f) Bocskay és Lala Mohamed nagyvezír nagyjelentőségű találkozása a Rákoson.
f) Bocskay és Lala Mohamed nagyvezír nagyjelentőségű találkozása a Rákoson.
Erdélyből történt visszatérése után Bocskayra két igen fontos feladat várt: a Rudolffal való béketárgyalások folytatása és a törökkel való végleges megegyezés nyélbeütése. Utóbbi célból Lala Mohamed július 9-én és 17-én még Belgrádból keltezett leveleivel Zimonyba hívta Bocskayt, hogy neki a szultán második athnámeját (szerződését), valamint a zászlót és koronát, amelyet számára hozott, átnyujthassa.* De akkor a fejedelem már erdélyi útjára készült, mi miatt, mint tudjuk, a császári megbizottakkal folyamatban volt békealkudozásokat sem folytatta tovább.*
Lala Mohamed levele Bocskayhoz a bécsi csász. házi levéltárban 1014. sz. alatt. – Hammer-Purgstall, Geschichte des Osmanischen Reiches, II, 686.
Lásd a 42. oldalon.
A törökkel a paktum már régebben rendbe hozatván,* e tekintetben, ha időközben a nagyvezír Visegrádot és Esztergomot el nem foglalta volna, már csak formaságokról lehetett volna szó, de így a helyzet a törökkel is újból bizonytalanná vált. Bocskay tehát mindenek előtt ezt az ügyet akarta elintézni. Nem tudván, hogy a két vár megvétele után mi a további szándéka Lala Mohamednek, minden eshetőségre számítva, oly tekintélyes erővel kívánt a találkozóra elmenni, hogy tőle esetleg a kellő nyomatékkal is követelhesse a már megkötött szerződés megtartását. Ezért ez az út és a budai találkozás nem is volt minden aggodalom nélkül való, amint az az alábbi leírásból is kitűnik. „Fényes kísérettel, – írja Szalay László* – melyben a Bastával fegyverszünetre lépett Homonnay Bálintot is találjuk, érkezett november 10-én Bocskay a Rákosra.* Másnap tizenhatod magával ment át Budára a nagyvezírhez. Ha engem netalán szerencsétlenség találna érni a törökök között, mondá Hamonnay Bálintnak, szolgáld híven a hazát, működjél egyértelmüleg Báthory Istvánnal (Boldizsárnak még életben volt testvérével) s példámon okulva, ne higyj a töröknek. A tanács hazafiúi bölcs tanács volt, de Bocskayt nem érte veszély. Magáról a fogadtatásról és az azt követő eseményekről Acsádynál (id. h.) a következőket olvassuk: „Lalla Mohammed a legnagyobb fénnyel fogadta vendégét s udvariassága és jóakarata bizonyítékaival halmozta el. Első tanácskozásuk még délelőtt folyt, azután dús lakoma következett, csakhogy a magyaroknak nem ízlett a török konyha főzte s éhesen keltek fel az asztaltól. Ebéd után Bocskay és kísérete újra a nagyvezír sátrába ment, aki ekkor értékes kardot övezett Bocskay oldalára, jobb kezébe drágaköves királyi pálcát, baljába meg zászlót adott, fejére pedig szépmívű koronát tett.* Ez utóbbi ajándék meglepte, de kellemetlenül lepte meg a fejedelmet. Tüstént levette fejéről a koronát és a mellette álló Szécsy Györgynek adta át, azt mondván, hogy a barátság jeléül szívesen fogadja, de nem tekinti a királyság jelvényének, mert Magyarországban senkinek sem szabad koronát viselni mindaddig, míg a koronás király él. A magyarok előtt külön is hangsúlyozta, hogy a koronát egyszerű ajándéknak tekinti, melynek elfogadásával nem akarja a nemzet, akár egyesek jogait sérteni. Erre áttértek a találkozás tulajdonképpeni tárgyára, a szövetség kérdésére. Feltételei végleg megállapíttattak és pedig a következőleg: A szerződő felek kölcsönösen támogatják egymást s csak együtt kötnek békét Rudolffal; a szultán tíz évre elengedi Magyarország és Erdély egész hűbéradóját,* ellenben a fejedelem Lippa és Jenő várakat, melyeket Báthory Zsigmond elfoglalt, visszaadja a töröknek.* Mikor a magyarok távoztak, a török tábor „éljen a magyar király” kiáltással búcsúzott el Bocskaytól. Másnap, november 12-én „nagy vígan ” vonult el Pest alól a fejedelem s Vácon találta az erdélyieket, kik szintén koronával tisztelték meg.* A török szövetséget megszilárdítva, a két korona birtokában indult november 14-én Bocskay „a maga területére,” illetve a november 17-ikére hirdetett korponai gyűlésre.
Lásd az 54. oldalon.
Szalay László id. m. IV, 478.
Acsády (Szilágyi–Acsády id. m. V, 604.) ehhez hozzáfűzi még: „A fejedelem 7000 főnyi lovas és gyalog had élén vonult novemberben Buda felé. Noha a sereg, mint egyik kisérője, Bocatius a jeles író és kassai követ Bocskaynak is megmondotta, nem volt kellően felszerelve, tömegével kedvező benyomást keltett s nagyon tetszett a fejedelemnek, a törököt pedig egyenesen csodálkozással tölté el.”
A koronáról lásd bővebben Thallóczy Lajos cikkét az Archeologiai Értesítő IV.-ben. – A korona állítólag a görög császárok koronája lett volna; a Bocskaynak átadott kardot és pálcát pedig 40.000 forintra becsülték. Az aktus előtt a nagyvezír kifejtette a magyar urak előtt, hogy mennyivel előnyösebb rájuk nézve a törökök szövetsége, mint az őket csak igéretekkel tartó, de védeni nem tudó németek barátsága (Horváth Mihály id. m. V, 25.).
Bocatius Joannes kassai bíró elbeszélése, Bel, Adpartus ad hist. Hung. I, 318.
Katona id. m. XXVII, 419. – Pray, Epist. Proc, III, 280.
Ez a volt szerb despoták koronája volt, mely idővel Brassó tulajdonába jutott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
