Légykapó (Muscicapa L.)
Légykapó (Muscicapa L.)
A tulajdonképpeni légykapók lakhelye egész Európa, és Madagaszkár kivételével Afrika, valamint egész Ázsia is a Molukki-szigetekkel együtt. Csőrük mérsékelten hosszú, a felsőkáva orma erősen összenyomott, a csörtő sörtékkel fedett. Tíz elsőrendű evezőjük közül az első igen rövid, legfeljebb fele a másodiknak; a 3-ik és 4-ik, vagy a 3-5-ik evező a leghosszabb. Csűdjük meglehetős hosszú. Az ivarok külsőleg vagy feltünően, vagy sehogysem különböznek egymástól. Az előbbiekhez tartozó fajok évente kétszer, az utóbbiakhoz tartozók csak egyszer vedlenek.
A szürke légykapó (Muscicapa striata Pall.)
[Régebben: Grisola]
Szürke légykapó (Muscicapa grisola L.). Hossza 14 cm. Lomberdők és gyömölcsösök fáin, kéregrepedésekben, kerti épületek zugaiban fészkel, júniusban. Fészkét gyökérből, mohából, háncsból, fűből rakja és szőrrel meg tollal béleli. 4-6 tojása zöldesfehér alapon rozsdavörös és rozsdabarna foltokkal. Megtelepíthető épületereszek, valamint lugasok felfutó növényzete alá rejtett tágynyílású C oduban.
Csőre kissé nyujtott. A hím és nőstény tollazata egyformán foltozott. Hátoldala sötétszürke, a tollak szára fekete. Fejteteje feketésszürke, kissé világosabb foltokkal; minden toll fehérrel vagy sötétszürkével van szegélyezve, mi által a fejen gyönge foltrajzolat keletkezik. Hasoldala szennyesfehér, a mell oldalán rozsdássárgás árnyalattal. A torok oldala és a mell elmosódott sötétszürke hosszfoltokkal rajzolt. A szárnyfedőtollak világosszürke végszegélyei a szárnyon két keskeny csíkot alkotnak. Szeme barna, csőre és lába fekete.
A szürke légykapó a legészakibb országok kivételével Európa minden szélességi és magassági övében előfordul. Dél-Európában közönséges. Kelet felé a Kaukázusig és az Altai hegységig terjed. Télen levonul egészen Dél-Afrikáig és Északnyugat-Indiáig; ęn még a Kék-Nílus erdeiben is elég sokszor találkoztam vele.
Macskák, nyestek, patkányok, egerek és csěntalan gyerekek gyakran pusztítják el a légykapó fészkét; a tojásokat elrabolják, vagy a fiókákat megölik. Az öreg madarakat azonban ellenségeik, úgy látszik, kevesebbet zaklatják. Az okos ember határozott védelmébe veszi őket. A szürke légykapó, úgymint összes rokonai is, a leghasznosabb teremtmények közé tartozik, s a terhes és káros rovarok összefogásával az emberek részére igen jó szolgálatokat tesz. Habár némelykor egy-egy méhet el is fog, vagy egy-egy ribiszkebogyót el is csíp, azért még nem válik károssá. Kedvelt szobamadár nemcsak azért, mert a fogságban vidám és mulattató, hanem azért is, mert szabadon eresztve a szobában összefogdossa a legyeket.
*
Magyarországon a szürke légykapó – szürke légyvadász, szürke legyész, légyfogó madár – mindenütt előforduló elég gyakori madár. A hegyvidéken éppen úgy otthon van, mint a síkságon s megtelepedésének csak egy föltétele van, a megfelelő fészkelési alkalmatosság, amire a Muraközy Dezső által berendezett kecskeméti madárvédelmi telep szolgáltatott igazán meggyőző bizonyítékot. A városnak igen forgalmas helyén, a vasútállomás előtt levő parkban elhelyezett ducetetőbe – tehát még nem is ember magasságban – rakta meg a fészkét és nyugodtan kiköltötte tojásait. Ugyanott üvegveranda oszlopára helyezett üvegtáblás ablaketetőben is fészkelt s nyugodt lélekkel etette fiait, gazdájának és családjának szeme láttára. Ezek az esetek meggyőzően bizonyítják, hogy milyen könnyen telepíthetjük kertjeinkbe, parkjainkba ezt a hasznos madarat, ha nekivaló, félig nyitott, mesterséges fészekodut helyezünk ki.
Hasznos voltát némelyek ugyan kétségbe vonják, mert azzal vádolják, hogy elfogdossa a méheket. Csörgey Titusz idevágó gondos és kimerítő vizsgálata szerint a szürke légykapó kizárólag hereméheket fogdos. A kiscenki méhesben gyüjtött köpetekben 40 darab méhet talált, de ezek között egyetlenegy dolgozó méh se akadt. Az is jellemző, hogy a vidéken akkor sok szürke légykapó tartózkodott, de ezek közül csak egyetlenegy példány fogdosta a hereméheket és pedig az a madár, amely már évek óta ott fészkelt a méhesben, de a tulajdonos állítása szerint ott a dolgozó méhállományban sohase okozott károkat.
