1. család: Angyalrája-félék (Squatinidae)
1. család: Angyalrája-félék (Squatinidae)
Bármennyire különbözik is a cápa a rájától, közeli rokonságukat mégis átmeneti alakok bizonyítják. Ilyen átmeneti alakok az angyalráják (Squatinidae), amelyeket egyesek a cápák közé, mások pedig a ráják közé sorolnak. A cápákhoz megnyúlt alakjukkal és jólfejlett evező farkukkal hasonlítanak. Farokúszójuk is cápaszerű, úgyszintén belső vázuk sok jellemvonása is. Rájaszerű a fogazatuk és a mellúszójuk hatalmas kiszélesedése. Ezek azonban nem egész szélességükkel, hanem csak nyelükkel nőttek a testhez. A hasúszók is széles lemezekké váltak.
Az angyalcápa (Rhina squatina L.)
Angyalcápa (Rhina squatina L.).
Az angyalrája, angyalcápa, vagy tengeri angyal Rhina squatina L., az egyetlen képviselője a Rhina Klein-nemzetségnek. Teste eléri a 2 m-es hosszúságot és rücskös hátirésze csokoládészínű, fekete elmosottszélű foltokkal tarkított, sima oldalfele pedig sárgásfehér. Elterjedése kiterjed a mérsékelt övek minden tengerére. Az angyalcápa a Földközi-tengerben gyakori hal, úgyszintén Nyugat-Európa sok partvidékén, továbbá Kelet- és Nyugat-Amerika partjain is, de gyakori a japán és ausztráliai vizekben is. Megfigyelték az Északi-tengerben is, főleg Anglia partjain. Általában a legközönségesebb cápák közé tartozik. Testalakjának megfelelően a tengerfenék fölött, vagy magán a fenéken tartózkodik, s ott nyelvhalakból, rájákból és hasonló fenéklakó halakból él.
Mint ezek, úgy maga is szeret félig a homokba befurakodni, eleven szemei felfelé figyelnek és ha zsákmányt lát, villámgyorsan előre lövell.
Szaporodásának idejét különféleképpen adják meg: egyesek szerint az ősz, mások szerint a tavasz az az idő, amikor a tengeri angyal 10–20 fiát világrahozza. E halról is azt állították régebben, hogy az anya nagy szeretettel védi fiait a veszéllyel szemben és veszedelem esetén „lenyeli, hogy azután ismét kiadja őket”; de az újabb megfigyelők erről mit sem tudnak.
Minthogy a tengeri angyal semmivel sem marad el a többi cápa falánsága mögött, könnyen rámegy a horogra is. Nagyobb példányok, olyan hevesen védekeznek, hogy a halászoknak nagy gondot okoz, hogy meg ne sebesítsék őket. Fogságban, amint megfigyeltem, szokatlanul lusták, naphosszat egyhelyben feküsznek, nem is esznek, s ezért napok, vagy hetek alatt elpusztultak. Bőrszerű, szívós és kellemetlen ízű húsuk semmire sem jó, bőrüket csiszolásra, vagy kardmarkolat, késnyelek stb. bevonására használják.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
