Augusztus 12-ike.
Augusztus 12-ike.
Az augusztus 12-ikére elrendelt Drina-átkeléssel kapcsolatos támadásnál az 5. hadseregparancsnokság kivált Loznica környékén számított erősebb ellenséges ellentállással s ez alapon a folyón való átkelésre nézve következőleg intézkedett:
A VIII. hadtestnek virradatkor Amajlijánál kellett a folyón átkelnie, hogy aztán dél felé előnyomulva, oldalozólag hasson a ljesnicai magaslatokat megszállva tartó ellenség ellen, hogy ekként a XIII. hadtestnek aránylag nehezebbnek vélt feladata megkönnyíttessék.
Utóbbi hadtest 36. hadosztályának a Batarnál verendő hadihídon, a 13. gyalogdandárnak az eredeti terv szerint Sepak turskinál, a 11. hegyi dandárnak pedig Skocicnál kellett volna a Drinán átgázolnia, de miután utóbb kiderült, hogy az átgázolás az aránylag alacsony vízállás mellett sem lehetséges, e két dandár szintén a batari hadihíd felé irányíttatott.
A XIII. hadtest kötelékébe tartozó 41. horvát honvédhadosztálynak Potiorek táborszernagy parancsa szerint, tudvalevőleg Zvornik felé kellett elvonulnia, hogy ott a folyón átkelve, a 6. hadsereg támogatására rendelkezésre álljon.
Végül a 2. hadsereggel való összeköttetés, illetve e hadsereg sabaci csoportjának leváltása céljából, mely hadseregnek parancsnoksága kilátásba helyezte, hogy augusztus 12-én szerb Mitrovicát és Sabacot megszállja, az 5. hadsereg parancsnoksága augusztus 8-án Letowsky tábornok parancsnoksága alatt a felvonuló körletben levő 3 honvéd menet- és népfölkelőzászlóaljból, 1 lovasszázadból és 1 ütegből egy kombinált dandárt alakíttatott, amelynek Bosut tájékán kellett volna a Drinán átkelnie, hogy ekként a VIII. hadtest átkelése észak felől is megkönnyíttessék és biztosíttassék. A kedvezőtlen helyi viszonyokra való tekintettel azonban a hadseregparancsnokság később ettől a tervétől is elállott és a Letowsky kombinált dandárnak, a VIII. hadtestet követve, szintén Amajlijánál kellett a Drinán átkelnie.
Miután az 5. hadseregparancsnokság rendelkezésére álló hadihídkészletek (20 készlet) egy része még csak menetben volt a Drina felé, úgy Amajlijánál mint Batarnál egyelőre csak 1–1 hadihíd verése volt kilátásba vehető.
Ily körülmények között az augusztus 11-ike folyamán a Janja völgyébe, Zabergjébe előrevonult 5. hadseregparancsnokság nem valami nagy lelki nyugalommal nézett a másnapi események elé.
A folyón való átkelést reggel 4 h-kor mindkét hadtest körletében felvett élénk tüzérségi tűz vezette be. Ennek oltalma alatt a 9. hadosztálynak a beneschaui 102. gyalogezred osztagaiból alakított éllépcsője reggel 7 h-ig aránylag könnyen kelt át a Drina főágán a fűzfabokrok, ligetek és kukoricások által felette áttekinthetetlenné vált úgynevezett Osminsib-szigetre, amelynek teljes megtisztítása délig tartó munkát igényelt. A hadihídanyagnak ezután következő előretolása a mellékág felé két km hosszúságú oszlopútnak az elkészítését tette szükségessé, ami jóval inkább hátráltatta a hídverést, mint az ellenség, melyet a Drina mellékágánál a délután folyamán átgázolt 2 zászlóalj rövid harc után hamarosan elkergetett a folyó közvetlenül közeléből.
Déltájban Giesl báró lovassági tábornok még biztosra vette, hogy 12-én estig hadtestét, a 9. hadosztállyal arccal Novoselo felé, a 21. landwehr-hadosztállyal pedig ettől keletre, lépcsős viszonyban balra hátul, arccal Prnjavor felé csoportosíthatja, hogy 13-án hajnalban a ljesnicai magaslatok felé előnyomulhasson.
Az erről d. u. 3 h 30’-kor az 5. hadseregparancsnoksághoz beérkezett jelentés utóbbit meglehetősen elkedvetlenítette. Frank gyalogsági tábornok ugyanis a VIII. hadtesthez kiküldött tudósító jelentéséből, hogy a hídverés d. e. 11 h tájban befejezést nyer, eleinte azt a vérmes reményt táplálta, hogy már 12-ike folyamán a VIII. és XIII. hadtest együttműködésére kerülhet a sor. Csak később derült ki, hogy az előbb említett 11 órai időpont csak a főágon vert hadihídra vonatkozott.