A szürke légykapót ezek alapján nagyon érdemes megtelepíteni, mert könnyűszerrel hasznos rovarirtómunkást szerzünk benne, amelynek rendkívüli bizalmassága sok örömet okoz. A madárvédelmi törvény természetesen védelem alá helyezi.
Nálunk vonuló madár, amely április végén, de inkább május elején érkezik és szeptember folyamán távozik.
A kormos légykapó (Muscicapa atricapilla L.)
Tavaszi nászruhájának egész felső része fekete, mely a fiatalabb madaraknál szürkével van vegyítve. Homloka, egész alsó része, szárnytükre fehér. Ezt a szárnytükröt a három utolsó elsőrendű evező, a vállevezők külső zászlója és a másodrendű evezők fedőtollának színezete alkotja. Ugyancsak fehér a három külső farktoll külső zászlója is. A hím téli tollazata a nőstény tollazatához hasonlít. A nőstény felül barnásszürke, alul szennyesfehér. Evezőtollai feketésbarnák, a három utolsó másodrendű evezője fehérrel van szegélyezve. A három külső farktoll külső zászlója fehér.
A kormos légykapó egész Európában előfordul. Északon Nagy-Britanniáig és Közép-Skandináviáig megy fel. Télen Kis-Ázsián, Palesztinán és Észak-Afrikán keresztül a sivatagi övön túl fekvő erdős vidékekig költözik. Oly vidékeken, ahol a kormos légykapók rendszeresen költenek, célszerűen alkalmazott fészekodvakkal kertekbe és ültetvényekbe lehet őket szoktatni és ilyen helyeken gyakran meglepően szelídek lesznek.
A kormos légykapót szívesen tartják kalitkában. A legkedvesebb szobamadarak közé tartozik és éppen úgy megörvendezteti a madárkedvelőt szelíd, takaros lényével, mint énekével. Ha a szobában szabadon hagyjuk röpködni, azt a legyektől és szúnyogoktól alaposan megtisztítja és annyira megszelídül, hogy ápolója kezéből szedi el a legyeket.
*
Magyarországon a kormos légykapó a tavaszi és őszi átvonulás alkalmával elég gyakori madár; hegyvidéken és síkságon egyaránt előfordul a neki megfelelő területeken. Tavasszal áprilisban vonul át a zöme, ősszel, szeptember folyamán.
Mint fészkelő nagy ritkaság. Az első tojásokat még Grineusz János találta Zólyom mellett. Ezek a tojások a Nemzeti Múzeumba kerültek. A következő fészekaljat Cerva Frigyes gyüjtötte 1900 május 23-án Eperjesen. Ezek a Bau-féle gyüjteménnyel a M. K. Madártani Intézetbe kerültek.
1906 nyarán Iharosberényben fészkelt egy pár, Barthos Gyula megfigyelése szerint. 1908 május havában Chernel István szintén egy párt talált mesterséges fészekoduban Kőszegen; ugyancsak 1908-ban fészkelt báró Mannsberg szerint Kolozsvár vidékén a „Bükk” nevű erdőrészben; 1910-ben fészkelt ugyancsak mesterséges fészekoduban Herkulesfürdőn Selymessy Ferenc megállapítása szerint. Azóta mint fészkelő madárnak nyomaveszett, pedig kívánatos volna, hogy ez a hasznos rovarirtó madár, melyet a törvény átvonuló volta dacára is védelemben részesít, szaporítaná a rovarirtó madaraink számát. Akik mesterséges fészekodvakat helyeznek ki, jól teszik, ha figyelnek erre a ritka fészkelő madarunkra.
Az örvös légykapó (Muscicapa collaris Bechst.)
Örvös légykapó (Muscicapa collaris Bechst.) Hossza 13 cm. Lomberdők faodvaiban fészkel, embermagasságon felül, májusban. Fészkét mohából, fűből rakja és szőrrel béleli; 4-6 tojása zöldeskék. Nagyobb kertekben is megtelepül, 2-6 m magasságban lévő A és B oduban.
Alig valamivel nagyobb a kormos légykapónál, amellyel gyakran összetévesztik. A két faj tojóját tényleg nehéz dolog egymástól megkülönböztetni. Az öreg hím örvös légykapó fehér nyakörvéről ismerhető fel, míg a nősténynél hiányzanak az evezőtollak világos szegélyei. Éneke hangos és változatos. Egyes motívumokat más madarak, például a kékbegy énekéből vesz kölcsön, egyes fojtottan kiadott hangjai pedig a rozsdafarkú énekére emlékeztetnek.
