Menyasszonytáncz.
Menyasszonytáncz.
Közbűl tréfás bordalokkal, házassági ajánlatokkal udvarolnak az eleven, örökké munkás vőfélyek vacsora végeztéig, a mikor felzendűl a nóta, egyik-másik nemzeti énekünk is. A fiatalság tánczol a szakadásig, itt-ott egy-egy öreget is elsodor a jókedv árja. Éjfél után, a mikor már valami kis étel is felférne, megrakják az asztalokat ablakos kalácscsal, süteményt hordanak körűl a vendégek között. Ez azután is többször megismétlődik. E közben a menyasszony fejéről leveszik a koszorút, megfésülik s kontyba tekerik a haját hozzáértő menyecskék. A konytra azután egy fekete teveszőrből készűlt, hímzett és fekete gyöngyökkel ékesített ú. n. „neczczet” (Pacsér) húznak, szalaggal körúlkötik. Ekkor az öregvőfély kézen fogva bevezeti a tánczhelyre:
Im itt áll előttünk az édes menyasszony, – Hogy menyecskefejjel először mulasson, – Minden vendégének egy nótát juttasson, – Majd az ajándékból új czipőt varrasson. – – Tánczolhat most vele mindenki, de kurtát, – Hogy el ne koptassa a czipője sarkát. – Higyjék el uraim, hogy drágáért varrták, – Húzd rá czigány, kezdjük a menyasszony tánczát!
A vőfély járja először, de csakhamar elveszi tőle egy második, harmadik. Kézről-kézre adják, míg a vőlegény ki nem vezeti. Ezután általánossá lesz a táncz, a melybe már a vőlegény és menyasszony is belevegyűl. A menyasszonytánczczal kapcsolatos pénzbeszedés az utóbbi időben divatját múlja. Néhol (pl. Topolyán) ajándék helyettesíti: főkötő, papucs, lámpa, kés, kanál, stb. Sok helyt a menyasszonytáncz végeztével a házaspár a padláson előre elkészített ágyba megy nyugodni. (Bácskertes.) Pacséron a menyasszonytáncz után a násznép (azaz a menyasszony vendégserege) hazatér, a vőlegény meghívottai azonban kivilágos-kivirradtig mulatnak széles jókedvükben, míg végre elszökdösnek.
A baracskai lagziban vacsora végén a vőfély a násznagyok elé lép gyertyával és így szól: „Mikor Krisztus Urunk a széles világot a semmiből teremtette, a mi menyasszonyunkat és vőlegényünket is semmiből formálta. Ő is kérte Úristenét, hogy a szűzek közül hagyna egyet választani. Én is a menyasszonyt először jegyzékkel, másodszor kézadással, harmadszor a hitnek lánczával összelánczoltattam, de mármost kívánnám, az éjtszakai nyugodalomra ha odaadnák.” A násznagyok ezt felelik: „Nem adjuk.” Ezután újból előlép a vőfély, ujjai között három égő gyertyával és ismételten kikéri a menyasszonyt. „Mikor Krisztus Urunk a kilenczvenkilencz juhot a barlangban őrizte, a századikat elvesztette. A mikor megtalálta, vállára vette és nagy örömmel a nyájhoz vitte. Én is olyan nagy örömmel vinném ezt az egy pár galambocskát az éjtszakai nyugalomra, ha kiadnák.” A mint kézhez kapta az új párt, megkezdik 337a menyasszonytánczot, mely addig tart, míg az ajtóig nem érnek. Ekkor gyorsan kimegy s azon van, hogy a vőlegény bokrétáját letörje. Kint bekötik a menyecske fejét s azután a vőfélylyel, a kinek díszes törűlközőt adnak a nyakába, újra bemegy mosdatni. Egy tányérból először megmosdatja a vele járó kisvőfélyt, azután az ipát, napát és sorba a többi vendéget, kiket aztán a vőfély törűl meg. A mosdatásért kiki tetszés szerinti pénzösszeget dob a tányérba. Mosdatás után megrázzák az asztalon díszeskedő termőágat (életfát), s a lehúlló almából, szilvából, dióból, mézeskalácsból, stb. mindenki kaphat, a ki hozzájuthat. Másnap az új menyecske a vőfélylyel elmegy a templomba, hol a pap megáldja s ezzel vége a lakodalomnak. Csak egy hét múlva gyűlik össze ismét a vendégsereg kárlátóra.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