Még nagyobb lett az elkedvetlenedés az 5. hadsereg törzsénél, amidőn később kiderült, hogy időközben Giesl hadtestparancsnok fentközölt reménye is hiú ábrándnak bizonyult, miután a mellékágon eszközölt hídverés minden várakozás ellenére mélyen belenyúlt az éjszakába s így végeredményben csak a 9. hadosztály elővéde éjjelezhetett a Drina keleti partján, míg az említett hadosztály zöme és a Letowsky-dandár a szigeten, a 21. landwehr-hadosztály pedig még mindig a nyugati parton állott. Utóbbinak csapatjai az augusztus 11. és 12-iki fárasztó menetek folytán nagyon ki voltak merülve.
A XIII. hadtest sem volt képes a partváltást teljes egészében végrehajtani.
Az ellenséges tűzben áthajózott fél 36. hadosztálynak (71. dandár = 7 zászlóalj) a keleti parton két komoly ellentámadást kellett kivédenie. És bár kivált a Dobric és Runjani felől jövő ellenséges tüzérségi tüz felette zavarólag hatott, mindazonáltal a hadihíd verése elég szépen haladt előre és estig a 36. hadosztály Batar és Sor között hídfőszerű állásban helyezkedhetett el. A 13. gyalog és a 11. hegyi dandár ellenben még a folyó balpartján éjjelezett.
Az a körülmény, hogy a XIII. hadtestnek a jobbparton szándékolt gyülekezése nem sikerült, hogy a csapatok meglehetősen fáradtak voltak és a VIII. hadtest olyannyira hátramaradt, eredményezte, hogy br. Rhemen lovassági tábornok az augusztus 12-én d. u. 5 h-ra tervezett támadást a Loznicától északkeletre fekvő magaslatok ellen augusztus 13-ikára halasztotta el. Ezt a támadást Rhemen lovassági tábornok, arra való tekintettel, hogy Lipnica–Kozjaknál legalább 10 zászlóaljra becsült ellenség jelenléte tételeztetett fel jól előkészített állásokban, a VIII. hadtest előrejutásához képest erős balszárnnyal szándékozott végrehajtani.
A 42. honvéd gyaloghadosztály előcsapatait Zvorniknál hajózta át s azok védelme alatt d. u. 3 h-kor megkezdődött a hídverés Jardantól keletre. Estig a hadosztály zöme Zvorniknál gyülekezett.
A 2. hadsereg egész arcvonala mentén a tüzérség már augusztus 11-én este nyitotta meg a tüzet a szerb Mitrovica, Sabac, Skela és Obrenovac ellen, a 10. lovashadosztály pedig tüntetés és félrevezetés céljából a Száva mentén álló biztosító osztagait feltünően és jelentékenyen megerősítette. Mindezt az ellenség némán tűrte. A fél 7. hadosztály Belgrádot lőtte. Az ellenség erre is csak gyengén válaszolt, csak a dunai flotillát árasztotta el heves tűzzel.
Az éj folyamán a 68. ezred 1 százada 1 géppuskás osztaggal a Belgrádtól délnyugatra fekvő Ostrovo-Ciganlia szigetre hajóztatott át, Ostruznicánál pedig tüntető átkelési kísérletek hajtattak végre.
A Duna mentén a VII. hadtest tartott fenn heves tüzet Pancsova és Kevevára (Temeskubin) tájékán; utóbbi helyen nehéz szerb tüzérség válaszolt.
Augusztus 12-én a IX. hadtest körletében Mitrovicánál, Poleschenszky tábornok parancsnoksága alatt 4 zászlóaljból, 1 géppuskás osztagból és 1 lövegszakaszból álló különítmény hajóztatott át. Ez ellentállásra nem találván, előcsapatait Nocaj–Ravnje vonaláig tolta előre. E községek lefegyverzésénél a lakosság, az asszonyokat sem véve ki, az egyes házak ablakaiból lőttek gyenge osztagainkra, ami azokban természetesen nagy elkeseredést szült.
A IV. hadtest egy gyengébb osztagot a Drenovactól délre fekvő szigetre hajóztatott át, amely ott állítólag szorongatott helyzetbe jutott. Ennek ellensúlyozására a IX. hadtest részét Schön tábornok parancsnoksága alatt a 92. ezred 2 zászlóalja Jaraknál áthajóztatván, azok Drenovac községet megtisztították a komitácsiknak nevezett fegyveres bandáktól, amelyek déli irányban vonultak el. Ennek dacára a drenovaci szigeten levő osztag parancsnoka azt jelentette, hogy túlerős ellenséggel áll szemben. Ez az állítás ugyan hamisnak bizonyult és később kiderült, hogy a jelentéstevő hirtelen keletkezett elmezavarában látott mindent sokszoros nagyításban, bár a jelentés logikus szerkezete erre nézve semmiféle gyanura sem szolgáltatott okot.
