnt az előrenyomulás máris megakad.
Ekkor az osztály 3. századának Tigereit küldték támadásra. Ezek rövidesen kilőttek 10 darab páncéltörőágyút és néhány légvédelmi 51löveget, majd a harckocsik elől hátráló szovjet alegységeket követve – továbbra is a harccsoport élén haladva – a mintegy 15 kilométerre lévő kitűzött találkozási pont felé indultak, hogy ott az 1. páncéloshadosztály erőivel egyesüljenek.
Három kilométer megtétele után azonban egy erdőszélen – igen nehéz talajú környezetben – jól álcázott ellenséges harckocsikba ütköztek. Miután az első néhányat kilőtték, a többi ellenállása is hamarosan felmorzsolódott. A gyorsabb haladás érdekében az élen haladó két harckocsit kivéve a gránátosok felkapaszkodtak a német páncélosokra. A szovjetek a terep minden fedezékét kihasználva halogató harcot vívtak, amit sok helyütt harckocsikkal támogattak.
Hirtelen – úgy 1 500 méternyire a előbbi helyszíntől – egy magányosan álló majorságban szovjet harckocsikra figyeltek fel, s azonnal tüzet is nyitottak rájuk. A harckocsik lövegének igen fényes torkolattüze feltűnt a németeknek. Kiderült, hogy JSZ-2-k állnak velük szemben. Az osztály nem először került szembe ilyen típusú harckocsikkal.141 A német nehézharckocsik nagyobb gyakorlati tűzgyorsaságának köszönhetően az első„Sztálin-páncélos” hamarosan lángokban állt.142
Az egység 1. százada már 1944 tavaszán kilőtt néhány JSZ-2-t Tarnopol közelében. Lásd Tiger 134. o.
Ennek a szovjet harckocsi-típusnak a lövege osztott lőszerrel tüzelt, tehát a lövedéket és a töltetet külön-külön kellett betölteni, s ez megnövelte a töltési időt.
Ahogy tovább nyomult a harccsoport, Seidel törzsőrmester „313”-as harckocsija megrekedt a sárban és mélyen beásta magát. Tekintve, hogy hamarosan sötétedett és még a kitűzött célt sem érték el, a páncélos kivontatására nem volt idő. Ezért von Rosen hadnagy Weigel törzsőrmester harckocsiját fedezetül hátrahagyva a továbbhaladás mellett döntött.
A sötétség beállta után el is érték a kitűzött terepszakaszt – egy erdő mélyén lévőútkereszteződést -, amelyet minden irányból biztosítottak. A közeledő német 1. páncéloshadosztály egységeivel egyenlőre csak rádiókapcsolatuk volt. A velük való egyesülés egyenlőre nem tűnt reális lehetőségnek. Üzemanyagkészletük felét a nehézharckocsik már felhasználták és mélyen a szovjet vonalak mögött voltak. Mivel a harccsoport zömét este 20.00 óra tájban visszarendelték Sashalomra, néhány óra múlva parancs jött a hadtestparancsnokságtól, hogy a Tiger B-k a vállalkozást fejezzék be s kiindulóállásaikba térjenek vissza.
A visszavonulás során a 3. század maradt az élen, hogy az oszlopot az ellenség esetleges meglepetéseitől megóvja. Amikor 52ismét elérték Seidel törzsőrmester megsüllyedt harckocsiját, megpróbálták azt kivontatni, de az igen mély talajon ez nem sikerült. Akkor Fromme százados parancsára Heerlein hadnagy „II”-es Tigere szétlőtte a „313”-ast. Ez volt a század első teljesen (kijavíthatatlanul) elveszített harckocsija Magyarországon. Egyes adatok szerint a 3. század második szakaszának második harckocsiját („322”) ez idő tájt szovjet páncéltörőágyú találata érte és ennek következtében kigyulladt. Hajnalra a harckocsik elérték megindulási állasaikat Sashalom térségében.143
Tiger 248. o., Rebentisch 436. o., Rubbel 323-324. o. A „313”-as harckocsi sorsára lásd továbbá Lippai 48. o., Borus 50. o., a „322” kilövésére Schneider 167. o.
