A Felsőbodrogi Vízszabályozó Társulat.
A Felsőbodrogi Vízszabályozó Társulat.
Mint már jeleztük, a „Felsőbodrogi Vízszabályozó Társulat” abból az egyesületből keletkezett, melyet az Ondava és a Tapoly folyók völgyének vízmentesítésére az érdekelt birtokosság alakított s mely egyesület a szabályozási terv elkészítésével Beszédes József mérnököt bízta meg. Ezt megelőzőleg azonban már 1827-ben gróf Vay Ádám elnöklete alatt királyi bizottság kezdette meg a szabályozási munkálatokat, s a vizeknek a Bodrogba való gyorsabb levezetésére 4500 öl hosszú csatornát ásatott a garai határtól Szürnyegig.
Ez a – noha helyes irányban vezetett – csatorna azonban a szükségletnek meg nem felelvén, megalakult az említett egyesület, mely éppen Beszédes tervezete alapján volt működését megkezdendő, mikor gróf Széchenyi István Zemplén vármegyében is megjelenvén, reá birta az érdekeltségeket, hogy az egyesület a Tiszaszabályozó társulatba lépve, az „Ondava-tapolyi egyesület”, 211mint a Tiszaszabályozás egyik szerkezete, kezdte meg a szabályozás munkálatainak végrehajtását, Boronkay Albert és Fundanics megyei mérnök vezetése alatt, az úgynevezett „Hoóri csatorna” kiásásával, Paleocappa híres olasz mérnök ama véleménye alapján, hogy a két folyó egyesítve, 100 öl távolságú két gát közé fogassék. A munkálatok költségeit a kormány előlegezte mindaddig, míg az ártérfejlesztés foganatosíttatván s Draveczky Alajos zemplénmegyei táblabíró, kinevezett nádori bírósági tagtól s Golanics nádori bírósági mérnöktől megállapíttatván, a még ma is érvényben levő 53,870 674/1200 magyar holdnyi ártérre holdanként való kivetések történtek. Az egyesület a tiszai társulattól is segélyben részesült s jelentékeny közmunka-hozzájárulást is nyert.
Az egyesület működése azonban, a szabadságharcz s anyagi okok miatt is, eredménytelen volt. Csak 1859-ben léptek az érdemleges működés terére, a mikor új alakuló gyűlést tartottak, melyen elnökké gróf Andrássy Gyulát s a választmány tagjaivá: gróf Barkóczy Jánost, Szentiványi Vinczét, gróf Andrássy Aladárt, gróf Andrássy Manót, Kazinczy Andrást és Reviczky Györgyöt választották meg. 1860-ban kimondatott az érdekeltségre a hozzájárulás kötelezettsége s a részletes szabályozási terv elkészítésére Herich Károly cs. kir. felügyelő mérnök, Hevessy Károly és Meczner Antal mérnökök kérettek fel. A részletes terveket azonban Klasz Márton mérnök készítette el s a munkálat végrehajtását, a zemplénmegyei építészeti hivatal ellenőrzése mellett, Lechner Lajos mérnök kezdette meg; az 1871-ben helyére kinevezett Walland Ernő társulati mérnök a terveket átdolgozta, de mikor 1875-ben a miniszteriumba behívták, hátrahagyott jelentésében terveinek kivitelét nem ajánlotta. A társulat mérnökévé Tárczay Dánielt választották meg. A szabályozási terveket Mokry Endre kir. főmérnök helyesnek találván, azokat elfogadták; mivel azonban a tervezet még mindíg nem ölelte fel az érdekeltség összes igényeit, a társulat kebelében nagy volt az elégedetlenség, minek következtében 1876-ban a társulat vezetésére Meczner Gyula küldetett ki kormánybiztosul, ki a társulat munkálataira addig fordított összeget (757,099 frt) 1.514,198 koronában mutatta ki s a társulat műveinek, Boros Frigyes műszaki tanácsostól történt megvizsgálása után, a kormánytól új tervek készítését kérelmezte s ezeket a tokaji m. kir. folyammérnöki hivatal el is készítette. Közben a társulat mérnökévé a kormánybiztos Hvozdovics Antalt nevezte ki. Meczner Gyula lemondása után az ügyek élére ideiglenesen gróf Andrássy Manó került, a ki 1882. márczius 2-ra szervezkedő gyűlést hivott össze, melyen most már, „Felsőbodrogi Vízszabályozási Társulat” czímmel, az autonomiáját visszanyert társulat elnökévé gróf Andrássy Gyulát s igazgatójává Malonyay Ferenczet választotta meg s a tokaji folyammérnöki hivataltól készített szabályozási tervet, némi pótlással, elfogadta. E tervek a miniszterium részéről is jóváhagyatván s a megüresedett mérnöki állásra Szladek Károly megválasztatván, végre a kivitelre került a sor. Előbb a költségekről kellett gondoskodni, a melyekre s a régi tartozások fedezésére, a közgyűlés egyhangúlag egy millió forint kölcsön felvételét határozta el. A szabályozási munka három éven át vállalati úton folyt s házi kezelésben fejeztetett be.
