Birtokviszonyok a XIV. században.
Birtokviszonyok a XIV. században.
A XIV. századbeli történeti adatokból, melyek vármegyénk birtokviszonyaira is kiváló fontosságúak, a következőket adjuk:
Miklós, az esztergomi keresztesek mester és konventje előtt, Halifa fiai péli (Péliföld-Szent-Kereszt) nemesek eladják birtokukat, melyen tiz hold szántóföld is van, hatodfél kereskedelmi márkáért. A határjárásnál a következő nevek fordúlnak elő: Disznó-ól-fő (Gyznonolfeu), Kútfő-Szurdoka, Fenyőmál, Madosfő, Tótszurdok, Poklosszurdok, Kis-Köved, Alájáró. A vevők Bajóti Mihály fia János és Simon fia Pál (a későbbi Nagy-Martoni Pál országbíró), kinek birtokával az eladott terület határos. (1307 ápr. 27. Anjouk. Okmt. I. 124.)
Midőn a margitszigeti apáczák részére Csolnokon négy telket visszafoglaltak, így jelentik 1323 november 23-án az esztergomi keresztesek Károly királynak, – több esztergomi polgár, úgymint Herman ispán, Móriczfia Gihanin (János) ispán, Godin ispán fia István, és Rubin ispán fia Giorgius (György) ellent mondottak, a miért a király elé idézték őket, hogy ellentmondásukat megokolják. Látjuk a nevekből, hogy e polgárok a város latin (franczia, olasz) részéből valók. (Ugyanott II, 103.)
Károly király értesülvén az esztergomi káptalan jelentéséből, hogy az esztergommegyei Zalanta, Babnai Tamás és Sándor örökölt birtoka, azt nekik visszaadja. (1326 szept. 10. U. o. II, 256.)
Pető ispán, Esztergom város bírája, Móricz fia Gihan, Mihály fia Miklós, Kunzl fia Tamás, Godin fia István, Jekse mester, Herman fia István, Szeppl, Bálint ispán, Rubin fia György, Szögyéni István és Gelet fia István esküdt uraimék az összes városi polgárok nevében tanúskodnak arról, hogy Godin ispán fia István, esztergomvárosi esküdt és polgár, nemkülönben a Godin unokája, a Robin fia Jakab a margitszigeti apáczáknak Cséven és Csolnokon Godintól örökölt szántóföldeket és kaszálókat ajándékoztak, kiveszik azonban Godin fia Frank, előbb szintén esztergomi polgár részét. Pető bíró és Balduin fia, Miklós át is adták a földeket és kaszálókat a hely színén minden ellenmondás nélkül. Kiérezzük e nevekből, hogy Esztergom város tekintélyes polgársága nemcsak latinokból, hanem németekből és magyarokból is állott, sőt Jekse mester – úgy tetszik, – cseh. Pető bíró azonban, II. Tamás érsek kedvezéséből szalkai birtokos, határozottan magyar ember. (1328 július 13. – U. o. II, 366.)
Lajos király értesülvén, hogy Csévi András fiai: János és Miklós, nemkülönben Dénes fia Miklós a margitszigeti apáczák csolnoki birtokát megkárosították, rendeli, hogy eleget tegyenek nekik. (1351 május 8. – U. o. V, 465.)
Miklós ispán (a Miklós fia és Vécs unokája) az esztergom- és komárommegyei Neszmélyt, a komárommegyei Radvánt a Duna mellett és az esztergommegyei 264Monoróst unokatestvéreinek: Szovárd fia Domokosnak, Péter ispán fia Jánosnak és húgoknak Margitnak, t. i. Miklós fia János leányának, minden tartozékával együtt kiadja leánynegyedi illetőség czímén azzal, hogy a nevezett birtokokon megosztozzanak. (1341 ápr. 30. – U. o. IV, 86.)
Szovárd fia Domokos és fiai az esztergommegyei Monyoróst, mely az ő atyjára jog szerint származott, de tőle Márk fia István (a Csák nemből) ötven esztendő előtt elfoglalta, azután a királyi úr, végre a királyné asszony kezére került, átengedte az utóbbinak azért a 250 finom arany forintért, melyet a királyné kegyelemből neki kifizettetett. (1356 május 26. – U. o. VI, 458.)
Az esztergomi káptalan Nagy Lajos királynak jelenti, hogy Erzsébet királyné s az esztergomi keresztesek között folyt pörben az esztergommegyei Monyorós és Tát birtok határaira vonatkozólag a határvonalak megjelöltettek. E határjárásban előfordulnak: Epzen (ma: Ebszőny), Kövesút, Berény, Pél és Bajót. (1356 nov. 18. – U. o. VI, 514.)
* * *
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
