Gróf Zichy Géza.
Gróf Zichy Géza.
Gróf Zichy Géza aranykulcsos kamarás, v. b. t. t, a Nemzeti Zenede elnöke, zongoraművész, költő és zeneíró 1849-ben, Sztárán született. A gimnáziumot és a jogot Pozsonyban végezte s a zenében Mayrberger, majd Volkmann Róbert és Liszt voltak mesterei. Tizennégy éves korában egy vadászaton elvesztette jobb kezét, de ez nem gátolta abban, hogy elsőrangú zongoravirtuozzá ne emelkedjék. Jótékonyczélú hangversenyeivel beutazta egész Európát s fél millió koronát meghaladó összeget zongorázott össze különféle szegényalap javára. Mint zeneíró a zongorairodalomban egészen új („balkezes”) irányt teremtett. Zenealkotásainak száma nagy; kitűnő átiratain kivül eredeti dalai, férfi- és vegyes karai, instrumentális szerzeményei 293csaknem minden fajból, föl egészen az operáig; (Dolores; A zene; Egy vár története; Szerenád; Liszt-induló; Alár (opera, 1896); Roland mester (op., 1899), Gemma, mely műveit a külföld csaknem minden nagyobb szinházában előadták, miután Budapesten nagy sikert arattak. Énekes műveihez a zeneköltő maga irta a szöveget. Ám önálló költeményekkel is nem egyszer próbálkozott; egy kötet munkáját már 1877-ben bocsátott közre a Petőfi-társaság; utóbb pedig kiadta a „Boldogság útja”, „A leányvári boszorkány”, „az álom regénye” czímű nagyobb elbeszélő munkáit, melyeket 1892-ben ismét lirai versei és 1898-ban a „Tíz parancsolat” czímű vígjátéka követett. A Kisfaludy- és a Petőfi-társaság körében, melyek tagjokká választották, értékes felolvasásokat és esztetikai tanulmányokat produkált s végül 1891-től mint a m. kir. Opera és a Nemzeti Színház intendánsa szerzett érdemeket. A Nemzeti színházban került szinre két drámai műve: A „phrenolog” és „A szerelem harcza”.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
