GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNNAK. KEHIDÁN, márczius 4-én 1844.
GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁNNAK.
KEHIDÁN, márczius 4-én 1844.
[144]
KEHIDÁN, márczius 4-én 1844.
[144]
Tegyünk igen is, tisztelt barátom! tegyünk mindent, a mit lehet, hogy e nemzet már valahára a cselekvés mezejére lépjen. – De cselekedni pénz nélkűl, pénzt szerezni kölcsön nélkűl, kölcsönt eszközölni a nélkűl, hogy szűz vállainkra tetemes és állandó terhet vennénk; lehetőnek én sem tartom. Örömmel fogadom tehát Önnek indítványát, mely körűlményeink között legczélszerűbb arra, hogy minél előbb cselekedhessünk. A lépés azonban fontos; a dolog részletei s kivihetősége sok megfontolást kívánnak, s az elhamarkodás e részben nemcsak a tervet buktatná meg, hanem ezen gyanakodni s gyanúsítani oly igen hajlandó nemzetnél minden egyéb fizetési kérdésekre is rossz hatással volna sok ideig. Tisztában kell tehát előbb lennünk a részleteknek fontosabb ágaira is; különösen pedig meg kell előbb győződnünk arról, hogy lehet-e kedvező feltételek 349alatt köclsönt reménylenünk; megtörténhetik-e pedig mindez oly rögtön, hogy a dologhoz haladék és előkészűletek nélkűl tüstént hozzá foghassunk, – azon, megvallom, Önnel együtt én is kételkedem. Szeretnék mindezekről Önnel bővebben értekezni, s pedig ha lehet, szóval; mert szóval egy pár nap alatt könnyebben kicserélhetjük eszméinket, mint levelezés által bármi hosszú idő alatt. S ezen felűl; megvallom, oly igen vagyok Önt ismét láthatni s a tisztelet és barátság legszívesebb érzelmeivel Ön jobbját szoríthatni. Találkozzunk tehát, ha lehet, valahol! Pozsonyba én nem mehetek, és május közepe előtt Pestre sem, mert márczius utólján és április közepén közgyűléseink lesznek, melyeket az előfordúlható útasítási kérdések miatt el nem hagyhatok; május első napjaiban pedig, sőt talán még április utólján a megyei árvákra ügyelő választmány fog elnökletem alatt egy pár hétig üléseket tartani, s így ezen egész idő alatt nincs oly szakadatlan nyolcz-tíz napom, melyet a pesti találkozásra szánhatnék. De ha Ön, tisztelt barátom, későnek nem tartaná találkozásunkat május hónapnak második felére, vagy június elejére halasztani: tudósítson engem bármely határnapról; én örömmel kész vagyok május közepén túl bármikor Pestre lerándúlni, hogy Önnel lehessek. Ha pedig ez késő volna, s Önnek nem alkalmatlan még hamarébb Zalába leútazni: időm márczius 19-dik s 20-dik napjain és a gyűlések első egy pár napján kivűl a lehetőségig Ön rendelkezésére fog állani. – Vagy talán Ikervárott jöhetnénk öszve? Mint van Ön Batthyányval különösen e 350tárgyra nézve is? Nem lehetne-e úgy intézni a dolgot, hogy példáúl húsvétkor Ön és [Kossuth] Lajos Ikervárott lennének s engem arról értesítenének? – én azonnal oda rándúlnék. – Határozzon tehát Ön e részben s tudassa vélem szándékát: én szíves készséggel követendem felszólítását.
A magyar nyelv tárgyában érkezett királyi válaszra nézve teljesen egyetértek Önnel s örűlök annak kedvező tartalmán, noha még némely pontokat, különösen a nevelési nyelvet illetőleg kedvezőbbnek óhajtottam s reménylettem azt, de talán még ezeket is meghozza az idő. Vajha azon tárgyakban, melyeket anyagiaknak szeretünk nevezni, de melyek nézetem szerint szellemileg is oly nagy hatással lennének nemzetünknek erköcsli kifejlődésére, szintén kedvező sikert nyerhetnénk! Én optimista nem vagyok, de néha mégis kecsegtet azon remény, hogy talán még ezen országgyűlésen az első kezdet meg lesz téve.
Ma és tegnap olvasgattam a „kereskedés” tárgyában munkálódott választmánynak javaslatát. Ezen választmány a nemzeti kölcsönt határozottan ellenzi s úgy szól arról, mint reánk nézve legalább jelenleg veszedelmes lépésről. Ezen nézet nagy hatással leend a megyékben, s félek, hogy a megyék többsége a választmány javaslatát s a nemzeti kölcsön eszméjének teljes kizárását elfogadja, – akkor pedig ezen ország gyűlése alatt Ön tervének létesűlése lehetetlen. Meg vagyok ugyan győződve, hogy azon jövedelmi források közűl, melyeket a kerűleti választmány javaslatba tett, sok nem lett elfogadva, rész szerint a kormány 351által, mint példáúl az egyházi javak jövedelmének tized része, az 1802-ik eszt. 3. t.-cz. által 1 frt 6 krban felemelt só ára, a megürűlt egyházi hivatalok jövedelmei, a kir. kincstári javak jövedelmének tized része, az iparvédelmi s fogyasztási vámdíjak, – részszerint a megyék által, mint példáúl a bélyegdíj; – ha pedig ezen források elmaradnak, akkor a javaslott nemzeti közpénztár jövedelme csak igen csekély lesz, s minden, úgy szólván, a szabad ajánlatra reducáltatik; olyan szabad ajánlattal pedig, mely csak három évig tart, nem sokra megyünk, – s azért azt vélném, jó lesz ugyan megkisérteni némely más jövedelmi forrásokat is, de leginkább csak önzsebünkre kell számolnunk s a kölcsön eszméjét el nem lökhetjük magunktól, mert utóbb is erre szorúlunk, vagy épen semmi sem lesz belőlünk. Igen sajálnám tehát, ha a kerűleti választmány javaslatának elfogadása mellett kimondaná a többség az anathemát a nemzeti kölcsön eszméjére, mert ez által ezen eszmének jövendőjét is megrontaná vagy legalább nehezítené. Ön jobban ismeri a körűlményeket, lehet-e ettől tartani?
Bocsánat késő válaszomért. Két hete, hogy távol valék házamtól; csak tegnap érkeztem haza s így csak tegnap vehettem Önnek szíves levelét. Isten áldja Önt! Szíves válaszát óhajtva várom
DEÁK FERENCZ.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
