22. A 937. évi német- és franciaországi hadjárat.
I. Henrik, Németország királya 936 július 2-án elhalálozván, utána fia, a 24 éves I. Ottó került a német trónra. Ezt a trónváltozást elsősorban a csehek Boleszláv hercegük alatt arra akarták felhasználni, hogy a német igát lerázzák magukról. Épígy pártot ütött az új király ellen Eberhard frank herceg és magának a német királynak tulajdon testvére, Henrik is.
Természetes, hogy a magyarok sem akarták elmulasztani a kedvező alkalmat a 933. évi csorba kiköszörülésére, miért is, talán bajor és frank invitálásra, 937. év elején tekintélyes sereget indítottak el Németországba.
A magyar sereg a bajor, sváb és frank földet megkímélve, március közepe táján a Rajna vidékére, Worms tájékára ért. Nincs kizárva, hogy ekkorára Ottó már kiegyezett riválisaival, vagy hogy más oknál fogva nem jött létre a frank és a magyar hadak együttes fellépése Ottó hadserege ellen, csak az az egy bizonyos, hogy Worms mellől a magyar hadnak csak egy kisebb része indult el Thüringián át Szászország felé, amelynek határán azonban Ottó útját állotta és azt visszavonulásra bírván, egészen Metzig követte, illetve üldözte.
A rajnamenti sereg zöme a fenti csoport kiválása után március 24-én Wormsnál a Rajnán átkelvén, Elsasst, Lotharingiát, Franciaországot, Aquitániát és a Rhone jobbpartján fekvő francia Burgundiát árasztotta el. Egy részük az Atlanti-óceánig (akkor Aquitániai-tengernek nevezve) jutott el s így ezzel a magyarok oly rekordot értek el, amely messzeség tekintetében még a hunok pusztítását is felülmulta, mert azok 451. évi előnyomulása Orleánsnál véget ért. IV. Lajosnak, a fiatal francia királynak tétlenül kellett néznie országa pusztulását és az erősen megerődített Laonban keresett előlük menedéket.
A magyarok egyik főportyázó oszlopa Rheims, majd Sens vidékét pusztította el. Ezután a Loire-on átkelve, Bourges vidékére jutottak, ahol azonban Berrynél De Ebbo, Chateauroux várának ura, útjukat állotta és megverte őket. Dacára annak, hogy az ütközetben a franciák vezére elesett, a magyarok mégis kénytelenek voltak Orleáns-nál ismét a Loire-on átkelni, minek megtörténte után kelet felé vették útjukat. Július havában Dijon tájékán pusztítanak, majd onnan észak felé húzódva, a Saône-menti Tournus-t majd Langres környékét, az Oignon mentén egészen a Vogesek aljáig dúlják és fosztogatják. „A nép mindenfelé szétszaladt, elrejtőzött. A mező pusztán maradt; a felvert kolostorokat felverte a gaz s a pusztítás nyomait még 40 év mulva is lehetett látni.
A Vogesek alján úgy látszik az egész magyar had újból egyesült, hogy aztán nekivágva az Alpeseknek, Felső-Olaszországon át térjen vissza hazájába.