SOPRONVÁRMEGYE.
SOPRONVÁRMEGYE.
Nagyjából a XV. században is azt a területet foglalta el, a melyet napjainkban. A Fertő dk. oldalán azonban Illmica (hajdan Ilmőcs, Ilmecs sat.), Apetlon (helys. Bánfalu vagy Apatlan), Pomagy sat. vidéke Sopron- vagy Mosonyvármegyéhez is számítható; a nyugoti oldalon pedig Zillingdorf (a régi Ikka vagy Cziligenthal, Czilingthal, Cziligendorf sat.) és Au, melyek ma, mintegy kihasítva az ország testéből, Alsó-Ausztriához tartoznak, hajdan állandóan Sopronvármegye részei voltak.
Székei vagy járásai közül a rábaközit emlegetik, a melynek legállandóbb székhelye Németi helység volt.*
L. e helységnél.
1494-ben 1978 1/2, 1495-ben pedig 2140 forintnyi – aránylag csekély – segélyt vetettek ki területére.*
Engel, i. h. 20. 21. és 148. l.
Régi nemzetségek birtokainak egész sorozatát találjuk területén. Legvagyonosabb az Osl-ok nemzetsége, melyből ismét a hírneves Kanizsaiak válnak ki nagy terjedelmű birtokokkal.
Jószágaikat északon, a Sár-hegytől és Sár-folyótól* kezdve le délnek a vasvármegyei, s innen keletnek és északnak a győr- és mosonyvármegyei határig mindenütt megtaláljuk. Északnyugoton Rov avagy Roj, Szarvkő, Zaszlop, Kismarton, Dorog, lentebb Csepreg(?), a keleti lapályon pedig az Árpádok korában oly nagy szerepre hivatott Kapuvár, összesen tehát 5–7 vár vagy erősség, továbbá vagy 7 város (Kismarton, Czell, Keresztur, Csepreg, Csorna, Beled és Szill) s mindezek vidékén még vagy 80 helység avagy puszta (részben vagy egészen) az övék időnként.
Így nevezték akkor a mai Lajta hegységet és Lajta folyót. (V. ö. péld. 1409: Dl. 9519.)
Ugyane nemből erednek az asszonyfalvi Oslfiak vagy Ostfiak, Csorna és Beled városok, valamint, legnagyobb részt a megye keleti felében, még mintegy 24 falu vagy puszta, – továbbá a Tardiak, ugyanott vagy 9, – a Csornaiak, szintén Csorna és Beled m.-városok s e vidéken, valamint a Fertő* déli partja mentén fekvő Ostfi-féle 8 helység, – a Bresztolcziak, ugyane két város és a Fertőtől délre 4 helység, – a Viczaiak, Beled és Lózs m.-város s ezek és Vicza vidékén vagy 6 falu, – a Lózsiak, Csorna. Beled és Lózs m.-városok s ezenkívül Kapuvártól ny.-nyd. felé, Muzsaj és Kér táján még mintegy 10 falu vagy puszta, – az Ebergölcziek, a Fertő déli part-vidékén, Ebergölcz körül vagy 5, – a Pinnyeiek, ugyanott, Pinnye környékén, 4 helység részeinek urai; végül az Agyagosiak és agyagosi Szörék s a Höfflingiek is, a kik azonban még kisebb birtokosok.
A Fertő tó történetére nézve lásd főleg Nagy Imre értekezését: Századok 1883. VIII. 37. sat. l. és Stessel József czikkét a Századok 1897. évfolyamában.
A többi ős-nemzetség sem családokban, sem birtokokban nem ily gazdag. A Csák-ok származékai a Kisfaludiak, a megye keleti részében Kisfalud és Mihályi vidékén 3–4 helységben, – a Mihályiak (Linkóhátiak), az Ugronok vagy Ugronfiak s Csákok vagy Csákfiak pedig ugyane tájon vagy 4–6 helységben földesurak.
A Vesz(e)kény-nemből valók a Czirákiak, a kik főleg Kapuvár táján Veszkénynél, a Répcze mentén Cziráknál, s innen dny. felé Dénesfalu, Répcze-Szemete, Berekalfalu táján, s végül kis részben Kismarton vidékén (Peresznye) vagy 8–10 helységben birtokosok.
A szomszédos Győrvármegyéből eredő Pok-nembeli Poki (másként Ondi, Mérgesi, Beresei, Soklói, poki Petőfi, poki Porkoláb) családnak mindössze vagy 6 faluban volt jószága, még pedig Locsmánd, Und és Czenk, továbbá Kapuvár táján és a Rápcza mentén; a vasvármegyei Ják-nemzetségből való Niczkieknek pedig Kál városon kívül, szerzett birtokaikat is számítva, időnként 5–8-15 faluban vagy pusztán, főleg Sajtos-Kál, Soprontól délre Baran és Ligván, végül (az Osl-ok birtokaiban) szintén Beled és Kapuvár vidékén.
A Pok-nemzetségből erednek az előkelő Móriczhidaiak (Moróczhidaiak) is, a kiknek birtokuk a győrvármegyei, Rába menti Moróczhida városból Sopronvármegye szomszédos dk. vidékének három falujára terjedt át.
Méltán sorakoznak e törzsökös családok mellé a gösfalvi Gős-ök, a kiknek őseik szintén már a XII. századból ismeretesek; habár birtokaik csak mintegy 6 helységre terjedtek, nagyrészt Locsmánd és ennek szomszédságában Frankló körül, s a megye legészakibb sarkában, a Mosonyvármegyével határos Széleskút (Praitenbrunn) helységben.
