14. A 924. évi lombard, burgundi és franciaországi hadjárat.
14. A 924. évi lombard, burgundi és franciaországi hadjárat.
Észak-Olaszország főurai csak nem akartak nyugton maradni, s Berengár 924-ben újból kénytelen volt ellenük a magyarok segítségét igénybe venni, akiknek ekkor Szalárd* volt a vezérük.
Ez a Szalárd alighanem azonos a már többször említett Zuárd vezérrel.
Az összeesküvők főfészke ezúttal úgy látszik Lombardia akkori fővárosa, a gazdagság tekintetében Rómával vetekedő Pavia lehetett, mert az olasz földre érkezett magyar had dúlva és fosztogatva egyenesen Paviának vett irányt, s a körül tábort ütve, teljesen elzárta a várost a külvilágtól.* Ebből az következik, hogy Szalárd hada számára nézve is elég tekintélyes lehetett.
Liutprand, Antapod. II: 65., Flodoardi, Annales a 924. évhez és Poupardin, Provence 214. old.
Miután Pavia erős falakkal volt körülvéve, amelyeken várvívó eszközök híján rést ütni nem tudtak, a kiéheztetés pedig nagyon sokáig tartott volna, ennélfogva a magyar had vezérei azt határozták, hogy a várost tüzes nyilakkal felgyujtják. Ennek folytán Pavia, mint a krónika mondja, egy szerencsétlen pénteki napon, 924 március 24-én, 43 templomával és tömérdek kincsével együtt hatalmas tűzvész martaléka lett, amelyet a nagy szélvész miatt lokalizálni nem lehetett. A lakosság legnagyobb része a városban benszorult vercellii püspökkel együtt bennégett vagy megfulladt. Állítólag csak 200 ember maradt életben, akik a romok alól 8 vékányi ezüstöt kapartak ki s ezzel váltották meg magukat s a város romjait.*
Liutprand, Antapodosis, II. 61-65. és III. 4. fej. – Floboardi Annales 371. old.: „atque ex illa pene innumerabili multitudine CC tantum superfuisse memorantur, qui ex reliquiis urbis incensae quas inter cineres legerant, argenti modios VIII dederunt Hungaris, vitam murosque civitatis vacuae redimentes”.
Pavia alól a magyarok tovább északnyugatnak, az Alpesek felé vevék útjukat, hogy valószínűleg a nagy-szentbernhardhegyi hágón átkelve, Felső-Burgundiába jussanak, melynek királya, az olasz trónpretendens, II. Rudolf, volt Berengárnak legveszedelmesebb vetélytársa.
E szándékuktól nem térítette el őket ama tény sem, hogy szövetségesüket, I. Berengárt, 924. április 7-én Veronában az orgyilkos Flambert megölte.*
Flodoard, Mon. Germ. III. – Fusi, Memorie storiche di Monza III. 113. old.
Az Alpesek nyugati kijáratánál Rudolf, és Alsó-Burgundia királya, Hugó, tekintélyes sereggel útját állják a magyar hadnak, amelyet egy szűk völgykatlanban körül is fognak.* De a bátor csapat nem veszti el a fejét, merész elszántsággal nem hátra, hanem előrefelé tör magának utat és rohanó szélvész gyanánt a Rhone folyón átkelve és a burgundiak által utól nem érve, Dél-Franciaországban, a Lyoni-öböl tájékán, Nimes (Nemausus)* és Toulouse (Tolosa)* vidékén teremnek. Itt, a pyrenäi hegység alján újabb veszedelem éri őket. A szokatlan éghajlat és táplálkozás folytán vérhas támad közöttük, amelynek legnagyobb részük áldozatul esik. Csak kevésnek sikerült az Alpesek tengermenti részén át lombard földre jutni s innen 925 folyamán Magyarországba visszatérni.*
Flodoardi, Annales a 924. évhez: „Hungari per abrupta transeuntes Alpium juga, veniunt in Galliam; quos Rodulfus Cisalpinae rex Galliae et Hugo Viennensis Hungaros inter angustias collium Alpinarum claudunt. Unde inopinato loco per devia montis evadentes, Gothiam impetunt”.
Chron. Nemausense a 925. évhez: „vastaverunt Ungari terram istam”.
Device et Vaisette, Histoire de Languedoc, II. 93. és Catel, Mémoires d l'histoire de Languedoc.
Flodoardi, Annales a 924. évhez.
Lehet, hogy a sereg egy része nem is vett részt a burgundi portyázásban, hanem még egy ideig Olaszországban maradt s miután jól megszedte magát, bántatlanul tért vissza hazájába.*
Szilágyi-Marczali, id. m. I. 152. old.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
