82. FŐVÁROSI MODOR
82. FŐVÁROSI MODOR
Lapunk 5-ik számában egypár figyelmeztető szót intéztem a budapesti Egyetemi Kör vezetőségéhez.
Hogy a figyelmeztetés jogos volt, azt talán ők maguk is érzik, csak beismerni nem akarják.
De ha ők alaptalannak tartják is, mellettem áll a debreceni főiskolai ifjúság nagy része, melynek hangulata és állásfoglalása a cikk megírását lelkiismeretbeli kötelességemmé tette.
Az Egyetemi Lapokban két válasz is érkezett számomra.
Előre is kijelentem, hogy egyik cikk írójával sem lehet vitatkoznom. Hogy saját tévedéseiket nem hajlandók beismerni, azt megértem, de hogy jogos méltatlankodást mutatva meg sem próbálják állításaimat megcáfolni, hanem a már jól ismert fővárosi modorral vadul nekem s az egész debreceni főiskolai hallgatóságnak rontanak – ez, míg egyrészről érthetetlen, másfelől kizárja azt, hogy velök vitába bocsájtkozhassam.
Mikor ők a cikk lényege, sőt az egész cikk helyett a dolog lényegéhez nem tartozó dolgokkal foglalkoznak, és személyeskedéssel akarják elterelni jogosan megbírált eljárásukról az érdekeltek figyelmét, már mintegy beismerő vallomást tettek.
Ha csak egy csepp jóakaratot vagy jóhiszeműséget fedeztem volna fel cikkükben, ha csak egy kérdésemre is válaszoltak volna, én magam is ezer örömmel munkálkodnék az esetleges félreértések eloszlatásán.
De ők nem ezt tették.
A szokott pesti fölénnyel és hanggal igyekeznek elhallgattatni bennünket.
Ilyen hangon vitatkozni nem tudok.
Választ vártam, mely megnyugtasson, s ahelyett – minden kérdésemtől eltérve – személyeskedő támadást intéztek lapunk és saját személyem ellen.
A „fővárosi modor”-ból leckét venni nem akarok, egyéb okom pedig válaszolni nincs, mert az Egyetemi Lapok cikkei nem cáfoltak, hanem sértegettek!
Debreczeni Főiskolai Lapok 1899. február 25.
Ady Endre
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
