550. NŐK BARÁTJA
550. NŐK BARÁTJA
A nemes, az okos, a finom és elegáns de Ryont aligha fogjuk viszontlátni ebben a szezonban a nagyváradi színpadon. Egy ilyen előadás éppen elég egy szezonra. Nem okolunk ezért senkit, az egyedüli oka ennek maga Dumas, az elegáns és mégis súlyos, a szellemes és mégis bölcs, a nagyszívű Dumas.
A Nők barátjához kellene egy csoport nagy intelligenciájú színész, csupa igazi, kiváló művész, akik szeretik és megértik Dumas-t és egy előkelő, válogatott közönség, amely már ismeri és szereti Dumas-t. Nos hát ez a két feltétel nem volt meg a mai előadáson. Aki látta, hogy az első felvonást, amely csupa ragyogó ötlet, milyen vontatva és lélek nélkül játszották, és aki látta, hogy a közönség mennyire unatkozott ez alatt a felvonás alatt (amelyben igaz, nem történik semmi különös), az hazamegy, elolvassa a Nők barátját és azt kívánja, ne adják elő inkább soha többet, mintsem így.
Nem vádolhatunk a színészek közül senkit: mindegyik megtette a kötelességét becsületesen, igyekezettel. De hová lett Dumas szelleme, hová lett az a nagy játékstíl, amelyet ez a darab megkíván!
Legjobban jellemzi az előadást és talán a közönséget az, hogy a leggyönyörűbb, a legelmésebb mondások hatástalanul repültek el, és egy bohózati mozdulatra, egy-egy közönségesebb hangsúlyozású mondásra, amely pedig fájdalmasan kirítt a finom környezetből, hahotázott a közönség, mintha örült volna, hogy végre talál valami mulatságosat.
De Ryont Balla játszotta. Valaki ezt mondta rá: elegáns, de semmi egyéb, mint elegáns. És véleményünk szerint ez az igazság. Úgy halljuk, hogy a kiváló színész ma fáradt és kedvetlen volt, máskor remekel ebben a szerepben. Ismerve fényes kvalitásait, hisszük, hogy így áll a dolog.
Jane de Simerose-t P. Szép Olga játszotta. A közönségnek örömére volt, hogy az oktalanul mellőzött, kitűnő művésznőt viszontláthatta, bár ez a szerep nem egyéniségéhez való. Dicsérete, hogy a nehéz szerepben mégis sikert tudott elérni.
Szohner Olga pompás Balbine volt, E. Kovács Mariska kitűnő milliomos kisasszony. Ő volt talán az egyedüli, aki úgy játszotta a szerepét, ahogy Dumas megalkotta. Az a leány volt, akiről elhisszük, hogy a Nők barátja érdemesnek tartja érte lemondani a szabadságáról.
Leverdet-né szerepébe „beugrott” Peterdyné. Dicséretes biztonsággal játszotta azt az asszonyt, aki „jó a rövidlátók és tisztességes a vakok szemében”. Szarvasi sok erővel játszotta a hegyvidéki embert, Peterdy pompás de Tergettes volt, Bérczi és Erdélyi igen jól játszották kis szerepeiket. Deésy szimpatikus Simerose volt.
A hatás igen kicsi volt, a taps kevés, Kovács Mariskát nyílt színen megtapsolták. Aki ismeri, szereti és érti Dumas-t, aki ebben a darabban voltaképpen magát, a Kaméliás hölgy s Denise íróját adja, az szomorkodott.
Szabadság 1901. január 15.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