A megyének nyugoti, Ausztriával határos részein, a hol, miként láttuk, több jelentékeny pont a Kanizsaiak kezére került, – időszakunk kezdetén egy másik, szintén a tatárjárás előtti időkből származó neves családot találunk. Ezek a Nagymartoniak, vagy más néven fraknói Grófok, Fraknó és Kabold várak, Párdány (Kismartontól dél felé) és Dorog (Kismarton mellett) erősségek, továbbá két m.-város (Nagy-Marton és Bogyiszló vagy Keresztúr), végül vagy 30 helység urai, nagyjából a mosonyi határszéltől le délnyugatnak, Nagy-Martonon át Kabold, sőt egyidőben le Lánzsér váráig, innen keletnek Bogyiszlóig vagy Kereszturig (ma Német-Keresztur), s ettől keletre Czenk és ismét északkelet felé, a Fertő keleti partja mentén elterülő Pomágy vonaláig.
A másik hírneves Gróf család, a Baziniak vagy Szentgyörgyiek Ruszt m.-város földesurai, már sokkal kisebb birtokosok, minthogy többi, nagyobb birtokaik még a múlt század végén idegen kezekbe kerültek.
Kívülök a nyugati határszélen számosan szereztek birtokot a szomszédos osztrák urak közül. Ilyenek az Eiczinger-ek, Encze(r)sdorfer-ek, ebenswerti Pottendorfer-ek, Pucheim-iak, Weitmüller-ek; főleg pedig a Groffnecker-ek (vagy Gravenecker-ek sat.) habár nem is egyidejűleg vagy állandóan s olykor megtámadott jogczímeken Szarvkő, Zaszlop, Kismarton, Dorog, Paumgarten és Lánzsér várak urai; végül Albert osztrák herczeg, a ki egyidőben szintén Kismarton, Fraknó, Kabold és Lánzsér várakat tartá kezén, valamint Frigyes római király majd császár, a ki az ép fölsorolt várakon kívül olykor Szarvkő várát, sőt Sopron várát és városát is kézre keríté, tartozékaikkal és Locsmán várossal együtt.*
Az e birtoklással járó német telepítésekre nézve v. ö. Nagy Imre értekezését Századok. 1871. 371. l.
Sopron városnak magának is terjedelmes birtokai voltak, a város környékén elterülő mintegy 10–12 faluban vagy pusztán.
Más megyebeli nevezetesebb családok vagy urak közül az Amadék, Bátoriak, szántai Botkák, nádasdi Darabosok, Egerváriak, monyorókereki Elderbach-ok, Garaiak, Héderváriak, Kappelniek, gersei Petők, Rozgonyiak, Bakocs Tamás, Korvin János sat. kaptak vagy szereztek kisebb jószágokat e megyében. Aránylag nagyobb számmal találunk német nemzetiségű vagy eredetű nemes családokat és urakat is, minők a szentmargiti Findorfer-ek, dundolczkircheni és mannesdorfi Fogt-ok, Fraunhofer-ek, kürüi Gajtlar-ok, Hagenauer-ek, Herting-ek, Hurber-ek, Klingenfurter-ek, Kranberger-ek, Kunispurger-ek, Mittendorfer-ek, Molchindorfer-ek, Mündorfer-ek, Oczendorfer-ek, Peiletter-ek, Sebeckchen-ek, hoffi Spitzer-ek, paumgarteni Weitraher-ek, Weisspriacher-ek, széleskuti Wulczendorfer-ek, Mischulbinger Vilmos, Schenk Erhard sat.
Az egyháziak közül a győri püspökség áll első helyen. Sopron várostól észak felé, a Fertőtől nem messze állott Rákos vára; a győr-sopron-veszprém-vasvármegyei négyes határon, a Rába mentén pedig Kesző vára, a melyek vidékén – a menynyire a hiányos nyomokból kiolvasható – mintegy 5 helységben voltak birtokai. Keszei várához azonban a szomszédos Vasvármegyéből is tartoztak földek és faluk. Melléje sorozható az Osl-ok praemontrei prépostsága Csornán, s a Miskolczok cziszterczita apátsága Borsmonostorán. Előbbi eleinte mintegy 10, később, mindent összeszámítva, vagy 26 helységben földesur, a megye keleti részében Csorna, Osl(i), Vicza, Beled, Mihályi, odább nyugatra Horpács, végül a Fertő mentén Ilmőcs, Sarold, Lózs sat. vidékén, sőt Sopron városában is; a borsmonostori vagy kedhelyi apátság pedig időnként szintén vagy 20–27 helységben, főleg Kedhely és Locsmán táján s a Fertő déli partja mentén.
A többi egyházi testületek már kisebb birtokosok. Keletről nyugatnak haladva a pápóczi prépostságot találjuk elől, a Rábaközben 2, 3, – a pápóczi pálosokat, szintén a Rába mentén egy, s a bakonybéli benczéseket két faluban. Odább nyugotra, Bő és Csepreg környékén már hét helységben volt részük a soproni keresztes-lovagoknak s egy faluban a horpácsi monostornak. Ugyane tájon Locsmándnál és a Fertő mellékén két faluban a győri székes-káptalan, a Fertő-parti Ilmöcsön pedig a vasvári társas káptalan állandó birtokos. Végül Sopron és Ruszt táján a paumgarteni pálosoknak és a pozsonyi Sz.-Magdolna-kolostornak voltak kisebb részeik; föntebb, Kismarton környékén pedig a kismartoni minoriták kaptak a század elején patronusaiktól, a Kanizsaiaktól hat helységben vagy pusztán jószágokat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
){kind=link}