*
Magyarországon az örvös légykapó elég közönséges madár, főleg a tavaszi és őszi átvonulás idején, amikor néha szinte tömegesen mutatkozik a kertekben, parkokban, ligetekben, erdőszéleken és pedig az egész ország területén, kivéve a magas hegyvidékeket. Átvonulási ideje április második felétől május közepéig, ősszel szeptember hó folyamán tart. Helyenként gyakori fészkelő is.
Az Alföldön is fészkel, de inkább a dombos és alacsonyabb hegyvidéket kedveli és bizonyos keleti tendenciája van; a nyugati területeken észrevehetően kevesebb települ. Ez a jelenség összefügghet azzal, hogy az örvös légykapó inkább keleti, míg a kormos légykapó jobbadán nyugati madár.
Rendkívül hasznos rovarpusztító, s mint ilyent a törvény védelmezi, lövése, tojásainak és fiainak elszedése tilos. Nagy előnye, hogy szívesen telepszik mesterséges fészekodvakba, s így a madárvédő alkalmas fészekodvak kihelyezésével könnyen megtelepítheti.
A kis légykapó (Muscicapa parva Bechst.)
Régebbi latin nevei Siphia; Erythrosterna. A családnak ez a tagja Közép-Európa keleti és délkeleti részében él, s ennek a területnek egyik legbájosabb madara. Az öreg hím színeződése tavasszal a vörösbegyre emlékeztet. Csőre aránylag erős, csűdje magas. Fölül vörösbarnásszürke; fejteteje, felsőháta és felső farkfedői valamivel sötétebbek; a nagy szárnyfedőtollak és a hátsó evezőtollak világosabb szegéssel; álla, torka, gégéje, begye és felsőmelle rozsdasárga; többi alsórésze szennyesfehér, elsőrendű evezői feketés barnásszürkék, világosabb szegéllyel; a farktollak javarészének tőfele fehér. Fiatalabb hímeknél a torok vörössárga színe halványabb, mint az öregeknél.
A kis légykapó nem tartozik a feltünő madarak közé, s aki fel akarja fedezni, annak gyakorlott megfigyelőnek kell lennie. A szálas bükkerdőket előnyben részesíti. Homeyer Sándor szerint éneke: „vidám és tisztán csengő dalocska, mely valósággal meglepi, elbájolja és felüdíti hallgatóját. Leginkább a sisegő füzike trillájára emlékeztet, melyet azonban változatosságával és hangbőségével felülmúl, úgyhogy utóbbi ott, ahol mindkét madár együtt él, teljesen háttérbe szorul.”
A kis légykapó tavasszal későn érkezik hozzánk, és már augusztusban ismét elvonul tőlünk.
A fogságban tartott kis légykapók tetszetős külsejük, mozgékonyságuk és könnyen szelídíthető voltuk miatt a madárkedvelők előtt nagy becsben állnak.
*
A kis légykapó Magyarországon valószínűleg sokkal gyakoribb, mint általában hinné az ember. Mint tavaszi és őszi átvonuló előfordul az egész ország területén kertekben, ligetekben, a dunai szigeteken, az Alföldön éppen úgy, mint a hegyvidéken. Tavasszal, április végén érkezik, a hím azonban csak májusban érkezik, illetőleg vonul át, s úgy május vége felé is akadnak vonulók. Őszi vonulása szeptember havára esik, s ennek a hónapnak a végén már ritka.
Fészkelő területe inkább a középhegység; sem a magas hegyvidéken, sem a sikságon nem szeret megtelepedni. Mint fészkelőt még Petényi fedezte föl 1837-ben Eperjesen, s tán még jelenleg is Sáros és Szepes megyék azok a helyek, ahol a legtöbb fészkel. A Nemzeti Múzeumban levő tojások Bártfáról származnak, a Herman Ottó-féle gyüjteményben levők Pilisszentkeresztről valók. Túlnyomóan az északi hegyvidéken való fészkeléséről vannak adataink, – az említetteken kívül Modor, Kis-Kárpátok, Czeméte, Gömör megye, Tátraháza, Oravica, Lillafüred, Tavarna – fészkel a Dunántúlon is, így Keszthely, Sopron és Kőszeg vidékén, s a budai hegyvidéken, ahol magam is többször megfigyeltem, végül Erdélyben Fogaras és Brassó megyékben, továbbá Nagyenyed vidékén, ahol szintén találkoztam vele a költés időszaka alatt.
Mint a többi rokona, úgy a kis légykapó is hasznos rovarpusztító madár, amely törvény védelme alatt áll. Mesterséges fészekodúban való megtelepedését eddig nem figyelték meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