Ez a túlzott jelentés arra birta a 2. hadsereg parancsnokát, hogy mind a IV., mind a IX. hadtest parancsnokságát telefonon utasítsa az állítólag nagymértékben veszélyeztetett osztag támogatására. Ebből kifolyólag a IX. hadtest nyomban 2 zászlóaljat és 1 tarackos üteget Jarakról Hrtkovcin át, a Poleschensky-különítményt pedig szerb Mitrovicáról, ahol csak 1 zászlóalj maradt vissza, a Száva jobb partján vezető töltésúton irányította Drenovac felé, utóbbi azonban csak a Bitváig juthatott előre, amelynek hídját elrombolva találta, az útról pedig a mocsaras mellékterepre letérni lehetetlen volt. Még mielőtt a híd elkészítéséhez szükséges faanyag kivágva és együtt lett volna, érkezett be Schön tábornoktól az értesités, hogy a Pleschensky-különítmény további előnyomulására szükség nincsen s így utóbbi tikkasztó hőségben végrehajtott igen fárasztó menet után, éjfél után teljesen kimerülve érkezett vissza szerb Mitrovicára.
Schön tábornok csoportját a d. u. 3 h-tól Jarakon időző IX. hadtestparancsnokság az említett helyiségnél újból a Száva északi partjára vonta vissza.
A IV. hadtest parancsnoksága a fentemlített telefonutasításra Klenakra vonult előre és az 5. hadseregparancsnokságtól átengedett 2 monitor, 1 őrnaszád, 1 vontató: és 1 kórházhajó védelme alatt Klenaknál 1 ágyús üteget, Sabacnál pedig d. u. 2 h 15’-tól kezdve a 44. gyalogezredet és a 32. ezred I. zászlóalját hajóztatta át. Dáni Balázs tábornok ezzel a csoporttal d. u. 5 h 30’-ig jelentékeny veszteségek nélkül elfoglalta Sabacot, miután gyenge ellenséges osztagok déli irányban vonultak vissza. Annál több kellemetlenséget okozott a csapatoknak a fanatizált lakosság, amelynek ellenséges magatartása arra késztette Dáni tábornokot, hogy a városban visszamaradtakat a magas rács által körülvett templomtérre internálja. Miután a templom tornya a további harcok folyamán magára vonta a szerb tüzérség tüzét, ettől természetesen az internált lakosság is szenvedett, ami az ellenségnek alkalmul szolgált, hogy nagyfokú kegyetlenséggel vádolja meg az osztrák-magyar hadvezetőséget, holott az internálás csak azért történt, mivel alattomos módon a lakosság is résztvett a harcokban és legjobban bizonyítja az internálás szükségességét ama körülmény, hogy amidőn Dáni tábornok különítményével éjjel több déli és délnyugati irányból jövő ellenséges támadást visszaverni kényszerült, ezalatt a szerb lakosság kísérletet tett, hogy az internálás helyéről kitörve, Dáni tábornok csapatait hátban támadja meg. Augusztus 15-én a 2. hadseregparancsnokság a szerb lakosságnak Rumára való evakuálását rendelte el.
Az ellenség erejéről és csoportosításáról a balkán haderők főparancsnoksága és a hadseregparancsnokságok nagyjában úgy voltak tájékozva, ahogyan az az 1. sz. mellékleten fel van tüntetve. Az ellenség szándékát illetőleg a szófiai katonai attasé a nap folyamán azt jelentette, hogy a szerbek állítólag a Száva–Dunán át támadólag szándékoznak fellépni.
Erre való tekintettel a 2. hadseregparancsnokság engedélyt kért a hadseregfőparancsnokságtól, hogy a már felrobbantott, de gyalogság által még mindig használható zimonyi hidat teljesen használhatatlanná tehesse, utóbbi azonban ehhez nem járult hozzá, mert hiszen abból az ellenség teljes biztonsággal következtetést vonhatott volna arra, hogy részünkről a Száva–Duna mentéről támadás nem fenyegeti.
Hogy az ellenség fentemlített támadólagos fellépésével szemben a 2. hadsereg biztosabb sikerrel léphessen fel, Böhm-Ermolli lovassági tábornok az erőknek három csoportban, Tovarnik, Zimony és Pancsovánál való kompaktabb összevonását rendelte el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}