Szatmári Mihály és Pál. Szatmári Sámuel.
Szatmári Mihály és Pál. Szatmári Sámuel.
Természetes, hogy közben a deák nyelv aranykora bőven termi tovább a deák verset, különösen a hexameter dactylicust és a distichont. Valaki még a huszas években csúnya pasquillust írt ifjabb Csécsi János tanár, a nagy marakodó ellen és ezt az otromba versezetet föntartották a Csécsi-féle pör iratai (a pataki könyvtárban és levéltárban), de későbbről, a halotti versek kézirataiban is számos deáknyelvű alkotásra találunk. Sok deák verset írtak a Szatmári testvérek, az ifjabb Mihály és Pál, mindketten professzorok, és az utóbbinak korán elhalt fia, Sámuel, 1772-ben és 73-ban már poëseos praeceptor, kiknek verseiből Kazinczy ragadott el egy csomót „az örök éj elől”. (A sárospataki könyvtár kéziratai között.) Mind Pál, mind Mihály, úgy látszik, merő alkalmi verselők voltak, ütött-kopott eszmékkel, bár itt-ott megvillan náluk a szellemnek némi szikrája, mint a következő kis szójátékos epigrammban, melyet Mihály írt abból az alkalomból, hogy Pál felesége, Zsófia asszony, kinek jelleme megfelelt nevének, 1763-ban egy kisded Paulussal ajándékozta meg családját:
Parvulus e gremio Sophiae Szathmarius exit
Paulus, et in Sophiae mox erit ille sinu.
Coetera cum nobis soboles Szathmaria perdet:
Mens magna in parvo corpore Paulus erit.
Paulus, et in Sophiae mox erit ille sinu.
Coetera cum nobis soboles Szathmaria perdet:
Mens magna in parvo corpore Paulus erit.
Sámuel azonban alkalmi versnél egyebet is írt s munkái között 1772–73-ból két iskolai dráma van, melyek közül az egyiket magyarul is kidolgozta. (L. a Kazinczy-féle gyüjteményben.) Patakon régóta ismeretes volt már akkor az iskolai színjáték. Comenius Schola Ludusából, mely itt és egyenesen a Rákóczy-iskola részére készült, tudjuk, hogy Macer „Janualis” párbeszédei általános tetszést arattak. Később a Báthory Zsófiától meghonosított jézustársasági atyák rendeztek fényes előadásokat, melyeken a közönség, valláskülönbség nélkül, jól mulatott. A ref. kollégiumban azonban a XVIII. század folyamán Szatmári Sámuel újítja föl az ősi hagyományt. Latin darabjában Apollo és a kilencz múzsa pártfogásába veszi Philomusust és mindegyik megajándékozza azzal, a mit őt a mithologiában képvisel; ellenben Bacchus követői megcsalatkoznak. A cselekvénytelen, nehézkesen írt darab, mint látszik, a deákok pipás és részeges hajlamai ellen volt intézve. A másik, melynek bővített és gondosabb magyar kidolgozása jórészt Zrínyi-strófákban ömledez, három részből áll. Az elsőben Jupiter elküldi Pandorát Promethus megbüntetésére, mert az sárból embet formált és a napból lopott szikrával életre keltette; utóbb pedig könyörületből a géniusokat bocsátja Astreával és Themissel a nyomorgók meggyógyítására. A második részben, mely 252drámai elevenségével és pajkos, bohókás szellemével válik ki, egymás után lépnek Aesculapiusék elé a különféle betegek: a Bolond, Kevély, Részeges, Szerelembetege, Siket, Locsfocs Ember, Félszemű, Himlőhelyes Ember, Egy jó mellyes Leány, Asszony, kinek a fia meghólt, és mindnyájan megfelelő reczipét kapnak Végre a harmadik részben a Vad Múzsa énekel, két kofa tereferél s bohócz mulattatja a közönséget. A Philomususról bizonyos, hogy előadták 1772 márczius 20-án, ennek még az előadó személyzetét is ismerjük; Pandora elküldésének a deákja viszont 1773 február 11-ére, magyarja márczius 8-ára, a második rész deákja márczius 4-ére volt szánva, és ha előadásra került, bizonyságot tett róla, hogy mosdatlan száj dolgában a pataki múzsa sem állott a többi iskoláké mögött, de sőt a nemi dolgok rajzaiban még felül is múlta őket, mint minden másban, ebben a részben is alkalmazkodva a századvéghez, melynek ízlése az effélékben gyönyörködött.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