Az 1888 tavaszán előállott nagy áradás az árterület nagy részét, tizenegy gátszakadáson át, elborította. A gátszakadások oka a töltések anyagában és abban lévén keresendő, hogy nem ülepedtek meg kellő módon, azok tömörítésére kellett a fősúly helyezni. Ezenkívül állandó gondot fordít a társulat az egyesített Ondava-Tapoly (felső Bodrog) medrének az elfajulás ellen való megvédésére.
1889-ben Malonyay társ. igazgató állásáról leköszönvén, helyébe Nemthy Ödönt választották meg igazgatóvá. 1890-ben pedig súlyos veszteség érte a társulatot, halhatatlan emlékű elnökének s újjáteremtőjének: gróf Andrássy Gyulának a halálával. Helyébe gróf Andrássy Aladárt választották meg elnökül. 1892-ben Nemthy Ödön hirtelen elhúnyván, az ügyek vezetésével Szladek Károlyt bízták meg, ki 1904-ben igazgató-főmérnöki czímet nyert s ma is közmegelégedésre vezeti a társulat adminisztratív és műszaki ügyeit.
1893-ban a társulat összes terheinek fedezésére s a még végrehajtandó munkálatokra a földhitelintézettől, konverzió útján, 1.273,000 forint új kölcsönt szerzett, 4.75%-os ötven évi törlesztésre.
212Ez évben kezdte meg a társulat Szladek Károly tervei szerint a töltéseknek betonfal beépítése útján való tömörítését. Ilyen betonfalat épített 1894-ben 10,800 méter s 1903–1904-ben 16,400 méter hosszúságban.
1898-ban a társulat felszámolta eddigi alapbefektetéseit, a mely alkalommal kitűnt, hogy a társulat a maximális megterheltetést már elérte, minek következtében a már eddig túlfizetett összeget a társulatnak megtérítették.
1903-ban a társulat érdemes elnöke, gróf Andrássy Aladár elhúnyt. Helyébe elnökül gróf Andrássy Gézát választották meg.
A társulat művei közül első sorban említendő az a főcsatorna, melyet az Ondava és Tapoly folyók egyesülésétől, részben a régi medrek felhasználásával, a két folyó egyesített víztömegének levezetésére alkalmas méretben, azoknak a Bodrogba való betorkolásáig alkotott s állandóan gondoz. E csatornát, mely ma már Felső-Bodrog néven közismert, eredetileg 16 méter széles fenékkel építették ki. Az idők folyamán azonban a viszonylag nagy eséssel folyó víz a csatorna szelvényét annyira kibővítette, hogy annak átlagos felső szélessége ma már a hetven métert is meghaladja s így a meder épségben tartására s a szelvény elfajulásának megakadályozására a társulat állandó gondot fordít.
