A lakoma.
A lakoma.
Vacsora előtt a vőfély a násznagyok elé lép a következő mondókával: „Én ma a szűz Szent Imre felszentelt templomában egy pár galambocskát fogtam, melyeket a hitnek lánczával összelánczoltattam; de mármost kívánnám őket a vacsora alkalma alá bebocsájtani, ha befogadnák.” A násznagy helybenhagyó szavaira asztalhoz vezetik az új párt s elkezdődik a vacsora tréfáival, vőfélymondókáival. Ezeket a lakodalmi felköszöntőket a nép legnagyobbrészt nyomtatott vőfélykönyvekből tanúlja (Alföldi vőfélykönyvből, Rábaközi vőfélykönyvből s a Szent István-Társulat ugyanilyen tartalmú füzetéből), s azért egy része országszerte ismert. Néhányát a népköltésről szóló részben kívánom bemutatni. Nagy részük czerkóskodó tréfás ételsor.
Ott künn a konyhában süt-főz a szakácsné, – Jól tud mindeneket, jobban mint a papné. – A jó ételeket tudja kavargatni, – De boros kancsót is tud ám hajtogatni. – – Első tál étel lesz a patkánynyerítés, – Gyenge borjúnyögés, spékelt kocsizörgés; – Egy öreg sündisznó lészen bepáczolva, – Egy beteges bolha lészen nyárson húzva. (Pacsér.)
Már mindent kihoztak az éléskamrából: – Czukrot, kámfort, timsót Móricznak boltjából. – Hogy e fogyatkozást gyorsan helyre hozzam, – Tizenkét szekeret útnak indítottam, – Hogy hozzák el Pestről a fűszerszámokat. – Adtam nekik útra egy-egy pénzeszsákot. – Aztán megnéztem a tömérdek fazekat, – Üstöket, tepsiket, kerek lábasokat. – Sorra kóstolgattam egy öles kanállal, – Elláttam jó bőven sóval, paprikával. – Hogy mi minden készűl, szólni nehéz róla: – Kocsonyának készűlt tizenkilencz gólya; – Hízlalt verebeket forgatnak a nyárson, – Medvetalpat 336sütnek ágáczfa parázson: – Nyulaknak farkából főzik a paprikást. – A hajas krumplihoz fogadtak egy halászt; – A puliszkát pedig oláh papok gyártják. – Kásába a húst a gőzhajók szállítják. – Franczia szakácsunk (!) főzi a gölődint, – Jó spenót-csuspájzzal megraktak három színt. – Forró zsíron sütik korpából a fánkot, – Káposztába rakják szalonnás ládánkat. – Barátfüle is lesz, jól besavanyítva, – A tök sülve-főve, kétfelé hasítva. – Foghagyma olajmártással, vagy másféle, – De ki tudna sorra beszámolni véle! – Süteményünk is lesz túróval, lekvárral, – Jól megczukroztuk már százötven hombárral. – Szóval ennivalónk elég két hónapra. – Csak az kell, a ki az asztalra felhordja. (Madaras.)
A felhordók a vőfélyek, vagy vezetésük mellett választott legények, kiket egy tréfás köszöntő sorba bemutat a vendégseregnek, s akik a gazda megbízásából sáfárkodó ún. n. „csaplárostól” átveszik a bort, a konyhából az ételt. A leves előtt kiáll a pacséri vőfély s a következő verssel nyitja meg az ebédet:
Tisztelt vendégeink foglaljanak helyet, – Terítve az asztal, mindenki leülhet. – Szíveskedjenek csak mind letelepedeni. – Ételből, italból, a mi lesz, részt venni. – Én, hogy jó levessel vessem meg az ágyat, – Kívánok szívemből igen jó étvágyat!
A paprikás előtt így perorál:
Valamennyi között ez a legjobb étek, – Erre a magyarnak vizet inni vétek. – Tessék, jó uraim, vegyék el, – Széles jó étvágygyal költsék el!
A kása köszöntője:
Vele egyetembe hozzuk a jó kását, – Széles e föld hátán nem találni mását. – Tettünk rá zsírt bőven, nem sajnáltuk tőle, – Az Isten éltesse, a ki vesz belőle. – Kása a tótoknak kedves eledele, – Remélem meg vannak elégedve vele.
A pecsenyét a következő szavakkal kíséri be:
Hallgasson meg engem minden becsületes! – Ez a gyenge malacz még csak három hetes, – Megölték ezt szegényt, ó! az rettenetes! – Tessék, jó uraim, vegyék el, – Széles jó étvágygyal költsék el!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
