Érsekujvár 1661.
Érsekujvár 1661.
Érsekujvárnak ekkor már csak a híre volt nagy. A kormány elhanyagolta, a megyék nem győzték a javítást. A császári hadak Montecuccoli, Heiszter, Spork és Schneidan vezetése alatt Pozsonynál állottak, hogy Bécset védjék. Magában a várban Forgách Ádám és Marchese Pio parancsnokoltak, azonban a párkányi szerencsétlen csata után igen-igen megfogyatkozott őrséggel. Bercsényi Miklós híres huszárjaiból, a Koháry-lovasokból, szintén számosan estek el Párkány alatt s most alig valamivel többen 500-nál, vonultak volt Ujvár falai közé, vitéz ezredesük vezetése alatt. A vármegyei hadak, melyeket Lipót csak jul. 23-án szólított hadba s Nyitra táján sorakoztatott, a vereség hírére részint szétfurottak, részint házi tűzhelyeik védelmére szorítkoztak. A 600 muskatérosból, kik a párkányi csatában résztvettek s kikre a vár védelmébe oly égető szükség lett volna, alig egy-kettő került vissza.
Érsekujvár valóban kétségbeejtő helyzetben volt. Ha a török nagyvezér gyorsabb mozdulatokkal követi a futó sereget, a várat rögtön birtokába vehette volna. Köprili azonban csak 15-én érkezett Ujvár alá s az egy heti idő elegendő volt arra, hogy Montecuccoli uj népet vessen a várba.
Forgách Ádám védőiratából, a nagyvezér táborában időző erdélyi követ iródeákjának, Rozsnyay Dávidnak, mint szemtanúnak feljegyzéseiből, valamint Bercsényi s mások leveleiből elég világos képet alkothatunk magunknak Érsekujvár ostromáról.
A megszálló török tábort Bercsényi fogadta. 500 kemény huszárjával kirohant a várból s a 3000 főnyi puskás-csapatoktól támogatva, jól megcsipkedte a török előhadat. Azonban a nagy erővel szemben minden bátorságuk és vitézségük kárba veszett. A török sereg a Nyitra vizén hídat verve, 16-án három oldalról fogta körül a várat.
Köprili, amint az első elhelyezkedéssel elkészült, azonnal követeket küldött Forgáchhoz, biztosítván őt, hogy, ha a várat feladja, mindenestől békével elmehet. Mivel azonban Forgách határozott választ nem adott, aug. 17-én megkezdették a vár lövetését s folytatták 18., 19., 20. és 21-én. Ez utóbbi napon azonban a várágyúk oly derekasan működtek, hogy a törökök alig győzték a sok sebesültet összeszedni. Bercsényi ezt felhasználva és a sellyei kapun kitörve, huszárjaival iszonyú mészárlást vitt végbe a törökök között. Mintegy 500 török katona holtteteme borította a mezőt. Aug. 22–24-én mindennap, sőt 24–25-re virradó éjjelen is folyt a vár bombázása. 63127-én Köprili hada megszaporodott a segítségül jött tatárokkal s ezzel a rablókalandozások is kezdetöket vették. A talaj erre igen kedvező volt. A vágmelléki népek, mint Vitnyédi írja aug. 14-éről Zrinyi Miklósnak, úgy megrémültek, hogy fegyvert sem akarnak fogni. Csak az hatna reájok, úgymond, ha maga Zrinyi jelenne meg köztük. Szept. 4-ről már azt jegyzi fel Rozsnyay, hogy „hozának Galgóczról a templomból két aranyos zászlót, feketét, melyek egyike Máriási Pálé, a másik Georgio Kristófé volt, item egy kék tafotás aranyost, item egy kis veres vászon kopját.” 8-án 100 levágott fejjel, 10–12 rabbal, 50–60 vasderékkal és egynehány szakállas ágyúval jöttek vissza a portyázók.
BERCSÉNYI MIKLÓS.
Az orsz. képtárból.
E mellett azonban a nagyvezér az ostromot is ernyedetlen hévvel folytatta. A vívó-sánczokat folyton-folyvást emeltette, úgy, hogy azok már csaknem a bástyák magasságáig értek. A töretés és bombázás is egyre tartott s Köprili egy óriási földhányást készíttetett a síkságon, amelyről belátott a várba s az őrség minden mozdulatát figyelemmel kísérhette. Végre, miután a nem elég mélyre ásott vízárokból a vizet lecsapolniok sikerült és szept. 13–19. közt a Fridrik-bástyát halomra lőtték, rohamra határozták el magukat. 20., 21. és 22-én nagy erővel háromszoros rohamot intéztek a bástya ellen, sőt egy ízben egy pillanatra már a lófark is feltünt a bástya fölött, de a vitéz őrség végső erőmegfeszítéssel mindannyiszor visszaverte az ostromlókat. Ezzel azonban meg is tört az őrség bizalma.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