A „112”-es harckocsi 2-án műszaki hiba miatt még Abonyban tartózkodott, s csak este érkezett meg a vontatószakasz, hogy elvontassa. Cegléd előtt eltörtek a vontatórudak, így a harckocsi a városon kívül rekedt.144
Welsch 11. o.
Az elmúlt bő két hét alatt az osztály megállás nélkül harcolt. Sem a legénység pihenésére, sem a harckocsik műszaki karbantartására nem jutott elég idő. Ennek ellenére október 31-ig átlagban 25-30 darab Tiger B mindig bevethetőállapotban volt. Azonban a Kecskemét környéki harcok során a harckocsik számára kedvezőtlen terepen hirtelen különböző meghibásodások jelentkeztek (pl. lánctalpak), amelyek a fokozódó alkatrészhiánnyal párosulva az osztály harckocsi-állományának döntő részét hátrányosan érintették.
A vontatójárművek hiánya miatt az osztálynak választania kellett: a harctéren található sérült harckocsikat vagy felrobbantja, vagy a még bevethető Tigerekkel bevontatja őket. Ez utóbbi esetén a vontató harckocsiknál is műszaki problémák keletkeztek. Csupán a kellő időben és jól előkészítetten végrehajtott vasúti berakodás révén tudta az osztály a nagyobb harckocsi-veszteségeket elkerülni.145
Lásd Fromme százados tapasztalati jelentését. In: Rubbel i.m. 359-360. o.
A 3. század maradéka Cegléden át Ceglédbercelre vonult, ahol rövid ideig a karbantartók is állomásoztak. A sérült páncélosokat tovább kellett vontatni Budapest irányába, mert a szovjet csapatok közelsége vasúti rakodást már nem tett lehetővé. 23.00 óra körül Rambow hadnagy vezetésével 12 darab harckocsi – egy részük vontatókötélre kapcsolva – Ceglédtől Budapest irányába indult. Másnap korán reggel az oszlop elérte Ceglédbercelt. Albertirsa és Pilis között szovjet repülőgépek alacsonytámadása érte őket.
53Üllőnél váratlanul egy szovjet páncéltörőállásba ütköztek, pedig a legfrissebb eligazítás szerint itt még nem voltak szovjet egységek. A harcképtelen és nagyrészt mozgásképtelen Tigerek nehezen tudták magukat megvédeni. Az élen haladó„300”-as harckocsit egy páncéltörő gránát felgyújtotta. A heves ellensége tűz ellenére a többi Tigert sikerült kimenteni a szorult helyzetből. Pilistől Káván, Gombán, és Úrin át érték el Tápiósülyt, ahol aznap még két gőzerővel dolgozó karbantartószakaszt találtak. A harmadik karbantartószakasz Tótmegyerre indult, hogy nyugodt körülmények között javíthassa ki a súlyosabb sérüléseket. A súlyosan megrongált páncélosokat Ssyms-kocsikra rakva ide irányították, míg 2 darab tábori körülmények között már egyáltalán nem javítható harckocsit Bécsbe küldtek. Mivel az Üllőig előretört szovjetek elzárták az utat a magyar főváros felé, az osztály kénytelen volt észak felé kerülni.
November 3-án délután az osztály Aszód körzetébe vonult, a 3. század Kókánál tartózkodott. Másnap a szovjetek elfoglalták Ceglédet és Abonyt.
November 5-én az osztály elérte Gödöllő térségét, ahol a hadtestparancsnoki törzs is tartózkodott. Ezen a napon az alakulatot a hadi hírekben név szerint is megemlítették.146
Rubbel 324-327. o. A Bécsbe szállításról lásd Schneider 167. o.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
