Bény.
Bény.
Bény, magyar nagyközség, a Garam partján. Házainak száma 272, a lakosoké 1432. Vallásuk túlnyomó részben róm. kath. A község határa 4080 kat. hold. Már a római uralom idejében nevezetes hely volt, mintegy előörse Pannóniának a barbárokkal szemben. Marcus Aurelius császár rendeletére e helyen táborerődöt emeltek, melynek nyomai napjainkig fennmaradtak. A császár Kr. u. 173-ban hosszabb időt töltött e táborerődben, a quádok elleni hadjárata alkalmával, s itt írta „Elmélkedései” I. könyvét. Szent István király Hunt fia Bény-nek adományozta e területet, a kitől a helység nevét vette. Ettől a Bénytől származik a Hunt-Pázmán nemzetség hasonnevű ága, ennek ivadéka Amadé, a ki 1217 előtt a történelmi nevezetességű premontrei prépostságot alapította. A helység egy részét Amadé testvérének, Pongrácznak utódai bírták; de a XIV. században a nemzetség födémesi ágából származó IV. Miklós, László nevű fiával együtt, szintén igényt tartott Bényre, minek következtében 1359-ben perre került a dolog. E peres ügyben kiadott egyik oklevél szerint, a nemzetségi javak Ó-Bényben terültek el, mely akkor Bars vármegyéhez tartozott. Az 1495. évi összeírás szerint Bény Somi Józsa temesi gróf birtoka, a kinek akkor 46 portája volt. Maga a bényi prépostság az idők folyamán elveszítette önállóságát és 1516-ban a sági (ipolysági) prépostság felügyelete alá tartozott. Az 1531. évi összeírás szerint két különálló helység volt: Felső-Bény, mely Erdődy István földesurasága alatt állott és Alsó-Bény, mely az ottani préposté volt. Később Felső-Bényt Nagy-Bénynek, Alsó-Bényt pedig Kis-Bénynek nevezték. Ez az elnevezés még 1848-ban is fennállott. Az 1532. évi összeírás szerint mindkét falu elpusztult, de csakhamar újra felépült. 1550-ben Alsóbényen 1 portát, Felsőbényen 3-at írtak össze. Ekkor mindkét helység Balassa Menyhért birtokában volt. 1593-ban a török hódoltsághoz tartozott, 1613-ban Nagybény Pálffy János földesurasága alá került. Kisbény az esztergomi káptalané volt. 1647-ben Nagybényben öt, Kisbényben két portát találtak az összeírók. Az 1696. évi összeírás szerint Kisbény az esztergomi káptalané, míg Nagybény Bottyán Jánosé volt, a ki azt zálogban bírta a Pálffyaktól. A felszabadító háborúban sokat szenvedett. 1683-ban, Bécs felmentése után, az erre vonuló lengyel szövetséges hadak teljesen elpusztították. Az 1732–55. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 18 egész és 12 féltelkes jobbágy lakta. Ősi, kéttornyú bazilikáját 1722-ben kezdték helyreállítani, s azt báró Mednyánszky László czímeres püspök 1732-ben felszentelte. Ekkor még az egykori prépostsági épület falai is fennállottak a bazilika mellett. A XIX. század első felében Nagy-Bény a herczeg Pálffy család bátorkeszi uradalmához tartozott, Kis-bénynek pedig a kéméndi plébánia volt a földesura. Jelenlegi birtokosa a herczeg Pálffy család, melynek a község mellett van újabb kastélya. Ezt herczeg Pálffy Antal építtette, mostani tulajdonosa pedig herczeg Pálffy Miklós. A község műemlékei az említett templom és a mellette lévő köralakú kápolna. Említésre méltó, hogy a községes félkörben a Garamig kétsoros őskori sáncz övezi. Itt vannak egy XII. századi kolostor romjai, melyet a törökök pusztítottak el. Határához tartozik Leánd. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Sáskavár, melyhez egy pusztító sáskajárás emléke fűződik; továbbá a Szentkúti dűlő, a hol a nép hite szerint Szűz Mária megjelent s a kút vizét gyógyító erővel ruházta fel. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van.
A bényi árpádkori templom.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