A felső Bodrog mindkét partján, egymással párhuzamos és állandóan kétszáz méter távolságban vezetett, három–négy méter széles koronájú és a víz felől 1:3, a mentett oldalon 1:2 hajtó lejtőjű gát húzódik végig az Ondava bal partján s a Tapoly jobb partján, az egyesüléstől szétágazó és a hasonló oldallejtők mellett két–három méter korona szélességű s a magaslatokig kiépített töltésekhez csatlakozva.
Az egyesült Ondava-Tapoly töltései, mintegy öt kilométer hosszban, belső kőburkolattal, 19,100 méter hosszban pedig betonfallal vannak tömörítve.
A Ternava-csatorna a Bacskó és Ternava patakok vizének elvezetésére épített 6.5 méter széles fenékkel s az ártér felől (bal) partján két méter széles koronájú töltéssel ellátott csatorna. Egész hossza 22,180 méter s szelvénye 48.12 m3 vizet tud elvezetni. Jobbparti töltésébe a magaslatokról lefutó vizeket befogadó hat darab beton-zsilip és öt darab vascső-zsilip van beépítve. Balparti töltése, nehogy esetleges jégtorlódás alkalmával a csatornából a víz az árterületre juthasson, a jobbparti töltésnél magasabbra van emelve.
E nevezetesebb műveken kívül említést érdemelnek a Helmeczke és Csicsóka jobbparti belvízcsatorna, a rákócz-vásárhelyi csatorna stb.
A társulat összes töltéseinek hossza 123,049 méter, összes csatornáinak hossza pedig 61,450 méter.
A társulat fontosabb műtárgyai: a Ternava-torkolati zsilip, mely három darab egyenként három méter nyílású tölgyfakapuval ellátott, 3,474 méter magas vízoszlopot tartó, tisztán betonfalú zsilip, az Ondava-Tapoly (Felső-Bodrog) jobbparti töltésébe beépítve. E zsilip czélja, hogy az Ondava-Tapoly árvizeit a Ternava-csatornából kizárja.
A Ternava-csatorna és az Ondava-Tapoly meder között összegyűlő, úgynevezett jobbparti vizeket levezető belvízcsatorna torkolatánál, Garany alatt, a Ternava balparti töltésébe, három méter nyílású boltozott beton-zsilip van beépítve. Hasonló méretű zsilip szolgál a rákócz-vásárhelyi csatorna vizének az Ondava-Tapoly töltésén való átvezetésére is, valamint az úgynevezett balparti belvizeknek a Latorczába való bevezetésére, a nézpesti kikötő-töltésbe építve. Ezeken kívül van még több oldalbeeresztő csőzsilip.
Nem szólva a védelem s fentartás érdekében az árterületen, illetve a védővonalakon emelt felügyelő-lakokról és őrházakról, ki kell emelni a tőketerebesi társulati székházat s a köréje csoportosuló tisztviselői lakokat. A társulat összes hivatalos épületei, a védműveken végigvezető, 66,752 méter hosszú telefonvonallal vannak öszekötve.
A társulat alakulása óta befektetett építkezési tőke ezideig 4.214,467 korona 78 fillér, a miből egy magyar holdra (1200 -öl) 80 korona nyolcz fillér esik. A társulat évi kivetése 1904. évben a következő volt: a nagy ártérre kat. holdanként két korona 30 fillér; a Szigetközre (az Ondava és Tapoly-folyók közötti ártér) kat. holdanként egy korona 0.813 fillér.
213A társulat jelenlegi vezetői a következők: Elnök: Gróf Andrássy Géza. Alelnök: Gróf Andrássy Sándor. A választmány tagjai: Gróf Andrássy Tivadar, Bernáth Győző, gróf Hadik-Barkóczy Endre, Ganzaug Miklós, Hiszem Kálmán, Kapossy Menyhért, Kazinczy Artur, Malonyay Ferencz, Mauks Árpád, Péchy Ádám, Sulyovszky István, Szent-Ivány László, Bessenyey István, Stépán Aladár, gróf Wengerszky Viktor és Moskovitz Géza. Tisztikar: Igazgató-főmérnök: Szladek Károly; pénztárnok: Sebeczky Győző; irodatiszt: Wellisz Ödön.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
